Világbajnok a szerelmem

54

- Most vagy soha. - mondja majd megcsókolt.
Az csókja puha és meleg volt, jól esett és vissza is csókoltam. Nem gondolkoztam csak megtettem, nem gondoltam arra, hogy bent ül a nappaliban a vőlegényem vele együtt a régi szerelmem csak megtettem. Persze aztán eszembe jutott, hogy tényleg a F1 ribije vagyok, de hiszem, hogy ha ez bárkivel megesne nem ellenkezne hiszen basszus, mégis csak Lewis Hamiltonnal csókolózok éppen. Majd jönnek az okító dumák, hogyha szereted a vőlegényedet nem csinálsz ilyet. Szeretem a vőlegényemet, de megtörtént ezzel nem tudok most mit csinálni.
Miután Lewissal elváltunk nem szólaltam meg csak a szemébe néztem. Lewis szomorúan lenézett rám, valószínűleg rájött, hogy a csók isteni volt, de több ilyen nem történhet és Valtteri sem tudhatja meg vagy a barátságuk is tönkre megy. Valtteri tisztában van vele, hogy volt rajta kívül is kapcsolatom itt, pontosan tudja, hogy a Toto ügy még zajlik bennem, de ha most kiderülne, hogy Lewissal is volt valami rögtön felmondana a Mercinél.
- Nem tudhatja meg Valtteri. - néz a szemembe.
- Nem tudja meg. Nyugi. - nézek rá majd a sörökkel együtt kiindultam a többiekhez.
- Mi tartott ilyen sokáig? - néz rám Vick.
- Bocsi, beszélgettünk. - nevetek. Majd kiosztom a söröket. Valtteri mellé leülve adtam arcára egy puszit. Igazából ha teljesen őszinte leszek magamhoz, jó volt Lewissal csókolózni, csak hiányzott belőle valami. Valami amit csak Valtterinél érzek. A szerelem. Valtterinél mindig pillangók vannak a gyomromban, Lewisnál ez nem volt.
- Lewis hol van? Kinyírtad? - néz rám nevetve Dani.
- Nem nyírtam ki, esküszöm. - nevetem el magam én is.
- Srácok nekem most el kell mennem. - jött ki sietősen a konyhából Lewis.
- Ne már. Miért? - néz rá kérdően Valtteri. Lewis egy pillanatra rámnézett majd vissza Valtterire.
- Angela hívott, hogy sürgősen haza kell mennem.
- De nincs baj ugye?
- Remélem nincs, nem tudom csak azt mondta siessek haza. - mondta Lewis elég hihetően, de én pontosan tudtam, hogy ez nem igaz.
- Akkor kikísérlek. - Állok fel a földről.
- Jó, hogy itt voltál. Köszönjük.- öleli meg Valtteri Lewist.
- Beszélünk majd. - engedi el majd a kijárathoz sétált.
- Kimegyek veled. - húzom fel a cipőmet én is.
Az ajtót magam után becsukva kérdően néztem Lewisra.
- Mi dolgod lett hirtelen?
- Fontos dolgom.
- Lewis ne szórakozz már. Megtörtént már nem tudunk mit csinálni, de neviselkedj így mert hamar leesik Valtterinek, hogy valami nem oké. Haverok vagytok viselkedj.
- Nem vagyok a haverja. Tudod miért? Mert egy barát sose lesz szerelmes a legjobb barátja mennyasszonyába. - mondja ideges.
- Hé. - fogom meg a kezét. - Lehet, hogy csak egy fellángolás.
- Több mint egy éve. Nem hiszem, hogy fellángolás.
- Akkor is, Lewis nyugi. Nincsen baj.
- De van Szófi, kurva nagy baj van. A legjobb barátom mennyasszonyába vagyok szerelmes.
- Ne ismételgesd már folyton ezt.
- Mit? Hát ez az igazság. - néz rám széttárt karokkal, idegesen. - És a legrosszabb, hogy megcsókoltalak.
- Lewis elég.
- Ha megtudja Valtteri vége a barátságunknak.
- Nem lesz vége, elég már.
- Minek nem lesz vége? - sétál felénk Valtteri.
- Csak a F1-ről beszéltünk.
- Jaaj hagyd már abba Szófi. - szól rám idegesen Lewis.
- Nem Lewis. - nézek rá én is idegesen. Ha elmondja nem csak az Ő barátságuk, de a mi kapcsolatunk is rámehet.
- Miről beszéltek? - néz felváltva ránk.
- Megcsókoltam Szófit. - mondta ki Lewis én meg lesütöttem a szemem.
-  Miért?
- Mert szerelmes vagyok belé.
- És te Szófi? - néz rám Valtteri szomorúan.
- Én nem vagyok szerelmes belé.
- Szófi beléd szerelmes. - mondja Lewis.
- Nem kérdeztelek. - vágja oda neki.
- Én beléd vagyok szerelmes. A Te mennyasszonyod vagyok.  
- Most menj el Lewis. - néz rá feszülten, de a hangjából lehetet érezni a szomorúságot és a csalódottságot.
- Sajnálom Valtteri. - mondja szomorúan a finnek majd beszállt az autójába és elhajtott.
- Menjünk be? - néz rám Valtteri.
- Előtte beszéljük meg kérlek!
- Nincs mit megbeszélni.
- Tudnod kell, hogy téged szeretlek csak is téged. Az, hogy megcsókolt csak még jobban megerősítette az érzéseimet feléd.
- Ha a többiek elmennek megbeszéljük. - mondta majd bement a házba.
A könnyeimet letörölve megpróbáltam úgy bemenni mintha misem történt volna, de persze a feszültséget mindig lehet érezni.
- Minden oké? - néz ránk Toto.
- Igen. - válaszolt Valtteri.
- Szerintem most már ideje indulni, otthon várnak. - áll fel Charles.
- Ja én nekem is van még munkám. - áll fel Toto is.
- Dani jössz velem? - néz rá Vick a bátyámra.
- Persze, Nálatok alszom.

Miután mindenkitől elköszöntünk kérdően néztem Valtterire.
- Elmentek, mostmár beszélhetünk?
- Mit akarsz mondani?
- Azt, hogy nekem nem jelentett semmit.
- Már mondtad.
- Mit akarsz mit mondjak még? Sajnálom. Nem így terveztem.
- Miért vagyok kevés neked? Miben nem vagyok elég? Mi az oka annak, hogy valahogy mindig Totohoz vagy most már Lewishoz mész? - néz rám csalódottan.
- Ilyenről szó sincs. Nem vagy kevés. Te vagy a legtökéletesebb férfi a világon.
- Akkor nem értem, miért csalsz meg folyton? Toto megcsalt téged, többször is. Mit szeretsz benne?
- Ez nem ilyen egyszerű.
- Szerintem meg ami köztünk van nem egyszerű.
- Hibáztam, bocsánatot kértem, elmondtam, hogy szeretlek....
- Én meg elmondom, hogy elegem van belőled, elegem van abból, hogy a barátaimmal csalsz meg. Elvesztettünk egy babát és ahelyett, hogy egymás mellett lennénk támogatnának egymást, te megcsalsz az egyik legfontosabb barátommal úgy, hogy közben csak egy fal választott el minket.
- Sajnálom.
- Én is.
- Tudom, hogy hibáztam...
- Nem egyszer Szófi, és tudod én a szívemet adtam neked szeretlek a világon a legjobban, de nem akarok ennél is jobban összetörni.
- Nem fogsz, ígérem.
- Nem fogok azért mert vége. - mondta ki én meg elkezdtem szédülni.
- Valtteri kérlek ne csináld ezt.
- Így lesz a legjobb mindkettőnknek. - mondja és mielőtt elkezdett volna Ő is sírni még egyszer rám nézett. - Pakolj össze nyugodtan és aludj is itt én csak holnap jövök haza.
- Ne menj el kérlek Valtteri. - nyúlok a keze után és sírva néztem arcára.
- Engedj el. - próbálta erősnek mutatni magát, de egyáltalán nem volt az bármelyik pillanatban elsírhatta magát.
- Szeretlek. Kérlek.
- Elég Szófi, ne nehezítsd meg a dolgokat.
Miután láttam, hogy nem fog változtatni semmin elengedtem kezét és sírva néztem ahogy kisétál az ajtón. Nem tudom hova megy, nem tudom hol fog aludni csak azt tudom, hogy nem velem és ez összetört. Hibáztam és Lewist nem is hibáztatom csak és kizárólag magamat hibáztatom. Ha az embernek van egy szerelme akibe tényleg szerelmes, hogy lehet más emberrel csókolóznia? Megérdemeltem, és azt is tudom, hogy semmilyen szerződésem nincs a Mercedeshez és mostmár Valtterihez sincs. Az arcomat letörölve a hálóba mentem és a bőröndömet kinyitva összepakoltam a ruháimat.
A konyhaasztalra tettem egy cetlit és rá raktam a gyűrűmet.
" Köszönöm a sok boldog emléket és köszönöm, hogy megmutattad milyen mennyasszonynak lenni. Nagyon sajnálom amit tettem, sose fogom megbocsátani magamnak mert a legnagyobb szerelmem mindig te leszel. Szeretlek."