Starving For Your Love / Dnf

23

George:

Végül anya hamar felajánlotta hogy nem költözünk el, így a következő nap már otthon aludtam. Egy vagy két hétre minden rendben volt, de megint elkezdtem befordulni, főleg amiatt ahogy apa folyamatosan lenéz és mindig bánt valamivel. Mindig én vagyok a rossz ha valamin összekapunk és kurvára elegem van belőle.

Hiába tudom nagyon jól titkolni az ilyeneket, Clay és Nick nyilván észrevették. Szóval egy hete már folyamatosan kérdezgetnek hogy mi a bajom.

-MONDD EL GOGYY. - jön utánam Nick a folyosón.

-Hagyd abba a kiabálást. Már egy hete rajtam lógtok, szerinted majd pont most fogom elmondani? - nyitom ki a szekrényem.

-Még Claynek sem mondtad el?

-Még Claynek sem mondtam el. Amúgyis mit érdekel annyira? Teljesen mindegy hogy mi a bajom.

-LEMONDTAD A SZALAGAVATÓT! NEM MINDEGY HOGY MI A BAJOD, GEORGE!! - ölel át hátulról. - Kérleeek.

-Nem..

-Clay depressziós miattad.

-Clay azt sem tudja hogy mi az a depresszió, Nick.

-Ugyanmár.

-Miért te tudod?

-Szomorúság, öngyilkos gondolatok. Életkedv elszublimálása?

-Haha. - becsukom a szekrényem, majd megfordulok karjaiban. - A depresszió az az állapot amikor megakarsz halni, de halál félelmed van, szívem. Egészen addig, hogy egy olyan pontra sodródsz mikor a gondolataid szó szerint megölnek. Fogalmad sincs hogy milyen az a fájdalom, ahogy neki sem. Mégis olyan kurva könnyen beszéltek róla mintha 'szomorúság' lenne. - nyel egyet és elenged.

-Kérlek, George.. Valami csak történt?

-Az történt hogy mióta apukámnak leesett hogy ti ketten fontosabbak vagytok nekem mindenkinél, megsértődött rám és úgy beszél velem mint egy tárggyal. Nincs étvágyam semmihez, 3 napja ettem utoljára és olyan gyenge vagyok hogy nem tudom lecsavarni egy kibaszott üveg kupakját. Ezen felül egy hete minden egyes nap basztattok, ahogy Luke is folyamat írogat, a házamhoz jön és kedveskedik. Tegnap megpróbált megcsókolni és megis tette. Félek elmondani Claynek mert bántani fogja és ő fog utána bajba kerülni. Nameg a legjobb. - felhúzom pulcsim ujját és megmutatom neki a vágásokat a kezemen. - Tudod ki csinálta? Én, tegnap. Tudod miért? Mert inkább szeretném érezni fizikálisan azt a fájdalmat amin újból keresztül megyek, mint mentálisan. Elegem van mindenből és mindenkiből, csak el akarok tűnni és gyorsan, csendben meghalni. Ez történt. És ha Claynek egy szót is szólsz, levágom a nemiszerved és feldugom a seggedbe. Kussolsz mindenről amit most mondtam, főleg a csókról és a vágásokról. - csak nagy szemekkel néz rám, én meg felveszem a táskám és kimegyek, majd hazamegyek mert vége mára az óráimnak.

Nyári szünetig otthon maradok és végre senki sem zaklat. Ezt úgy vettem hogy Nick elmondott mindent Claynek és a kitörésem miatt nem mernek beszélni velem. De nem szándékozok örökre így maradni, így írtam nekik hogy találkozzunk. Nick visszaírt hogy nem igazán ér rá mert idézem 'nagyon fontos dolga van', Clay meg ignorált, úgyhogy..

Ezek után ettől is teljesen kivagyok, úgyhogy kezdem nagyon megunni az életem. Itt már úgy vagyok hogy tökmindegy, úgyhogy átmegyek Lukehoz mert ő az egyetlen aki beszél velem. Ami elég hülye ötlet ha így nézzük. De nem történik semmi komoly, csak beszélgetünk.

Már éjszaka kimegyek a tengerpartra egy vodkás üveggel, persze egy papír zacskóban, mert nyilvánosan nem lehet inni. És hülye snapchat képeket csinálok amiket elküldök Claynek hátha megnézi és vígasztalásomra siet. Mindenem fáj, de megint, legfőkeppen a mentális egészségem szenved.

Szinte rögtön megnézi a képeket amiket küldtem és visszaír, így csak mosolygok rajta. Teljesen részeg vagyok így nagyon nehezen tudok leírni neki egy olvasható mondatot.

Pár perc múlva csörög a telefonom, és el is mosolyodok mikor látom hogy életem szerelme az.

-Claaay! - veszem fel. - Hogy vagy, életem?

-Hol vagy, George?

-Miért érdekellek így 2 hónap után?

-Azt kérdeztem hogy hol vagy. Szóval?

-Válaszolj a kérdésre, Clay.

-Ne csinálj úgy mintha én tettem volna valamit, idióta. Te ignoráltál engem. Hol vagy?

-Miért kéne elmondanom?

-George.. Részeg vagy és valahol a tengerparton bojongsz. Kérlek, csak had menjek el érted. Aggódok, oké?

-Akkor ne tedd, jól vagyok.

-Figyi, nagyon mérges vagyok rád és eléggé utállak most. De szeretlek és nem akarom hogy bajod essen. Szóval, kérlek, George.

-Inkább haza megyek magamtól, ha akarok, Clay. Értékelem hogy aggódsz értem, de eléggé felnőtt vagyok ahhoz hogy haza tudjak menni magamtól.

-Vigyázz magadra, oké?

-Sajnálom, Clay.. - leteszem, majd elteszem a telefonom és felállok, majd szinte beesek a vízbe, de sikerül megtartani az egyensúlyom és az üveget felvéve, elindulok vissza a város felé. Egy ideig csak egy parkban ülök és elszívok pár cigit, majd utána hazamegyek.

Ilyen 2 óra körül kelek borzalmas fejfájással, így rögtön felkelek és megyek a konyhába bevenni egy aspirint. Ezután kidőlök a kanapén, majd ahogy újra lesz egy kis erőm, visszamegyek a szobámba és felöltözök. Elindulok Clay házához és az odaúton gondolkodok hogy felhívom, de végül nem teszem.

Mikor odaérek már alig tudok normálisan levegőt venni, mert nagyon izgulok. Anyukája nyit ajtót és megis lepődik.

-Minden oké? Nem nézel ki valami jól, George.

-Csak másnapos vagyok.. Clay itthon van?

-Persze, gyere be. - pontosan ezt teszem, majd becsukja utánam az ajtót. - A szobájában van. - bólintok, majd felmegyek. Kopogok, majd lépteket hallok és nyitódik az ajtó. Ekkor nyelek egyet és telibe Clay szemeibe nézek. Kicsit lehajtom fejem, ő meg megfogja egyik kezem.

-Mit szeretnél, George? - nem engedi el kezem és csak érintésére pillangókat idéz hasamban.

-Bocsánatot kérni és veled lenni, ha megengeded. - kezemnél behúz, majd becsukja az ajtót.

-Hallgatlak. - elengedné kezem, de én nem akarom, így hagyja.

-Nagyon sajnálom hogy eltűntem, de sok dolog történt mostanába és kicsit elegem lett mindenből, úgyhogy.. Sajnálom Clay, de kellett nekem egy kis idő és nem úgy értve hogy távol tőled, hanem egyedül.

-Elmondod mik történtek? - hajol közelebb. Bólintok, majd elengedjük egymás kezét és leülünk az ágyára. Mindent elmondok neki amiért mostanában nem voltam elérhető, vagy amiért nem beszéltem vele vagy 2 hónapig.

-Haragszol rám?

-Alapjáraton sem haragudtam, csak.. Tegnap felidegesítettél, azért voltam olyan. Ismerlek, tudom hogy nem véletlenül tűntél el 2 hónapra. - bólintok, majd ő közelebb hajol és arcomra nyom egy puszit. - De máskor kérlek az előtt magyarázd meg hogy eltűnsz, mert nagyon aggódtam. El sem tudod képzelni hogy hányszor gondoltam arra hogy talán megölted magad, és én.. Én nélküled nem akarok élni sem. Nagyon megijesztettél..

-Annyira sajnálom, Clay. Soha többet nem lesz ilyen, megígérem. - átkarolja vállam és hajamba nyom egy puszit, majd fejét enyémnek dönti.