Kényszer Házasság (Levi x OC)

Irány a bosszú

A kikötőben álltam. Ott ahol megérkeztünk. A várost a földdel tették egyenlővé. Az embek segítségért kiáltva ültek a halottak között én meg csak álltam ott. Nem tudtam megmozdulni. Az egész testem béna volt.

Egy robbanás történt közvetlenül mellettem és onnan Eren és Mikasa holtteste repült ki. Pontosan elém zuhantak. Eren élettelen szeme rám nézett. Becsuktam a szemem. Nem akartam látni semmit, de ekkor valmai megfogta a lábam. Oda néztem és Izabel feküdt ott.

- Miattad haltunk meg mind! - mondta aztán a többi hulla is felemelte a fejét és mind engem bámult.

- Miattad!
- Miattad!
- Miattad! - harsogták kórusban.

- Emma! - mondta egy távoli hang.

Kinyitottam a szemem. Levi aggódó tekintetével találtam szembe magam. Ziháltam. A szememen könnyfátyol volt. Csak egy álom. Csak álom! Nyugodj meg!

- Itt vagyok! Semmi baj! - szorított magához. A légzésem lassan lelassunlt. Megnyugtatott.

- Köszönöm - távolodtam el egy kicsit aztán nyomtam az arcára egy puszit. Még koromsötét volt. Az emberek nagy része aludt, így a villany sem volt felkapcsolva. Alig láttam belőle valamit, de azt kitudtam venni, hogy halványan elmosolyodott.

- Korán van. Nem megyünk ki sétálni?

- Nem! Nem akarok ránézni a városra! - megint bevillant az álmom. Éreztem, hogy a kezem remeg.

- Rendben! Nyugalom! Akkor maradjunk itt - simogatta meg a hajam. Bólintottam aztán a nyakába fúrtam az arcom. Némán voltunk így. Nem aludtunk vissza csak élveztük az összebújást. Lassacskán ébrezedtek az emberek. Egy nő csinált reggelit így kimentünk a lépcsőházba enni.

- Emma! - hallottam meg a fejem fölül egy ismerős hangot.

- Eren! - pattantam fel és azonnal megöleltem a barátomat. Egy kicsit meglepődött, de utána viszonozta. Elváltam tőle és Mikasára vetettem magam aki ott állt mellette. Ő még inkább meglepődött, de nem lökött el.

- Megyünk? - kérdezte Levi mikor  kiölgettem magam.

- Igen - bólintottam. A nap már felkelt. Mind kialaudtuk magunkat és hajtott a cél, hogy segítsek ezenken az embereken.

- Akkor mutassa az utat! - vigyorgott magabiztosan Eren. Felvettük a kabátjainkat és kimentünk. Nem tudom merre mentünk pontosan mert nem tudtam felnézni. Mereven a lábaimat néztem. Ha Levi nem irányít a vállamnál fogva biztos elvesztem volna.

Egy barlangba érkeztünk. A nagy része víz alatt volt. A vizen lebegett egy hajó. Egy kicsit kopott és rozsdás volt, de nem tűnt úgy, hogy amint rálépünk atomjaira hullik. Fel mentünk rá. Levi a kormányhoz ment, hogy beindítsa. Erenék felfedező útra indutak a belsejébe én meg maradtam a fedélzeten.

Nem telt sok időbe és felmordult a motor hangja. Levi kimanőverezett a barlagból és már láttuk is magunk előtt a nyílt óceánt. Egy félmosollyal csodáltam az elém táruló látványt.

Ezen túl van az otthonom. Mikor partra szállunk, harcolnunk kell. Nem tudom pontsan hogyan állnak a dolgok, de biztosan nem lesz könnyű. Vajon a szüleimnél mi lehet? Ott sosem hallottam Marley-akról. Nem hiszem, hogy ilyen lenne a helyzet. Önzőség lenne azt mondanom, hogy most szívesen lennék ott, de igaz. Azért hiányzik a kastély amiben felnőttem és lehet, hogy fura, de anyám hegyibeszédét is jólesne hallani.

A búskomor gondolkodásomból egy hajókürt zökkentett ki. Úgy megilyedtem, hogy kis híján átestem a korláton.

- Ebédidő! - kiáltott Eren röhögve a reakciómon. Gyilkos pillantások közepette mentem oda. Mikasa a kezembe nyomott egy konzerv chilit. Csendben megettük. Nem mondanám Sasha vagy Pixi fősztjének, de egészen tűrhető volt.