Sassy - LASSAN FRISSÜL -

4. fejezet

- Nem hiszem el, hogy megint nekem kell segítenem takarítani. Azt hittem, meg tudod már egyedül oldani.- csavarta ki a felmosórongyot, a vödör pedig kezdett megtelni a vérrel. Harry küldött az illető felé egy irritált pillantást.

- Te is úgy akarod végezni, mint Andrew?- bökött a szemeteszsák felé, amiben ott volt az élettelen test. Már pontosan tudta, hogy hova fogja elvinni.

- Nem tennéd, szükséged van rám.- Harry erre inkább már nem is válaszolt semmit. Sietnie kell, ha még időben el akarja tüntetni a testet. A földön lévő késért hajolt, majd zsebébe tette azt. A levél elhelyezve Luke ajtajánál, mindenki úgy fogja hinni, hogy Andrew csak úgy lelépett. 

***

Mind a hárman ott álltak az üres szoba előtt.

Louis az ajtófélfának támaszkodva nézett be a sötét helységbe, miközben azon gondolkodott, hogy mennyire gyorsnak is kellett lennie Mr. Johnson-nak, ha már el is tűnt innen. Niall még mindig félálomban volt, de ő is eléggé furcsálta, hogy a férfi miért rohant konkrétan végig a folyosókon a kijáratig mindenféle magyarázat nélkül. Taylor a körmét rágta, és minden második pillantása elkalandozott valamerre másfelé az emeleten. Harmadik emelet.

Szóval ott álltak este hétkor, a harmadik emeleten, a huszonhármas szoba előtt, amiből nem tudták, hogy a megszálló miért távozott rohanva.

- Túl sok furcsaság egy napra. Mindenki csak úgy lelép?- fogta Taylor a fejét.

- Lehet fontos ügye volt.- felelte Niall, valamiféle nyugtató magyarázatként. Ez a hotel koránt sem volt a legbarátságosabb helyen, és az egyre furcsább történésektől kezdett az egész személyzet kiakadni. Beck és Samantha meg élték a saját kis életüket, teljesen külön véve Louis-tól és a többiektől. Igaz Samantha küldött nekik egy lenéző pillantást, ahogyan annak a házas pasasnak a szobájához sietett, és közben majdnem fel is lökte Niall-t. Őt pláne nem érdekelték a dolgok.

- Szólni kell Mr. Hemmings-nek.- csukta be Louis a szoba ajtaját, majd barátai felé fordult, akik csak csendben álltak ott- Most.- tette hozzá, mire Taylor lépett először, hogy megkereshessék főnöküket. Közben Niall-lel vitatkozni kezdtek valamin, amit Louis nem is nagyon értett.

Ahogy pedig elindult volna Niall és Taylor mögött, hirtelen egy kattanást hallott. A huszonhármassal szemben lévő szoba, a huszonkettes.

Harry szobája.

- Öhm.. mindjárt megyek én is.- mondta Louis, de Taylor és Niall már túlságosan is bele voltak merülve a beszélgetésbe. Louis az ajtó felé fordult, majd a falapon lévő "22"-es aranyszámot kezdte figyelni. Nagyot nyelt, ahogyan arra gondolt, hogy mi történt legutóbb, amikor belépett ebbe a szobába. 

A kilincsre tette a kezét, majd lenyomta azt.

Ez alkalommal égett a villany a szobában, és nem is tellett sok időbe, még Louis szemei megakadtak Harry-n, ahogyan az ágyon ülve unottan kapcsolgatja a TV-t. Régi készülék volt, csak fekete-fehér filmek mentek rajta és valami iszonyú volt a hangminőség is. De hát aki egy ilyen helyen száll meg, az ne is várjon többet. 
Louis becsukta maga mögött az ajtót, majd megállt előtte. Egy lépést sem tette közelebb, még Harry rá nem nézett, és maga felé nem intette.

- Megint húzni akarod az időm?- kérdezte Louis, ahogyan megállt Harry előtt. A göndör felnézett rá, aztán féloldalasan elmosolyodott. Reggel látta Louis-t utoljára, már hiányzott neki.

- Kérdezhetek valamit?- tette le maga mellé a távirányítót. Louis felvonta a szemöldökét, aztán bólintott egyet- Melyik lennél szívesebben, Louis? A vadász vagy a préda?- ha lehet, akkor Louis még furcsábban nézett Harry-re. Fogalma sem volt róla, hogy miért kérdezi ezt tőle.