Starving For Your Love / Dnf

22

George:

-Szóval, ő itt George, Gogy, életem szerelme, hívd ahogy szeretnéd. Gogy szülei féltik Gogyt, mert egy fiú régebben basztatta, és elakarnak költözni. Gogyt már nem fenyegeti az a veszély hogy ez a fiú tovább basztatja, mert itt van az ő élete szerelme hogy megvédje, de a szülei túlságosan védik Gogyt. Szóval Gogy elmenekül otthonról mert nem akar élete szerelme nélkül élni valahol nagyon messze, így Gogy élete szerelme felajánlja hogy költözzön oda hozzá. Gogy elfogadja az ajánlatot, így már Gogynak és élete szerelmének csak megkell kérdezniük élete szerelmének anyukáját hogy Gogy itt maradhat-e. - én és Clay anyukája is nagyon hülyén nézünk rá.

-Georgeot bírom úgyhogy itt maradhat, de neked menned kell. - mosolyog anyukája.

-Komolyan? - nézek rá. - Mármint hogy komolyan maradhatok? - mosolygok.

-Egész nap rólad beszél. Be nem áll a szája. Nem akarom hogy depressziós legyen, ha elmész. - kacsint rám. Clayre nézek és ő is csak elmosolyodik. - A vendégszobában Clay megtudja csinálni neked az ágyat, a többit megoldjátok. - kimegy, majd visszanézek Clayre.

-Nem.

-Mi? - mosolyodok el.

-Velem alszol. - csak kuncogok ezen és bólintok. Idejön és megölel. - Nem vihetnek el tőlem ilyen könnyen, Gogy, remélem tudod.

-Azért kicsit félek tőlük..

-Én nem. - felemel, így megint csak nevetek rajta. Lábaim derekára kulcsolom és kezeim nyaka oldalára teszem. - Amíg nem tudják hogy hol lakom, addig nincs gáz. - bólintok és magamhoz ölelem. Lassan letesz, majd nyakamba puszil. Segít felvinni a cuccaim, majd csak lefekszünk az ágyra és mindketten a plafont nézzük.

-Így még közelebb fogunk kerülni.. - nézek rá.

-Nem látom a problémát. - elmosolyodok és arcára adok egy puszit.

-Neked kell majd suliba vinned, egész nap velem leszel és egy hét után megunsz majd, elhiheted.

-Az egész tavaszi szünetet ott töltöttem, az megvan, szívem? - mosolyog. - Nem tudlak megunni. Be sem tudok telni veled. - erre én is elmosolyodok és visszanézek a plafonra.

-Kaját és cigit kell venned nekem, hasonlók.

-Alig várom.

-Ennyire szeretsz?

-Sokkal jobban ennél. - újra ránézek és ezúttal ő is rámnéz. - Ha még egy hétig kibírod mellettem, elveszlek. - elmosolyodok és közelebb helyezkedve hozzá, fejem vállára rakom.

-CLAAY! - halljuk anyukája hangját, majd be is nyit. - Megcsináltátok a sz.. - nem folytatja, mert meglát minket. - Akkor gondolom nem. - mosolyog.

-Lehetne hogy inkább velem alszik? - ölel magához.

-Tőlem aztán. - megrántja vállait. - De gumit használjatok. - kimegy, majd Clay rámkacsint én meg zavarba jövök. Egész tavaszi szünetben nem feküdtünk le, csak viccelődtünk ilyenekkel. Egyikünk sem akarja elsietni a kapcsolatunkat.

-Szeretlek, Gogy. - suttog és hajamba puszil. - És azt gondolom hogy nagyon fiatalok vagyunk ehez a kapcsolathoz.

-Hogy érted?

-Te éreztél már így, valaha? Én még sosem és néha megijeszt. Fiatalok vagyunk és mégis úgy érzem hogy többet senki mással nem akarok lenni. Ami nem egy rossz dolog, de nagyon ijesztő belegondolni. - szemeimbe néz. - Vagy te nem érzel így? - elmosolyodok és messzebb lévő kezem nyaka oldalára teszem. Arcára adok egy puszit és simogatni kezdem nyakát.

-Még nem gondoltam bele ebbe. De mostmár érdekel. - elmosolyodik, majd közelebb lévő kezével átkarolja derekam. Nyakába bújok és szemeim lehunyom. - Egyébként én is szeretlek, Clay. - hallom ahogy elmosolyodik, így én is ezt teszem.

Reggel én előbb felkelek és lezuhanyzok, mert este már nem volt kedvem. Mikor már csak öltözök a szobában, akkor ébred fel Clay.

-Már kész is vagy? - ül fel mikor felveszem a pulcsim.

-Én ilyenkor már suliban szoktam lenni..

-Ah, jó.. Anyud vagy apud hívott már?

-Még fel sem keltek szerintem. - tegnap, este jött el értem Clay és segített összepakolni a cuccaim, majd elhozott. A szüleim nem is tudnak róla, csak eljöttem. - Lemegyek cigizni amíg felöltözöl, szívem. - mosolygok és odamegyek hozzá, ajkaira nyomva egy puszit.

-Sietek. - csak bólintok, majd lemegyek. Clay húgának és anyukájának is köszönök, ahogy kimegyek a ház elé és rágyújtok. Pár perc múlva Clay anyukája jön ki és ő is rágyújt.

-Hogy aludtál? - ül le mellém a lépcsőre.

-Jól, köszönöm.

-Azt elhiszem. - elmosolyodok, majd elnyomom az enyémet.

-Ön hogy aludt?

-Ugyan, tegeződjünk. Nem vagyok még olyan öreg. - bólintok. - Egyébként jól, köszi. Amúgy a szüleid tényleg ekkora seggfejek vagy csak Clay nem szereti őket és ezért állítja be őket így?

-Csak jót akarnak. - hajtom le fejem.

-Ezt te sem hiszed el, ugye? Mondtátok nekik hogy nem szeretnél, ugye? - bólintok. - Akkor nem neked akarnak jót ezzel. Te tudod hogy mi jó neked, nem ők. Ha még az én fiam is jobban tudja hogy mi kell neked, ott már bajok vannak. - elmosolyodok.

-Kicsit elkéstek a megvédésemmel, de tudom hogy jót akarnak.

-Mitől kell megvédeni?

-Csak attól a fiútól aki basztatott, de már 'kibékültünk'.

-Most bocsájss meg ha tapintatlan vagyok, de ki ő és mit csinált?

-Öhm.. - beharapom alsó ajkam mert nem igazán szeretek erről beszélni, de látja hogy kellemetlenül érintett.

-Bocsánat, nem kell elmondanod, szívem. - bólintok.

-Később elmondom, de most nehéz erről beszélni. - bólint.

-Persze, semmi baj. Amikor szeretnéd. - ekkor Clay lép ki az ajtón.

-Jézus.. - anyukája elnyomja a cigit, majd feláll.

-Jaj, csak beszélgettünk. Amúgymeg jóreggelt, egyetlen drága kisfiam. - megütögeti a vállát majd bemegy, Clay meg elmosolyodik. Kezét nyújtja és felsegít.

-Mit beszéltetek? - csak legyintek, majd ő kinyitja nekem a kocsiajtót. Beszállok, ő meg mellém. - Minden oké, szívem? - bólintok, ő meg csak sóhajt egyet. - Halljam, mi a baj? - kezét combomra vezeti és arcom nézi, de én csak lehajtom fejem.

-El fogunk késni..

-Leszarom hogy elkésünk, szívem. Ez sokkal fontosabb. - simogatni kezd és közelebb hajol. - Kérleek. - suttog.

-Csak.. Anyud rákérdezett hogy mi volt azzal a fiúval aki basztatott és kicsit.. Elérzékenyültem, asszem. - szemeibe nézek, ő meg aggódan néz rám. - Megígérted hogy nem fogsz túlaggódni mindent, idióta? - mosolygok. Elveszi kezét combomról és megfogva enyémet, majd magához húzva egy puszit nyom kézfejemre és aztán újra szemeimbe néz.

-Tudom és bocsánat, de ha rólad van szó akkor mindent 110%-ig komolyan veszek.

-110%-ig? - mosolygok, ő meg bólint.