Ebben a történetben a Stray Kids, mint banda szerepel.
A karaktereik nem valószínű hogy megegyeznek az igazi személyiségükkel, de mindent megteszek hogy élvezhető legyen a történetük.
Az életük eléggé fűszeres lesz dráma ügyileg.
Fontos szerepben...
A lifttől nincs is messze a lakás, pedig jó nagy folyosóra léptem ki.
Az ajtón kint vannak az itt lakók nevei. Már látom is magam előtt, amikor kirakom majd az én nevemet. Izgatottan benyomom a csengőt és várom az ajtónyitódást. Nem is kell túl sokat várnom, egy igen kedves kinézetű nő nyit nekem ajtót, látszik, hogy sietésben van, de boldogan üdvözöl. Úgy látszik, az ingatlanos ide szólt, hogy jövök. - Szia! – teljesen barátságosan köszön. – Gyere csak be, kicsit nagy felfordulás van a pakolás miatt, de érezd magad otthon – megyek be utána. Az előtér nagyon szép, egyik oldala szürke másik fehér, egy beépített polccal és sok szekrény is van. - Ez nagyon szép! – már most levagyok nyűgözve. – Milyen tágas a konyha! – folytatom, ahogy bentebb lépek a cipőm átvétele után és balra indulva a konyhát látom meg. Gyönyörű U alakú pulttal, az alja fekete a felső polcrész pedig hófehér. Az alatt gyönyörű fénycsík megy végig, mely megvilágítja a szürkés pultot. Ahogy bentebb megyek a szintén tágas nappali fogad, a végében a zárt erkéllyel. Még mielőtt a nappaliba belépnék meglátok egy szobát és oda dugom be a fejem. Nem egy nagy szoba.
- Mivel már két kamasz gyerekünk van, a legnagyobb szobában felhúztunk egy falat, hogy mindkettőnek legyen magán szférája. – jön utánam a Kim asszony. - Ezt megértem, jó ötlet. - Könnyen megoldható volt, mivel a szobának két bejárata volt, a másik az erkélynél van. – mondja és már megyek is, hogy azt a szobát is megnézzem. Természetesen tart velem. - Ez tetszik, így még jobb. Több szoba jól hangzik – vigyorgok. - Ennek örülök. Gyere megmutatom a többit. A fürdő mellett jöttél el, ahogy eljöttél a nappaliba. – megyünk vissza, és a konyhával szemben valóban ott van a fürdő/WC páros. – Nem a legnagyobb. - Nekem teljesen jó lesz – legyintek. Meg nem olyan kicsi ez. Márvány mintás csempe. A fekete-fehér dominál, persze ez a család dekorációja is.
A bejárattól jobbra indulva, pedig egyből ha balra megyünk lesz még egy szoba. - Ez most a főszoba, itt vele szembe egy kis gardrób, a folyosón tovább menve, szembe van a nagy gardrób szoba és vele szinte egyben egy kisebb dolgozó szoba. Egyébként egyedül költözik ide? Vagy a férjével? – kérdezi én meg pár másodpercre lefagyok, majd elnevetem magam. Ekkor megszólal a csengő. – Mindjárt jövök. – megy az ajtóhoz. Míg visszanem tér, körbe nézek. Lehet nagy most ez a lakás, hiszen sok holmim sincsen, de én nem is rövidtávra tervezem. - Nos, ismerkedik a lakással? Mit gondol? – szólít meg az ingatlanos. Mellette van a tulaj is.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Épp most kérdeztem, hogy egyedül költözik-e vagy a férjével. - Ohó, Kim asszony még maga nem is tudja, ez a kishölgy, álmai otthonát kereste, és ahogy csillogó szeme úgy látom meg is találta. - Én itt akarok élni, jelenleg egyedül fogok itt lakni – nézek a nőre, hogy választ adjak neki. - Hát én megnyugodtam, hogy a lakást egy ilyen jószívű embernek fogjuk átadni. Tudtam, hogy Ko úrhoz kell fordulni – kacarászik Kim asszony. - Nem megmondtam? - Oh, ez itt mi? – nézek egy új ajtóra, ahol még nem jártam a két gardrób között. - Ott egy mosdót fogsz találni, kézmosóval. - Tudom, hogy bunkóság ilyet kérdezni, de mikor is utaznak? – nevetem el magam, és szerencsére veszik mindketten a poént, így nem lesz kínos a kérdésem.
