Világbajnok a szerelmem

58

- Hát te mit csinálsz itt?
- Esetleg aludhatok nálad? - nézek bátyámra a hotel folyosóján állva.
- Persze, gyere.
- Köszönöm. Bocsi, hogy ilyenkor zavarlak.
- Szofi, a húgom vagy te sosem zavarsz. Mi történt?
- Szakítottunk, de most örökre.
- Istenem, miért?
- Nincs meg köztünk a bizalom, Ő gyereket szeretne én nem. Elengedtem és azt mondtam neki remélem talál egy lányt akiben mindenkinél jobban megbízik.
- Jaj Hugi annyira sajnálom. - ölel meg.
- Nincs baj. Jól vagyok.
- Mit fogsz most csinálni?
- Sajtósaként kezdek el dolgozni a Mercinél.
- Szerinted menni fog így, hogy most szakítottatok Valtterivel?
- Menni fog. - bólintottam, magamban meg hozzátettem, hogy úgysem kell sokáig együtt maradnunk.
- Te tudod. Kérsz egy teát?
- Igen, köszönöm. Mindjárt jövök csak elintézek addig egy fontos dolgot.
- Rendben siess vissza.
A telefonom többször elkezdett csörögni, Ville hívott, de kinyomtam. Nem akartam vele beszélni. A lifttel visszamentem a Merci emeletére és bekopogtam a már jól ismert szobába.
- Szofi! Gyere be.
- Bocsi a zavarásért csak azért jöttem mert elvállalom a munkát, leszek a sajtósod. Ha lehet holnapra megcsinálod a szerződésemet?
- Persze. Valtteri nem haragszik érte? - néz rám kicsit furcsán.
- Nem. - mondtam majd hálásan néztem rá. - Köszönöm. Akkor holnap találkozunk. - mondom majd kimentem a szobájához.
- Szofi. - jön utánam.
- Igen?
- Jól vagy?
- Igen.
- Még mész enni vagy hova mész? - Kérdezi miután látta, hogy a lifthez veszem az irányt nem Valtteri szobájához.
- Danihoz megyek.
- Üdvözlöm. Jól van akkor holnapra kész a szerződésed. Mennyi időre?
- Ameddig neked van hosszabításod a Mercinél.
- Amíg nekem? Miért nem addig míg Valtterinek.
- Nem Valtteri sajtósa leszek hanem a tiéd.
- Igaz, de biztos?
- Igen Totó, biztos.
- Rendben.
- Köszönöm.
- Tényleg minden rendben van?
- Totó minden a legnagyobb rendben. Már kérdezted és válaszoltam rá.
- Tudom, de régóta ismerlek már és nem ilyen vagy. Más vagy.
- Csak szabad. - mondom majd megnyomtam a lift gombját és becsukódott előttünk a ajtó.

- Kész a teád.
- Szuper köszönöm.
- Rendeltem kaját is.
- Uu az nagyon jó éhen halok.
- Hol voltál?
- Totónál, megbeszéltük a szerződést.
- Mennyi időre?
- 3 évre.
- Nem fogod addigra megunni Totót?
- Nem és nem Totóval vagyok csak mellette dolgozok, de sokszor nem is kell együtt lennünk.
- És Valtterinek milyen lesz ezt látni, hogy nem vagytok együtt és az exednek dolgozol.
- Nem érdekel mit gondol erről Valtteri. Én döntésem és most már nincs beleszólása.
- Tudom-tudom csak akkor is. Hogy tudtál majdnem 3 éves kapcsolatból így kijönni? Tényleg nem vagy szomorú?
- Szomorú vagyok, de Valtterinek is jobb lesz így és nekem is. Ez a helyes út.
- Akkor is fura nekem na.
- Nem baj neked nem kell rajta gondolkodni.
- De én maradhatok jóban Valtterivel vagy most nem. Azt sem tudom eldönteni, hogy haragszol rá vagy nem. Basszameg egy kicsi érzelem legyen már az arcodon.
- Van érzelem az arcomon és maradhattok jóban. Nem gondolod, hogy majd azt mondom neked én szakítottam vele mostantól te sem beszélhetsz vele. Dani ez nem óvoda.
- Jól van na. Örülök neki mert én nagyon megszerettem.
- Tudom. Azért is mondom, hogy ezen te ne görcsölj.
- Jól van.
Miután megjött a kaja egy kis sorozat maraton mellett megvacsiztunk aztán el is aludtunk. Reggel Dani elment futni, de én már nem vártam meg hanem  hívtam egy taxit és egyből a pályára mentem. Reggelizni is majd csak később lesz időm.  Egyszerűen csak azt várom, hogy végre aláírhassam a szerződést és újra dolgozhassak. Tegnap óta Ville vagy ötvenszer hívott és mivel ma reggel is kezdte felvettem neki a telefont.
- Gyorsan.
- Egész éjszaka utaztam, hogy helyre tegyem Valtteri lelkét. Sírva hívott fel, hogy elhagytad.
- És miben tudok segíteni?
- Menj vissza hozzá. Szofi te vagy a nagy szerelme megfog nélküled bolondulni.
- Nem fog. Túléli, egy kis idő kell neki és belátja, hogy igazam van.
- Van valakid?
- Na ide figyelj Ville. Azért szakítottam vele mert félévig hazudott nekem plusz nem bízik bennem. Szeretem és iszonyú hálás vagyok neki, de ez már régóta nem működik. Szeretne gyereket én nem.
- De hát egyszer már majdnem szültél neki.
- Véletlenül csúszott be amúgy gyógyszert szedek. De a lényeg, hogy már nem azok voltunk akik az elején.
- Értem. Hol vagy most?
- Mindjárt a pályán. Totóval találkozom, aláírom a szerződésemet.
- Legalább várd meg, hogy átmenjem a másik csapathoz.
- Dolgozni szeretnék, nem fogom halogatni.
- Szofi, kérlek, Valtteri ezt nem fogja túlélni.
- De túl fogja. Keressünk neki valami lányt.
- Ne hülyéskedj már.
- Nem hülyéskedek.
- Hogy tudtál ennyi idő után csak így tovább lépni, egyszerűen nem értem.
- Ville, nem fogok neked magyarázkodni. Valtteri barátja vagy segíts neki túllépni rajtam, vidd el bulizni és majd egyszer csak becsajozik. Most viszont muszáj leraknom mert megérkeztem a pályára.
Gyorsan kifizettem a taxit majd a Mercedes box felé vettem az irányt.
- Elvileg Totón kívül más nincs bent, ennek örültem is mert akkor nem kell jópofiskodni.

- Sziaa. - megyek be az irodájába. Az asztalánál ült és a laptopján dolgozott.
- Szia. Gyorsan ideértél, Valtteri is veled van?
- Nincs, egyedül jöttem.
- Oh, minden rendben van köztetek?
- Igen, de te most ne ezzel foglalkozz, mutasd a szerződést.
- Ülj le. - mutat az asztala előtti  fotelre.
- Köszönöm.
- Szóval a szerződésed 2023-ig szól, az én sajtósom leszel. Van, hogy velem jössz, van hogy helyettem mész. Sokáig leszünk együtt. Ez így biztos nem probléma Valtterinek.
- Nem probléma. Rendben van.
- Egy dolgot még beleírtam.
- Mit?
- Nem tárgyalhatsz másik csapattal és nem mondhatsz fel. Muszáj volt, a múltkori felmondásod miatt.
- Rendben, nem gond ez így érthető. Kaphatok egy tollat?
- Persze. - adja oda kedvenc tollát.
- Köszönöm. - veszem el majd gyorsan alá írom.
- Szuper, akkor hivatalosan is köszöntünk újra csapatunkban.
- Jó újra dolgozni. - vigyorgok majd mindketten az ajtóhoz fordultunk mert kopogtak.
- Gyere. - szól ki Toto majd megláttuk az ajtóban Valtterit. Fáradt volt pont olyan mint aki semmit sem aludt. - Valtteri jól vagy? - megy oda hozzá Toto.
- Én nem tudok versenyezni a hétvégén. - mondja én meg furcsán néztem rá.
- Beteg vagy, vagy mi a baj?
- Toto beszélhetek Valtterivel négyszemközt.
- Ez az én irodám, de persze. - megy ki én meg Valtterihez mentem.
- Versenyezned kell a hétvégén.
- Miért hagytál el?
- Ezt már megbeszéltük.
- Szeretlek.
- Én is, de így lesz a legjobb.
- Szofi, nekem Te vagy az életem.
- Kérlek ne csináld ezt.
- Nem fogok versenyezni.
- De versenyezni fogsz mert ez az utolsó éved a Mercinél és ha már nem mondod el Totónak a minimum, hogy a legjobban teljesítesz és nem hagysz ki egy versenyt sem.
- Mikor jelentjük be, hogy elváltunk? 
- Amikor te szeretnéd én addig nem mondom senkinek. Még Totónak sem mondtam.
- Egy kicsit akkor várjunk még ha lehet.
- Persze, hogy lehet. - könnyebbülök meg mikor látom, hogy elfogadta a döntésemet.
- Köszönök mindent.
- Én köszönök mindent! És szurkolok a versenyen.
- Köszi. Tudod mit a Merci előtt amúgy sem tudjuk titkolni hiszen mindennap együtt vagyunk. Nekik mondjuk el, de más ne tudja meg.
- Rendben. Elmondjuk most?
- Igen.
Már mindenki megérkezett a szerelők az autókat bütykölték a mérnökök ellenőriztek mindent. Nem igazán foglalkoztak velünk mert mindennap így jövünk megyünk egymás mellett Valtterivel, de most Valtteri felállt egy székre, hogy mindenki jól lásson minket és figyelmet kért mindenkitől.
- Srácok egy olyan hírt szeretnénk elmondani nektek Szofival amit szeretnék, ha egyenlőre senkinek sem mondanátok el nektek is csak ezért jelentjük be mert mindennap együtt leszünk és úgyis észre veszitek majd. - mikor Valtteri tartott egy kis pihenőt és rám nézett kíváncsian néztem körbe. Mindenki némán figyelt Lewis az autója mellett Totó a számítógépe előtt állt.
- Valtterivel tegnap este úgy döntöttünk, hogy külön válnak útjaink. Továbbra is barátok maradunk, de mindkettőnknek így lesz a legjobb. - mindenki döbbenten nézett minket kivéve Ville aki csak szomorúan csóválta fejét.
- Szofi továbbra is itt marad és a Mercinél fog dolgozni én pedig... - halkul el Valtteri. - Mindent beleadok, hogy legyőzzem Lewist. - neveti el magát a végén majd rám nézett. Mindenki szomorúan nézett ránk és tudtuk, hogy ez lesz, de valószínűleg mindenkinek feltűnik majd, hogy külön járunk be és gyűrűt sem hordok már.