Sassy - LASSAN FRISSÜL -

11. fejezet

Nem fogok hazudni, ez a rész egy igazi érzelmi hullámvasút még nekem is :D

Jenny xx

Louis kissé stresszesen ment a szobájuk felé kora este. Kint a szél kezdett feltámadni, néhány rosszul szigetelt ablakon csak úgy süvített be. Louis hazudott volna, ha azt mondja nem volt egy kicsit dühös, amiért Taylor megütötte Harry-t. Nem tudta mire vélje ezt az egészet, és Taylor-tól szerette volna hallani a dolgokat, hogy mi hogyan is történt pontosan.
A szobájukba belépve Niall-t is ott találta, viszont őt nem szerette volna belevonni ebbe. Legalább ő maradjon ki ebből az ügyből. 

- Taylor?- nézett a nőre, aki felpillantott rá- Kijönnél egy kicsit beszélgetni? Csak egy rövid időre.

Taylor kérdés nélkül felkelt az ágyról, majd Louis-hoz sietett. Ahogyan becsukódott mögöttük az ajtó és Louis a nő felé fordult, Taylor már tudta, hogy miről lehet szó. Összefonta maga előtt a karjait, majd várakozva nézett Louis-ra.

Ne haragudj Taylor! Nem kellett volna hazudnom! Tudom, hogy csak védeni akarsz!

Taylor valami ilyesmit várt, és már tervezte is, hogy miként fogja mondani a megbocsátó szavakat, hiszen Louis olyan, mintha a testvére lenne, félti őt. De ahogyan Louis kinyitotta a száját..

- Mi a francért ütötted meg Harry-t?- kérdezte Louis talán egy kissé indulatosan, nem is próbálva többet tagadni, hogy köze van a férfihez. 

- Miért vagy ennyire felháborodva, hm?- tárta szét Taylor a karjait, Louis pedig kellemetlen arckifejezéssel nézett rá.

- Mert vele találkozgatok egy ideje!- mondta hevesen a szavakat, Taylor erre pedig erőltetetten felnevetett.

- Nem mondod? Képzeld, ezt eddig nekem nem mondtad el, hiába kérdeztem, de rájöttem magamtól is.- Taylor nem haragudott a titoktartás miatt Louis-ra, sokkal inkább az zavarta, hogy Louis nem érezte jól magát. És még hazudott is neki.

- Mit mondhattam volna? Kefélek az egyik vendéggel, kérlek ne akadj ki?- mondta erősen artikulálva Louis- És ez most nem is a lényeg! Miért ütötted meg őt, elárulnád?- Taylor csendben nézett rá- Taylor, az ég szerelmére, szólalj már meg!

- Lou, meg kell értened engem! Harry nem az, akinek te hiszed!- mondta Taylor kicsit nyugodtabban, mert ha haragból beszélt, azzal nem tudta megértetni magát. Louis felvonta a szemöldökét. 

-Mit gondolsz, kinek hiszem őt?- kérdezte Louis, a szél pedig abban a pillanatban csapott be egy ablakot valahol a személyzetifolyosó felé. A világítás pedig pár pillanatra pislákolva világította meg az előteret, amikor is Taylor végre szóra bírta magát. 

- Louis..- suttogta- Harry egy gyilkos.

A szavak után mind a ketten a lépcső felé kapták a fejüket, ugyanis a léptek zaja egyszerre csapta meg fülüket. Taylor állkapcsát megfeszítve, még Louis kissé ellazulva nézett Harry-re aki, szűk farmerjában és szürke pólójában lépkedett feléjük, azzal a tipikus bokacsizmával a lábain. Ahogy a villanykörték alatt ellépdelt, mindegyik kialudt egy pillanatra, de mintha ennek sem Louis, sem pedig Taylor nem fordítottak volna különöseb figyelmet. Louis kiengedte a vállaiban lévő felgyülemlett stresszt, ahogyan Harry derekára simította a kezét, majd elkezdte masszírozni őt ott. Harry orra már egészen szép volt, a jég szépen levitte a daganatot. Mintha Taylor soha nem is ütötte volna őt meg. 

- Én is szeretném hallani a titkot, amit Louis-nak súgtál az előbb.- nézett Harry Taylor-ra, a nő pedig Louis-ra pillantott, még mindig várva a reakcióra szavai után.