Egy kis betekintés a sztoriba...
-Mért jöttél?-kérdése vízhangot vert a fülemben.Ránéztem Jasperre aztán Acicára kinek szemeiben félelem csillogott végül vissza néztem az alacson karcsú csinos nőre.A szemeiben valami megcsillant és meretten kezdett...
Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.
A szeretet sok más érzelemben is jelen van.Csak mink ezt vagy nem akarjuk észre venni vagy csak simán hülyék vagyunk hogy észrevegyük.Ez az érzület simlis módon de ottvan az iránta érzett érzéseinkben.Legyen az harag,féltékenység,szerelem,hiány érzet, öröm vagy rosszabik esetben a gyász.És én az utóbbi esetben jöttem rá hogy elvesztettem életem szerelmét a saját hibámból.Mert nem akartam bevallani még magamnak sem hogy mennyi mindenben is volt igaza...
Gondolataim csak úgy cikztam a fejemben miközben Kairó sötét és kietlen utcáit jártam pár hajléktalant után kutatva kik vacsorámul szolgálhatnak.Hetek teltek el a Forksi -erdő mezején vívott csata óta ahol elvesztettem számomra két fontos személyt is.Az egyik a hugom volt,a másik pedig az a lány akiért ha ott lettem volna az életemet is adtam volna érte.Azóta jártam Los-Angelesben, Bostonban, Sydney-ben, de mind csak futólag.Jelenleg Kairóban vagyok és itt is csak pár napot tervezek maradni.
Fekete kapucnimat jobban a fejembe húzva indultem el egy sikátor felé ahol aztán a tűzlétrán felmászva jutottam fel a sok közül az egyik romos épület tetejére majd a tető szélére leülve kezdtem el az utcákat kémlelni vörös íriszeimmel közben a város zajait halgattam.Fekete vastag bőr kabátom alá néha egy-egy lenge fuvallat befújdogált ezzel csiklandozva fekete rövidújjú pulóverrel fedett bőröm.Fekete bakancsal és feket farmer nadrággal fedett lábaimat a mélybe lógatva ,gondolataimba zárkózva a külvilágra fittyet hányva dőlök hátra ezzel elterülve a poros betonon élvezve azt a pillanatnyi csöndet amikor a város zajai is elhalkulnak és az idő is mintha csak megált volna és velem eggyütt gyászolna.Elékeim között kersgélve idéztem fel őzike szemeit melyek mélyvörösen virítottak a sötét éjszakában,szőke haját melyből mindig a vanília sampon jellegzetes illata áradt,gyengéd és kecses hangját, orgona és régi könyv illatát mely még mindig érezhető volt a kabátom gallérján.Felejteni akarok de egycerűen nem megy.Minden egyes éjszakámon mikor vadászni indulok az első telálkozásunk villan be amikor is megismerkedtem azzal az okos,nagyszájú,tüzes de mégis aranyos 19 esztendős újszülött vámpír lánnyal ki ellopta a szívem.Minden egyes éjszaka minden egyes nappal csak reménykedni tudok a lehetetlenben ,hogy nagy tévedés az egész és Bree na meg a kis vörös loboncú bajkeverő Acica még mindig az élők földjét járják és valahol biztonságban vannak.De mint ahogy mondtam a lehetetlenben reménykedek.
Órák óta tetőn fetrengek a csillagokat bámulva vagy csak a semmibe merengve gondolataim világát járva.A lenti utcákon azóta se bukkant fel egy halandó lélek sem.Pár percre is csak de eljáccottam a gondolattal hogy felkeljek kényelmes vackomból és elinduljak Kairó utcáin jobban szétnézve egy kicsit de ezt a gondolatot hamar el is hesegettem.Semmi hangulatom valami részeg hajléktalan után futkosni majd még ,hogy még azzal is szenvedjek elrejteni kellő képpen azt hogy a rendőrök meg ne találják.Kényelmesebb ez így.Hirtelen az utcán épphogycsak pislákoló lámpák kialudtak amivel nem igazán folalkoztam.Szar a villanyszolgáltató.Gondoltam én majd pár másodpercre rá hogy teljes sötétbe borult az utca amit már csak a hold gyér fénye világított be az egyik közeli sikátorban egy hatalmas csattanást hallotam amit olyan szitkozódások követtek soron hogy azt még én sem ismételném el ha nem baj majd nem sokkal késöbb pár kóbor macska rohant ki onnan fújtatva, nyárcsogva.Úgy érzem hogy nem a macskának átkozták le mág a csillagokat is az égről.De nem is egy halandó.A tetőn elhejezkedő nagy kémény takarásából figyeltem a fénytelen utcát.Nemtudom ,hogy említettem-e már hogy mióta itt vagyok ebben a városban olyan érzésem van mintha figyelnének.És ez a gyanum kezd egyre jobban beigazolódni azzal ,hogy a sikátorból éppen most lépett ki egy barnásabb bőrű kb. velem egyidős 20 éves srác citromsárgán villogó íriszeivel egyenesen az én vöröseimbe nézve miközben lazán sétál az omladozó magas épület felé majd mikor kellőképpen közel ért hozzám nekifutásból felugrott a szomszéd alacsonyabb ház tetejére majd egy macskát megszégyenítően szökkent át a 7 méter magas emeletes ház tetejére ahol én a kéménynek nekidőlve unott tekintettel vártam hogy végre megérkezzen a mi kis akrobatántk ami nemsokára meg is történt.A srác pár méterre előttem ért földet kétlábon majd egy meghajlással zárta a kis "fellépés".
-Ha az előbb is ilyen ügyesen játszottad volna az akrobatát akkor nem hiszem hogy akkorát vágódtál volna mint a bécsi kapu.-morogtam oda neki ellökve magam a kormos tárgytól s a tető szélére sétálva pillantottam le a mélybe majd vissza az imént érkezett "vendégemre" kiváncsi tekintettel jelezve neki hogy mondja hogy mit akar aztán tűnjön innen felőlem akár a pokolba is mehet csak engem hadjon a faszságaival mert a hajam égnek áll tőle.
-Szóval láttad az esésem.Szuper-morogta az orra alatt mellém sétálva-A nevem Benjamin.
-Örvendek Benji, engem Diegonak hívnak.Na mond mit akarsz azt menjünk mind a ketten a dolgunkra.Napfelkelte előtt haza akarok érni.
-Mármint arra a romos,bármelyik pillanatban összedőlő elhagyatott gyárra gondolsz?Ott laksz?-szólt rekedtesen
-Kinek mi az otthon.De had kérdezzek most én.Te játszassz napok óta Sherlok Holmes-t és loholsz utánnam?Vagy valamelyik haverod?
-Hát...én voltam-vakarta meg zavartan a tarkólyát-...bocs.Azt hittem nem veszed észre.
-Semmi...Na de mond hogy mit akarsz tőlem napok óta.
-Én?Az egy ég adta világon semmit.De Amun annál inkább.
-Ki a tököm az-az Amun gyerek?...-néztem rá hirtelen ezzel megbontva a percek óta tartó kínos csendet.De válsz nam érkezett.Csak egy kaján vigyort villantott felém majd intett hogy kövessem és ezzel rám sem nézve indult egy bizonyos irányba.Én továbra is a tetőn toporogva morogva pillantottam utánna.-Basszalak meg.Mivan megnémultál?
-Jössz vagy nem?Felőlem ácsoroghatsz ott napfelketéig is nem az én bajom.-kiáltott át a válla felett.
-Hogy csapjon belé a villám.De legalább kétszer.-néztem fel a csillagokkal pöttyözött égre amiket éppen kezdtek elfedni a viharfelhők.
Itt egy kis betekintés Diego szemszögéből is.Remélem teszik.
