Kényszer Házasság (Levi x OC)

Mi van velünk?

Mután Levi elrángatott bemutatott pár embernek akikkel elbeszélgettem. Közbem viszont a mérges törpe eltünt. Próbáltam a szememmel keresni, de sehol sem volt. Bárkit kérdeztem meg a honlétéről azt mondta, hogy a tánc óta nem magyon látta. Így végül úgy döntöttem, hogy inkább hagyom és az est további részében Erennel beszélgettem.

Olyan este tiz táján hulla fáradtan mentem fel az szobánkba. Ott legnagyobb meglepetésemre egy halkan szuszogó Levivel találkoztam. Lévén eléggé hulla voltam már így kihámozva magam a ruhámból lemostam a sminken és döltem is Levi mellé az ágyba. Szinte azonnál elnyomott az álom.

Nem tudom hány óra lehetett mikor arra ébrettem, hogy két erős kar öleli a derekam és valaki a nyakamba szuszog. Érztem a hátamon a szívverését ahogy a mellkasa nekem préselődött.

Levi most komolyan átölelt míg aludtam? Ébren van? Vagy most álmában csinálja ezt? Nem értek semmit!

Akaratlanul is mocorogni kezdtem mire a felső karja lenyomta az enyémet.

- Maradj így kérlek! - suttogta a fülembe érdes, kicsit állmos hangján és még közelebb húzott magához - Csak így tudok rendesen aludni!

Szerintem még levegőt is elfelejtettem venni. Amíg alszok ölelgetni szokott? Vagy hogy érti ezt? Meg egyáltalán mit csinál? Napközben alig szól hozzám! Most meg ölelget? Meg ma a csók.... Azt miért csinálta ilyen lazasággal? Sőt! Kicsit olyan volt mint ha élvezte volna... Várjuk! Mik járnak a fejemben? Hisz utál engem! És én is őt!

- Olyan jó az illatod! - túrta mégjobban az arcát a nyakamba. Ez tuti részeg vagy bedrogozták! Ezaz! Ez a logikus válasz! Egyszerűen nincs magánál! Most bár mindent értek!

Ezt levitázva magamban próbáltam vissza aludni, de nagyon nem ment. Folyamatosan csak a kérdések cikáztak újra és újra a fejmben. Plussz az sem segített sokat a nyugamamban, hogy Levi olyan erősen ölelt magához mint egy kis gyerek a püsmaciát. Meg hozzá még minden egyes lélegzet vételét éreztem és ettől az egész testem megborzongott.

Oké! Gyerünk Emma! Aludtál már férfival! Mondjuk az nem utált és nem teljesen random ölelr meg míg aludtam. Ahhh! Nem értem ezt az embert vagy robotot vagy a jó Isten sem tudja, hogy mi a faszt!

Mután némán és mozdulatlanul ki tomboltam magam. Sikerül egészen nyugodnom és az álmosság is vissza jött. Tulajdonképpen Levi szuszogása egészen nyugtató. Azt hallgatva sikerült végre vissza aludnom.

Másnap mikor fel keltem Levi meglepő módon a kanpén ülve tévézet. Vajon emlékszik mit csinált? Nem! Biztos, hogy nem! Hisz tuti nem volt magánál.

- Jó reggelt! - nyujtózkodtam és rámosolyogtam.

- Reggelt! - biccentett egyet egy kicsit fura fejjel.

Elmentem zuhanyozni. Aztán ahogy nézegette, hogy mit vegyek fel támadt egy zseniális ötletem. Felkaptam egy farmert, egy pólót amire egy fehér pulcsit és egy zöld bundás kabátot.

- Leviiiiii! - szaladtam ki hozzá a csodás szettemben.

- Mit akarsz? - nézett végig ralytam.

- El akarok menni várost nézni várost nézni!

- Hajrá! - nézett vissza a TV-re.

- De kell valaki akai elkisér!

- Van két testőröd! - legyintett.

- Egyik sem ismeri Párizst! Te viszont itt nőttél fel!

- Jobb dolgom is van annál!

- Mi? Tévét nézni? - vontam fel a szemöldököm mire hallottam ahogy forognak a fogaskerekek egy jó válasz után kutatva.

- Amúgy is tegnap látott minket az egész ország! Mindeki körülöttünk fog legyeskedni - válaszolt úgy fél perc után.

- Gondoltam erre is! - mondtam és a zsebemből elövettem egy kamu szemüveget és egy sapkát amiket fel is vettem - Álcázzuk magunkat!

- Bizos, hogy nem!

- Héj! Kivácsi vagyok a városra és.... Össze fogunk házasodni! Nem ártana egy kicsit több időt együtt töltenünk!

- És ha megtámadnak minket vagy elakrnak rabolni? - kérdzete, de érztem, hogy közel járok a győzelemhez.

- Katona vagy nem? Vagy az Amazonról rendelted azokat a kitüntetéseket? - tettem keresztbe a kezem. Levi egy percre elnémult aztán egy hatalmas sóhaly után elém állt.

- Hogy terveztél engem álcázni? - kérdezte elfogadva a sorsát.

- Egy pillanat! - szaladtam fülig érő vigyorral az arcomon. El sem hiszem, hogy ilyen könnyen bele ment!

- Tessék! - nyújtottam neki az egyik úgy két mérettel nagyobb feket pulcsim.

- Ki van mosva? - vette el és szegolgatni kezdte.

- Ahhh! Igen! Vedd már fel! - noszogattam a kezemmel mire sóhajtott és engedelmeskedett nekem.

- Mehetünk? - nézett rám mikor felvette. Tökéletesen illet rá. Teljesen olyan volt mintha az övé lenne.

- Várj! - mondtam és átnyúlva a feje melelt ráhúztam a kapucnit. Ennek köszönhetően az arcunk elképesztően kövel volt. Olyan közel, hogy az orrunk is malynem össze ért. Én elvesztem a szemében, ahogy ő is az enyémben.
Az zökkentett ki, hogy lenézett a számra. Teljesen pánikba estem.

- Levi? - cincogtam mire letámadta ajkaim. Engedély kérés nélkül dugta át a nyelvét a számba. Az elején teljesen lefagytam aztán lassna bele mentem mire a derakamnál fogva még közelebb húzott magához. Benyúlva a kapucni alá beletúrtam a selymes hajába. A testem minden pontján egy elképesztően pezsdítő érzés járta át. Azt akrtam, hogy örökké tartson ez a pillanat.

Levi felemelt én meg a dereka köré fontam a lábaim miközben egyikünk sem szakította meg csókot. Egy kézel tartotta a fenekem miközben azért az egyik párácskát megszorította. Elsétált velem az ágyig amin fektetett.

Megszakítva a csókot fölém magasodott. A szemembe nézett. Én csak lihegve vártam mit fog tenni. Ő is lihegett. Aztán egyszer csak fel állt. Leszált az ágyról és az össze túrt haját megigazította.

- Levi? - fordultam felé mikor kiestem a rózsaszín ködtraszból amit Ő okozott.

- Sajnálom! Elragadtattam magam! - mondta rám sem nézve.

- De...- nem tudtam befajezni a mondatot mert Levi kiviharzott a szobából.

Sokkosan ültem az ágyon és közben újra és újra felidéztem az elmúlt pár percet. MI A FASZ TÖRTÉNIK ITT? Most már semmit sem értek! Letámadt aztán meg azt mondja, hogy elragadtatta magát és kiront a szobából itt hagyva engem. Hajnalban meg ölelgetve aludt velem. Ez az...izét egyszerűen nem lehet felfogni!

Megborzongtam ahogy vissza emlékeztem a tegnapi bálra, aztán meg a hajnalra és végül az elöbbi eseményre. Az újjaimat végig húztam ajkaimon ahol pár perce még az övéi voltak. Mi történik velünk? Beszélnem kell vele!