Egy kis betekintés a sztoriba... -Mért jöttél?-kérdése vízhangot vert a fülemben.Ránéztem Jasperre aztán Acicára kinek szemeiben félelem csillogott végül vissza néztem az alacson karcsú csinos nőre.A szemeiben valami megcsillant és meretten kezdett el egyenesen az én vöröseimbe nézni.Szemkontaktust vettünk fel amit egycerűen nem bítam magszkítani.Aztán mintha a semmiből de olyan érzésem mintha szét akarnék szakadni. -Lelöktél a mólóról te idióta.-fordultam hátra, hogy a szemébe nézhessek de azt nem gondoltam volna ,hogy ennyire közel lesz hozzám mert ahogy megfordultam ő nekem jött.Arcunk pár centiméterre volt egymástól.Felnéztem telt ajkaira majd vörös íriszeibe.Az arcomat vizslatta.Ha most halandó lennék akkor már rég elpirultam volna.Megéreztem hideg leheletét a nyakamon amibe beleborzongtam. -Nem Alice te is tudod ,hogy borzalmas az álló képességem. -Breenek is mégsem panaszkodik.-ment el melletünk Acica egy nagy virágokkal teli kosarat cipelve-Ezt hova főni? -Esmenek-válaszolta fel sem pillantva a kezében tartott jegyzettömből Alice -Na várjunk csak...Kicsi mit mondtál az előbb?!-kiáltottam utánna. -De lassú a felfogásod.-forgatta meg köntaklencse végett zöld szemeit. Hali emberek.Ennek a könyvnek a szereplői mind Stephenie Meyer tulajdonát illeti.Kivéve Acica és Willow.Ez a könyv Bree tanner rövid második életének amolyan folytatása.Mert itt Bree és Diego nem halnak meg hanem...Hoppá majdnem elszóltam magam.Tudod mit?Ha érdekel akkor kukkancs bele.Igérem nem bánod meg. :) A helyesírási hibákat kérlek nézzétek el.Én is emberből vagyok én sem vagyok tökéletes.