Egy kis betekintés a sztoriba...
-Mért jöttél?-kérdése vízhangot vert a fülemben.Ránéztem Jasperre aztán Acicára kinek szemeiben félelem csillogott végül vissza néztem az alacson karcsú csinos nőre.A szemeiben valami megcsillant és meretten kezdett...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Nem meg mondtam ,hogy aludt ki magad?!-morgott Alice miközben lealapozta Bella szeme alatt levő sötét karikákat.
-Bocsánat.Csak...rosszat álmodtam.-motyogta az orra alatt a mi kis menyasszonyunk.
-Ugyan ,ne szabadkozz.-mosolyogtam rá a tükörből miközben a haját próbáltam megcsinálni kevés sikerrel.
-Ne segítsek?-jelent meg az ajtóban Rose akin már a gyönyörű szép levendula színű fodros ruhája virított-Mondjuk megcsinálhatom a haját ha Bree feladja a harcot azzal a konytyal.
-Komolyan?-nézett rá elképedve Bella
-Meglengetem a fehér zászlómat és helyet adok neked a csatamezőn.-léptem hátrébb ezzel oda engedve a szőke nőt ki csak mosolygott.
-Ugyan már a vőlegénnyel nincs semmi bajom-lépett a hejemre bazsajogva Rose Bella kédésére válaszolva.
-Csak azzal ,hogy feladom a halandóságom.Igaz?-nézett vissza rá a tükörből Bella.
-Eltaláltad.-Emett mesélte még régebben ,hogy Bells és Rose régebben nem olyan jóban mint most.Most se olyan felhőtlen a kapcsolatuk de már jobban elviselik egymást.
-Esküvők.A nagy nap összehoz mindenkit.-karolta át a két nőt Alice vigyorogva.
-Egyetértek.-léptem melléjük
-Alice?Bella?Itt vagytok?-kérdezte egy ismeretlen női hang.
-Igen-kiáltotta vissza Rose.
Majd a szobába belépett egy halandó fiatal nő aki biztos Renée lehet Bella anyukája.Amikor meglátta a lányát a szája elé kapta a kezét
-Istenem.Gyönyörű vagy.-mosolygott majd válla fölött átkiabált a szoba előtt ácsorgó örömapának-Gyere már be Charlei!
-Biztos?Nem akarok zavarni vagy ilyesmi...-motyogta a harcsa bajsza alatt a rendőr főnök miközben félénken lépdelt befelé a bézsre festett falú szobába,Bella felnézett az apjára kezét szája elé tette ,hogy elrejtse a nevetés nyomait-Tudom sexy vagyok-pördült meg a tengeje körül a férfi
-Új öltönyt vettél?-nézett végig mosolyogva Charlein.
-Csak is a te kedvedért még a hasam is behúzom.
-Na de hoztunk neked valamit-szólt közbe kínossan Renée-Ezt még a dédnagymamád is viselte az esküvőjén ahogy a nagyid is és én is.És gonoltam...
-...gondoltuk...-imitált köhögés a rendőr főnök
-...hogy te is viselhetnéd.Meg hogy kellene valami kék.
-Meg valami régi.Anyádon kívül...-motyogta Charlie
-Kedves- dünnyögte Renée.A háttérből a szekrény mellől figyeltem ezt a szívmelengető családi pillanatot gondolataimba merülve.Elmélázásomból Rose ébresztett fel aki óvatossan karon ragadott mejd elkezdett kifelé húzni a szobábó.A folyosóra érve elmondta ,hogy nem akart tovább zavarogni és inkább segít nekem és Acicának elkészülni az esküvőre.Utunk az Emettel közös szobájukba vezetett ahova menet közben elcsíptük a vörös kislányt is akit már Esme fel is öltöztetett térdig érő ,kék alapon fehér virágos egycerű ruhájába és már csak a haja volt hátra.A szobába belépve Rose leültette őt a fésűlködő asztalához és elkezdte kifésülni vörös kócos válláig érő haját.Ameddig Rose a hangokból itélve élet halál harcot vívott a lány önálló életet élő hajával addig is beleszuszakoltam magam az Alice által választott ruhámba amitől a lélegzetem is elált.Egy egycerű halvány rózsaszín ruhát kell elképzelni aminek spagetti pánjai voltak.A pántok a hátamon egy x formáját vették fel.A ruha a bokámig ért, felső része egészen a derkamig lágyan tapdt testemhez.A tükörbe nézve egycerűen nem hittem el ,hogy az én vagyok aki vissza pillant rám.Nyakamba egy olyan nyakláncot akaszotottam amit Esme adott kölcsön.Felete rövid sejem szalagon elhejezkedő medál amibe a Cullen család díszes címerét vésették.
-Meddig nézegeted még magad?-jelent meg Acica szeplős arcocskája az ajtóban.
-Higgadj kicsi.-mosolyogtam rá miközben kiléptem a fürőből.
-Nem tagadom kivételesen jól nézel ki-nevetett fel a kis vörös. A haja rendezetten omlott a vállára.Rose az első két tincset befonta neki majd egy hajgumival a tincseket hátul összefogta.A gumira pedig egy kék virágos csattot hejezett.
-Ne is halgass rá.Te mindig gyönyörű vagy.-mosolygott rám szőke nővérem a tükörből visszapillantva kontaklencse végett zöld íriszeimbe-most pedig elvégezzük a végső simításokat.Olyan sminket készítek neked ,hogy az ott tartózkodó férfiak el fognak majd ájulni.
-Köszönöm Rose de én nem szeretném ha utánam fordulnának.-mosolyogtam rá
-Miért?Nem akarsz szerelmes lenni?De hát az csodás dolog.-kezde el az arcomra kenni a kevés alapozót.
-Már voltam szerelmes.-tekintettemmel a padlót kezdtem el vizslatni.
-Azt hiszem megkeresem Anyát.Hátha kell valamit segíteni még-kászálódott le az ágyról Acica majd gyors léptekkel indult le Esmehez aki épp Carlisleval a vendégeket üdvözölte.Rose csak furcsán pillantott utánna majd folytatta az elkezdett beszélgetésünket.
-Nem is mesélted ezt-nézett rám tettetett felháborodással és valós döbbenttel miközben egy halvány rózsaszín rúzst kent telt ajkaimra-Na mesélj.Ki a szerencsés férfi?Vagy nő...
-Hejj...Nem vagyok lezbi.Semmi bajom velük ne érts félre.De Emett is ezzel cukkol...És ez amúgy is egy hosszú történet.
-Időnk mint a tenger...Na mesélj.
-Volt egy fiú.Még amikor az újszülött seregben voltunk...
