Sassy - LASSAN FRISSÜL -

5. fejezet

Louis arra ébredt, hogy valaki őrülten nyomkodja a recepción a csengőt. Niall és Taylor is hasonlóan rosszkedvűen keltek fel erre a nagy lármára, és mind a hárman pizsamában mentek ki a szobából, hogy megnézzék mégis kinek ment el ennyire az esze hajnali fél hatkor. 

És a csengőt nem más csapkodta ököllel, mint Samantha. 

Mr. Hemmings mellette állt fülét befogva, illetve a hotelben megszálló összes többi vendég is ott volt. Voltak összesen vagy heten, és mind próbálták kitalálni, hogy végülis mi történhetett, amiért ennyire korán kiriasztották őket az ágyból. Harry is ott volt, Louis-val pedig egyből összeakadt a tekintetük. Az a köntös volt rajta, mint tegnap reggel, de Louis inkább elhesegette ezeket a gondolatokat, Samantha pedig végre abbahagyta a csengő püfölését.

- Na most.- kezdte kicsit sem barátságosan, Harry pedig unottan támaszkodott az egyik tartóoszlopnak. Sokkal inkább Louis-ra figyelt, mint a recepcióspultnál beszédet megkezdő nőre- Nem tudom ki talált ki ezt, vagy ki gondolta azt, hogy vicces lesz, de el kell, hogy szomorítsam, mert kurvára nem az.- Mr. Hemmings küldött egy figyelmeztető nézést a káromkodás miatt, de Samantha-t nem érdekelte- Ki a franc írta ezt, hm?- tartott fel a levegőbe egy lapot, valamiféle írással rajta, de Louis nem látta, hogy mi volt az- Szerinte ez humoros? Mert ahogy látom senki sem nevet!

- Add már ide!- vette ki Louis a nő kezéből a papírt, majd olvasni kezdte a sorokat. 

Erősen szorította kezei között a lapot, ahogyan szemeivel végig szántott a mondatokon. Samantha közben mondta tovább a beszédet, hogy ez mégis mennyire undorító és kiakasztó egy dolog, de Louis nem is figyelt rá. Amikor pedig befejezte az olvasást, egyből Harry-re nézett. A göndör összefont karokkal ácsorgott eddigi helyén, piros ajkain játékos mosoly ült, ahogyan Louis-t figyelte.

Tudta, hogy Louis tudja. 

---

- Komolyan, Harold? Most már fenyegetsz is másokat? - már mindenki visszament a dolgára, ők ketten pedig az egyik mosdóba zárkóztak, ahol senki sem hallhatta őket.

- Nem tudom min akadt ki ennyire. Egyébként is megérdemli, te tudhatnád a legjobban. - Harry nyugodt volt, őt nem zaklatták fel a történések. 

- Nem tudod min akadt ki?- tartotta fel a papírt Harry elé- Konkrétan leírtad, hogy hogyan vágnád le az ujjait, csak hogy utána visszavarrhasd neki.- Harry öklébe nevetett, ahogyan meghallott egy sort saját írásából. A másik férfi csak a fejét rázta, hiszen nem is várt más reakciót a göndörtől. 

Harry mindig is ilyen volt.

Kiskora óta ismerte őt. Harry-nek mindig is az volt a legnagyobb szórakozás, ha iskolatársuk elesett az udvaron, hogy véletlenül rácsukta valamelyikük kezére az ajtót. Ezek voltak az általános iskolás évek, és senki nem tudta, hogy mi jön a gimiben. 
A mosdó falai tele voltak irkálva különböző gyilkosságra utaló dolgokkal, de mindegyik eltérő kézírással volt. Harry sokat gyakorolt különböző betűtípusokat és kézírásokat, ezeket pedig tökéletesen el tudta különíteni. Volt amivel a mosdó falaira írt, és volt, amivel az órákon dolgozott. Sokat focizott a gimnáziumban, ahol feltűnés nélkül rúghatta ki valaki más alól a bokáját, és arra foghatta, hogy a labda pont ott volt. Egyszer a lelátón is lelökött egy srácot, aki után utána kapott, ahogyan átzuhant a székeken, mintha éppen menteni akarta volna őt. Mindeközben mindenki imádta őt. Részt vett az adománygyűjtő napokon, korrepetálta a gyengébbeket és mindenkivel tisztelettudó volt. Egy angyal volt, akiből akárhányszor csak lehetősége adódott előbújt az ördög. Rengeteg barátja volt, a szülei mindent megvettek neki, jó tanuló volt. Harry-nek semmi oka nem volt arra, hogy ilyenné váljon. Egyszerűen egy idő után kezdett rájönni, hogy ez adja neki a szórakozás élményét. Mert neki nem a hullámvasúttól, vagy a dolgozat előtti várakozástól szökött az egekbe az adrenalin szintje, hanem attól, ha azt tervezhette, hogy ki lesz a következő áldozata. 
Gimi után egy balesetben meghaltak a szülei, Harry ezzel megörökölte az összes vagyonukat, amit befektetett és megsokszorozta azt. Értett ahhoz, hogy mit csinál. Csak úgy mint ahhoz is, hogy hogyan válassza ki a következő áldozatot. Ugyanis ami eddig ártatlan szórakozás volt, az komoly gyilkolásba fordult. Sok ember szenvedett, fuldoklott az adósságok miatt, bántalmazta a párja vagy hasonló nyalankságok. Harry csupán segített nekik, hogy a túlvilágon végre véget érjen a szenvedésük. Sosem vesztette el a józaneszét, nem esett túlzásba. Sosem ölt felindulásból, mindig kitervezett mindent. Arra is volt ok, amiért Andrew-ot megölte. Észrevette, ahogyan az egyik női vendég után leskelődik, ezért meg kellett büntetnie. Ez volt a másik nagy szenvedélye: a saját maga által eldöntött büntetés végrehajtása. Ez a hotel pedig a legtökéletesebb hely volt arra, hogy szórakozzon egy kicsit. Már tudta pontosan, hogy mit fog csinálni az itt lévőkkel. Ha valamelyiküknek szerencséje van, akkor megmenekül. Mindannyian bűnösek, ezért Harry-nek muszáj tennie valamit. Szenvednek, de ahhoz már nincs elég erejük és bátorságuk, hogy tegyenek is valamit a szenvedésük ellen. Ketten fognak életben maradni.