Starving For Your Love / Dnf

7

George:

Egy hétig legalább itthon vagyok és nem írok vissza senkinek, hiába keres nagyon sokat Clay és Nick is.

-Anya.. - lépek be a szobájukba, egy kopogás után.

-Igen, szívem? - épp az ágyon ül és telefonozik.

-Gondolkodtam ezen az egész suli dolgon.. És őszintén, semmi kedvem hozzá, úgyhogy arra gondoltam hogy lehetnék magántanuló.

-Oh.. Öhm, megoldható, ha ezt szeretnéd, George.

-Akkor holnap bejössz velem megbeszélni az igazgatóval? - bólint.

-Amúgyis behívattak mert nem jársz be órákra.

-Uhh.. Bocsánat. Csak..

-Tudom hogy miért, George. Nem kell megmagyaráznod semmit, megértem hogy nehéz amin keresztül mész. - bólintok.

-Köszönöm. - odamegyek, ő meg feláll és magamhoz ölelem.

-De itt vagyok, oké?

-Tudom, te mindig itt vagy. Mások meg.. Soha. - bólint mikor elenged. Elmeséltem neki mindent Clayyel és Nickkel kapcsolatban is.

-És Karl meg Alex?

-Nemtudom, egy ideje már nem beszéltünk.. Ők sincsenek velem, amikor szükségem van rájuk.

-Sajnálom, szívem.

-Már megszoktam..

Reggel anya ilyen 10 körül kelt és elkészülődök majd el is indulunk a sulihoz. Én is bemennék vele az igazgatóiba, de az igazgató kicsuk, így csak sóhajtok és kapucnim felrakva, hátam a falnak döntöm. Óra van, így most megvagyok, de ha vége lesz és Nick vagy Clay meglát, nemtudom mit fogok csinálni..

Végig azon gondolkozok hogy mikor lesz vége az órának és szinte imádkozok hogy ne legyen, mielőtt elhúzhatok innen.

A szekrényemhez megyek és veszek ki egy dugi cigit mert nincs nálam, majd visszacsukom és mivel pont kicsengetnek, elindulok ki. Kiállok a suli elé és megvárom amíg jön valaki aki cigizik. Épp az exem jön ki, így odamegyek hozzá és kérek egy öngyújtót. Ad is, így megköszönöm, aztán halad tovább a barátaival. Nagyon lassan szívom el a cigim, hogy ne kelljen visszamennem mert akkor 100% hogy belefutok valamelyik idiótába.

Mikor becsengetnek előveszem a telefonom és azt bújom amíg visszaérek, de szerencsémnek köszönhetően pont azért mert telefonozok, nekimegyek valakinek.

-Uh, bocsi. - ahogy megszólal realizálom hogy Clay az, majd szemeimbe néz, így nyel egyet. - George?

-Asszem.. - átöleli nyakam, de én nem teszek semmit, csak megvárom hogy elengedjen.

-Jól vagy? Hol voltál ilyen sokáig? Amúgyis mingyárt vége a napnak.

-Az igazgatóhoz jöttem, úgyhogy ha megbocsájtasz.. - elmennék, de visszahúz csuklómnál.

-Komolyan ennyire utálsz engem? Még vissza sem írtál, pedig Nicknek igen.

-Nicknek sem írtam vissza, Clay. Az ágyból alig keltem fel.

-Nekem azt mondta.. - bólintok.

-Mehetek? - megrázza fejét.

-Nagyon hiányzol.

-Bárcsak mondhatnám ezt én is. - hazudtam, nagyon hiányoznak mindketten. Felvidítottak amikor rossz kedvem volt és boldogságot hoztak az életembe, arra a 2 hétre, amíg barátok voltunk.