Átírt Jövő / Encanto ff./

Bevezető

Mindenki életében van egy olyan pont, amikor rájön, ki is ő valójában. Persze ez nem szó szerint értendő hiszen:

„Tudjuk, mik vagyunk, de nem tudjuk ám, mivé lehetünk”.
                 
                    William Shakespeare

Vagyis, az nem változik, hogy én egy ember vagyok, de arra rájövök, hogy egy okos ember vagyok, aki ha többet tanul, akkor még sokra viheti. De Mia esetében ezt szó szerint kell érteni. Mármint nem lett belőle egy hangya, vagy ilyesmi. De (szinte) egyik napról a másikra hátra kell dobnia az eddigi életét, és újat kezdeni. Máshol, mással, máshogyan. És csak egy dolgot vihet magával: a régmúlt sebeit. Meg persze a testvérét.