Az új avatár II. ⍟ Ayla naplója ⍟ 𝒃𝒆𝒇𝒆𝒋𝒆𝒛𝒆𝒕𝒕

Esthajnalcsillag

Kedves Naplóm!

Egy nappal azután, hogy Geo elég jó földidomárnak ítélt, felkerekedtünk, és elmentünk repülőt nézni. Archibald szerzett néhány törvényszegésre is alkalmas barátot az építkezéseken, akiktől most fillérekért tudott két repülőroncsot venni, amiknek az ép alkatrészeiből, ahogy ő fogalmazott, pár nap alatt összedobnak a haverokkal egyetlen szuper repcsit. Mivel ő a pilóta, vállvonogatva ráhagytuk a dolgot, és ezzel le is tudtuk a vásárlás járműrészét. Ella és Ledo felajánlották, hogy a pénz maradékával elmennek egy élelmiszerboltba és tartós ételt vesznek az útra. Velük akartam menni, de valamiért feltűnően tiltakoztak. Először nem értettem, aztán, amikor azt hitték, nem látom, megfogták egymás kezét és minden világossá vált.
Így hát egyedül indultam vissza Geo háza felé. Túlméretezett, fekete pulóvert viseltem, a kapucnit pedig az arcomba húztam, hogy megússzam a paparazzikat meg a kíváncsiskodókat. Így aztán a látószögem nagyban lecsökkent, magyarán szólva majdnem egész úton a járdát vizslattam. A szerencse akarta így, máskülönben ugyanis nem vettem volna észre azt a nagy köteg papírt, ami Geo kertkapuja előtt várt. A tetején egy öntapadós cetli lengedezett a kora őszi, kissé hűvös szélben, rajta egy ismerős, rég nem látott kézírással a nevem.
Megkövülten néztem a szálkás, szabályos, szép betűket, és hirtelen nem is tűnt olyan hidegnek a szeptemberi szél. Lassan guggoltam le, mintha tojásokon állnék, és úgy fogtam meg a papírköteget, mint valami nagyon értékes, gyémántberakásos porcelántárgyat. Csak akkor vettem észre, hogy könnyezek, amikor egy csepp a cetlin landolt, az "A" betű közepében. Sietve megtöröltem a szememet, majd elmosolyodtam. Végül nem bírtam magammal, kacagásban törtem ki. Mivel még mindig gugoltam, fenéken landoltam a hideg betonon, majd magamhoz öleltem a papírokat. Azóta nem kaptam hírt Vanashiról, hogy láttam elsuhanni Aibrou-val a második légitámadásuk után. Még ha hadüzenet is, ha írt, az azt jelenti, hogy jól van, él és sértetlen.
Felpattantam a földről, majd azonnal idomítottam is a betont, felemeltem magam a csapattal közös ablakunkig, majd beugrottam. Becsuktam magam után az ablakot, ledobtam magamat a matracomra, és olvasni kezdtem.

Amikor Ella és Ledo hazaértek, már kétszer végigböngésztem a jól ismert kézírással körmölt sorokat, és kezdett körvonalazódni előttem a teljes kép. Amikor a párocska belépett, azonnal le is rohantam őket.
-Srácok! Vanashi írt!
-Mi? Hogy?- kerekedett el Ella szeme.
-Kicsoda?- vonta fel a szemöldökét Ledo.
-Egy volt osztálytársunk, aki a fel világon át üldözött minket egy nagy szemöldökű pasas társaságában- magyarázta meg gyorsan Daniella a fiúnak, majd ismét rám kapta a tekintetét- Hogy írt?- ismételte.
-Itt hagyta a kapu előtt- mutattam fel a papírokat.
-Elolvashatjuk?- kérdezte Ledo óvatosan.
-Nem!- vágtam rá, és szorosan magamhoz öleltem a leveleket- Majd elmondom, hogy mi van bennük.
Így hát az elkövetkezendő fél órában megállás nélkül meséltem, majd elszaladtam egy pohár vízért, és folytattam az elméleteimmel.
-Két eset lehetséges- kezdtem, miután egyszerre felhajtottam az összes vizet- Egy, hogy a lótuszosok közt van a sötét avatár, kettő, hogy egy ismeretlen ember, aki végig követte őket.
-Az előbbit lehetségesebbnek tartom- válaszolt Ella- Abból, amit meséltél, az derült ki, hogy Aibrou nyíltan, nagyon nyíltan akaratos es főnökösködő. A sötét avatár inkább meghúzná magát. Vagy pedig mindenkivel elhitetné, hogy ő a jófiú, mint...- itt jelentőségteljesen ránk nézett, mire Ledo-val egyszerre vágtuk rá a magunk válaszát:
-Kai!- kiáltottam én.
-Vanashi!- vágta ki diadalmasan ő.
Szinte reflexből bemostam neki egy hatalmasat, akkorát, hogy hanyatt esett Archibald matracára.
-Kai!- Ledo azonnal módosította is a véleményét.
Ella aggodalmas arccal térdelt mellé, de hiába idegeskedett; Ledo felegyenesedett a szokásos letörölhetetlen mosolyával. Csak az arca pirult ki egy kicsit a pofon helyén.
-Bocsi- húztam be a nyakamat.
-Semmi baj- legyintett- Én is így reagálnék, ha valaki azt mondaná, hogy Ell-... hogy a csapatból valaki a sötét avatár.
Észrevettem a "nyelvbotlást", de kivételesen nem fűztem hozzá semmit.
-Sokkal könnyebb lenne a dolgunk, ha össze tudnánk dolgozni Aibrou-ékkal- gondolkodott hangosan Ella.
-Mi lenne, ha megpróbálnánk?- csillant fel a szemem- Vanashi megírta a hotel nevét, ahol laknak. Odamennénk, megmutatnám Aibrou-nak az avatárállapotot, hinne nekem, és megoldódna a dolog. Utána a Fehér Lótusz segítségével megtalálhatnánk a sötét avatárt.
-Ez jó tervnek hangzik- bólintott Ledo- Azt mondom, csapassuk!