Sassy - LASSAN FRISSÜL -

14. fejezet

Túl heves és rémisztő volt minden. 

Mikor a pulzusod az egekben van, a szíved a torkodban dobog és keserű ízt érzel a szádban. Mikor minden egyes sarkon hátra fordulsz, arra várva, hogy mikor bukkan fel, mikor találkozik össze a tekintetetek a ragadozóval, ami csak rád vadászik. Lassan kúszik fel a gerinceden az érzés, mikor rájössz arra, hogy te lettél az áldozat, amire vadászik.
Most még sem volt annyira jó prédának lenni.

Louis tüdeje égett, ahogyan megtelt a jeges levegővel, amit hevesen kapkodott száján, ahogyan végig rohant az utcán. Lábai már kezdték feladni, de ő nem állt meg egészen addig, még elég messze nem ért a város szélétől. Még mindig kissé sötét volt, az utcát nem lepték el emberek, pedig Louis most kifejezetten örült volna neki. Fejében csakis Harry járt, az, ahogyan ott hagyta őt a hold sötét oldalán, csak mert Louis a napot akarta. Mit tehetett volna? Igazából mit fog most tenni? Minden teljesen kusza volt, és Louis ugyan vágyott Harry-re, jobban, mint egy függő a drogra, de nem engedhette meg magának, hogy ott maradjon. Távol kell tartania magát Harry-től. Talán Taylor-ra kellett volna hallgatnia. Talán, ha az elején is nemet mond Harry-nek, és nem kezdi el ezt az egészet, akkor most minden máshogy lenne. 

Mindenesetre Louis nem akarta tudni.

Válla fölött hátra nézett, ahol már csak a szakadék felé felbukkanó erőtlen nap sugarait látta. Nagy ez a város. Nagyon nagy. Harry-nek szinte esélye sincsen arra, hogy megtalálja őt. Legalábbis rögtön biztosan nem.

Hirtelen Louis álla nekikoccant valakinek, mire a kékszemű megtántorodott, és éppen hogy csak meg tudott állni a lábain. Kissé kétségbeesetten találta meg egyensúlyát, majd rögvest bocsánatért kezdett esedezni.

- Ne haragudj, nem figyel-.. Beck? - ismerte fel Louis a munkatársát. Beck arcára laza mosoly ült ki, hosszú haja egy kontyba volt felfogva feje tetejére. Farmerja szakadtas volt, dzsekije lazán a vállaira volt dobva. Lehelete forró füstként szállt a levegőbe, szinte fekete árnyalatú szemei pedig derűs csillogással néztek az előtt álló Louis-ra.

- Nocsak, szabad napos vagy? - érintette meg Louis vállát, ahogyan feltette a kérdést. Beck tenyere meleg volt, Louis még kabátján keresztül is érezte.

- Valami olyasmi. - felelte Louis némi habozás után, majd még egyszer a háta mögé pillantott. - Te pedig? Hogy hogy itt?

- Éppen ide készültem bemenni. - mutatott a szórakozó helyre, ami mellettük volt. - Nincs kedved velem tartani, ha már úgy is szó szerint így belém botlottál? - Beck akcentusa erősen kirajzolta a szavak hangsúlyozását, Louis-nak pedig olyan érzése volt, mint egy régi lemezlejátszó, megkopott lemezeit hallgatná. Elbűvölő volt. 

- Ami azt illeti.. - elgondolkodott. Most nem is tud mivel visszamenni a hotelba, se a lakásába, az utcán pedig ahogyan világosodik, úgy lesz egyre veszélyesebb, mert könnyebben észre veszik őt. - Szívesen megyek, Beck. - bólintott végül egy mosollyal fagyos ajkain, Beck pedig bátorkodott átkarolni őt.

- Örömömre szolgál. - Louis egy bólintást küldött Beck felé. Igazi úriember volt, Louis pedig meg is lepődött, hiszen ezt eddig észre sem vette. Ami azt illeti nagyon keveset beszélt Beck-kel a hotelban, de most ez egy elég jó lehetőség volt arra, hogy kicsit jobban megismerje. És eléggé nyilvánvaló volt az is, hogy Beck szerencsére nem haragszik a meg nem történt szóváltások miatt.

A klub egészen szép hely volt. Nem volt túl elcseszett a hangulat, habár ez lehet a késő hajnali óráknak lehetett köszönni. Viszont a táncétéren így is voltak jópáran. Beck Louis derekát fogva vezette őt a tömegbe, Louis pedig kérdés nélkül elvegyült a hozzá hasonló fiatalok között. Ugyan kissé meglepődött, hogy Beck mennyire is közvetlen vele, amikor a munkahelyükön sokkal zárkózottabbnak tűnt. 
A fények villogtak, Louis pedig egy idő után fejfájást kezdett észlelni saját magán. Beck szégyentelenül fogta a kezét és tartotta őt ezáltal maga mellett a tömegben, de Louis nem bánta. Jó volt egy ismerőssel lenni ezután a sok szar után, ami történt. Karjait Beck nyaka köré fonta, majd ujjai vége között kezdte tekergetni azt az egy szőke tincset, amit nem tartott a hajgumi valahol Beck tarkója felé, miközben erősen szemezett vele. És Louis ekkor jött rá.