Starving For Your Love / Dnf

2

George:

Szombat délben jut csak újra eszembe ez a buli szerűség, így ez elbassza a napom többi részét. Mikor elkéne indulnom, csak felveszek egy fekete melegítő gatyát és egy nagy fekete pulcsit, majd megmosom arcom és lemegyek.

-Elmentem egy buliba, reggelig itthon vagyok. - kiabálok hogy biztos mindegyik szülőm hallja.

-Érezd jól magad, szívem.

-Meglátjuk. - suttogok, majd kilépek az ajtón és rágyújtok, amíg odaérek Nick házához. Elnyomom a földön és kidobom egy közeli kukába, mikor odaérek, majd felveszem a kapucnim és bemegyek.

Voltam már itt, így könnyen eltalálok a konyháig ahol épp valami ivóversenyt tartanak, de pont leszarva tovább keresem Nicket.

-Gogyy. - jön szembe velem mikor felmennék a lépcsőn. Clay jön mögötte és megállnak előttem. - Mizújs? - magához ölel, de csak megforgatom szemeim, amin Clay elmosolyodik.

-Jöttem a bulidra mert megígértem.

-Nagyon kedves tőled, szívem.

-Aha.. - zavarban érzem magam, főleg mert nem igazán kedvelem mikor ilyen neveken szólítanak. - Öhm.. Nem láttatok egy magas barna hajú fiút, kék szemekkel és egy alacsonyabb mexikói fiúval?

-Nem. - rázza meg fejét Clay. Bólintok.

-Akkor később, asszem. - elindulok fel, hátha fent megtalálom a két idiótát akiket elhívtam hogy ne legyek egyedül.

-Várj, George. - jön utánam Nick.

-Hm? - megállok és visszafordulok.

-Segíthetünk megkeresni őket? - lehelletének tömény alkohol szaga van, ahogy arca közeledik enyémhez.

-Tőlem.. - megrántom vállam, majd leveszi kapucnim, de én visszateszem.

Nem sok időt töltünk a keresésükkel, hisz átvizsgáljuk az egész házat és nincsenek itt. Majd csak érkeznek valamikor. Így az estém hátra lévő részében velük vagyok, hisz választásom sincs nagyon. Mikor elengem lesz a tömegből, egy kicsit kimegyek levegőzni, de Clay követ.

-Bocsánat Nick miatt.

-Ne is mondd. - leülünk a lépcsőre, majd előveszem a cigisdobozom.

-Kaphatok egyet?

-Nem elég gazdagok a szüleid hogy vegyenek neked? - nézek rá flegmán.

-Nem értelek. Egész este mosolyogsz rám, aztán kettesben leszünk és flegma vagy.

-Nem rád mosolyogtam. Csak.. Sokszor muszáj mosolyognom mert az emberek undorodnak a flegma emberektől, ez nincs meg?

-Ez nem igaz. - adok neki egy szálat, majd meggyújtom a sajátom és az övét is.

-Hogy hogy nem szarjátok le a fejem? Két éve ismertek és még sosem beszéltem veletek ennyit, mint most. - orromon engedem ki a füstöt, mire látom hogy nyel egyet és elmosolyodik.

-Kitudja. Már kezdenek unalmasak lenni azok akik mindig hazudnak és sosem tartják be amit mondanak.

-Ki törte össze a szíved, szépfiú? - megint csak elmosolyodik.

-Nagyon érdekes ember vagy, George.

-Azt már hallottam hogy flegma, használhatatlan, felesleges, szemét, idegesítő, de ezt még nem. - elmosolyodik és lehajtja fejét.

-És vicces.

-Nem is tudom, ha az öngyilkossággal kapcsolatos viccelődés neked vicces, akkor itt vagyok hogy megnevettesselek.

-Minden oké?

-Nem. De sosem volt, úgyhogy jól vagyok. Nem emlékszem az utolsó napra mikor minden oké volt. - lehajtom fejem, ő meg rám néz. Egy hosszabbat beleszívok a cigimbe, majd hátradőlök. Eldől mellettem és egymásra nézünk. - De talán később adnám elő az önéletrajzom.

-Ahogy gondolod. De józanon nehezebb lesz beszélni róla.

-Legyen úgy. - elszívjuk a cigit, majd visszamegyünk Nickhez, de épp látjuk ahogy felmegy a lépcsőn egy csajjal, akivel falják egymást.

-Mi lenne ha hazavinnélek?

-Itt lakok a következő utcában. Egyenlőre matt részegre akarom inni magam, aztán talán elalszom egy bokorban hazafelé. - nézek rá.

-Hát, én megyek, úgyhogy.. Hétfőn?

-Gondolom. - bólintok, majd ő elmegy én meg a konyhába megyek.

Az éjszakám végül érdekesen alakult, hisz tényleg matt részegre ittam magam és kicsit összeszűrtem a levet a szintén részeg exemmel, aki Nickék egyik barátja. Végül ő hozott haza a kocsijával, aztán a hátsóülesen lefeküdtünk, szóval nem is volt olyan szar az estém.

Reggel fáj a fejem, így lemegyek bevenni egy aspirint, majd felülök a konyhapultra és ott pihentetem szemeim egy kicsit.

-Minden okés? - néz be anya az ajtón. Bólintok, így elmegy. Megvárom amíg hat az aspirin, majd kimegyek a mosdóba és bezárva magam, letérdelek a wc elé. Pont mikor belekezdenék, csörög a telefonom, így megforgatom szemeim és felveszem, letéve magam mellé a földre, kihangosítom.

-Szia, Gogy. - Karl és Alex hangját hallom, így elmosolyodok.

-Sziasztok, mizújs?

-Csak gondoltunk te is átjöhetnél hozzám, ha már Alex is jött.

-Öhm, nem tudok most. Talán máskor, fiúk.

-Okés, semmi gond. Szeretünk, puszii. - elmosolyodok és leteszem. Mikor visszanézek a wc-re, sóhajtok egyet. Szemeimbe könnyek gyűlnek miközben meghánytatom magam, aztán egy ideig még csak ott ülök, de már nem jön semmi, így lehúzom és fogat mosok. Visszafekszek az ágyamba, jobban elbújva a pulcsiba ami éjszaka is volt rajtam. Hamar visszaalszom, hisz még csak 10 óra és egészen délután 4-ig alszok.

Mikor felkelek van pár üzenetem Nicktől, így megnézem azokat. Kettesben akar találkozni, így gondolkodás nélkül azt mondom hogy dolgom van, már pedig nincs.

Estig már csak pihenek és a telefonomon nézegetem hogy mindenkinek milyen jó szociális élete van. Clay feltett egy képet instára egy csajjal, így többek között azt is nézegetem.

Reggel elmegyek letusolni és a szokásos melegítő-nagypulcsi kombómban indulok el suliba. Az úton odafelé elszívok egy cigit, majd egy nagyobbat sóhajtva megyek csak be az épületbe. Semmi kedvem ehhez az egész iskola dologhoz jelenleg. De muszáj vagyok végigcsinálni.

Leülök a helyemre, Clay meg rögtön rámnéz. Csak előveszem telefonom és térdeim felhúzva mellkasomhoz, előveszem a fülesem.

-Majd szólsz ha kezdődik az óra?

-Jól vagy? - mintha aggódást látnék szemeibe, de ez nem igazán lehetséges. Bólintok, ő meg végigmér. - 100%?

-Mhm. - bólintok, ő meg sóhajt.

-Persze, szólok majd.

-Köszönöm. - zenét hallgatok az óra előtti időben, még talán be is alszok egy kicsit, mikor végre elkezdődik az óra.