Az új avatár II. ⍟ Ayla naplója ⍟ 𝒃𝒆𝒇𝒆𝒋𝒆𝒛𝒆𝒕𝒕

A tenger fölött

Kedves Naplóm!

Archibald a reptér legfélreesőbb sarkába vezetett minket, oda, ahova elvileg csak a személyzet tagjai léphetnek be. Igazi úriember módjára tartotta nekünk a szögesdrót kerítésen tátongó lyuk két szélét, hogy átmehessünk. Egy hatalmas terület tárult elénk, ami tele volt betonkocka épületekkel, amikbe éjszakára teszik a repülőket. Archibald a legfélreesőbb, düledező hangárhoz vezetett minket, amin nagybetűkkel ez állt: A BELÉPÉS ÉLETVESZÉLYES ÉS TILOS!
-Nyugi, én tettem ki- jegyezte meg vidoran Fox, amikor meglátta az arckifejezésünket- Mondhatni, így stoppoltam le magamnak.
Abban a pillanatban, ahogy beléptünk, megszólalt valami hihetetlenül öreges zene. A század elején hallgathattak ilyet. Tetszett. Valami Imagine Dragons, ha jól tudom. Nem vagyok akkora retrorajongó, hogy minden számot ismerjek.
Lényeg a lényeg, Archibald zsebe elkezdte üvölteni, hogy pain, you made me a, you made me a believer, believer, ő pedig előkapott belőle egy szintén ősrégi mobilt. Valami Sunsung Galaxis S4, ócska vacak. Holohívás sincs rajta.
Megint elkalandoztam! Archibald felvette a telefont, és fél percig azt hallgatta, hogy valaki valamit mond neki. Csak néhány "ühüm"-öt hallottunk, azt is tőle. Amikor letette a telefont, bocsánatkérően nézett ránk.
-Sajnálom, valamit el kell intéznem! Itt lesz találkám két hangárral odébb. Ti addig cuccoljatok be a repcsibe. Tíz perc és itt vagyok- azzal választ sem várva elszaladt.
Ellával összenéztünk, majd vállat vontunk. Úgy döntöttünk, megnézzük a düledező hangárt és a gépet.
A falakról mállott a vakolat, a beton a talpunk alatt repedezett volt, a levegő dohos. Inkább nem akartam tudni, hogy a sarokban penész van-e, vagy még egy kis koronavírus 2020-ból.
A repülő legalább egész jó állapotban volt. Nem vadiúj, de egész pöpec. Benéztünk. A pilótafülkén kívül egy kisebb gardróbnyi csomagtartó és tizenhat ülés volt, kettesével, két oldalt. Az ablakok, mint minden gépen, kerekek voltak.
Megnéztem az egyik ülést. Szerencsére nem volt se vizes, se penészes, se kovidos. Nem úgy mint a tulajdonosa. Archibald annyira a század elején él lélekben, hogy nem lepődnék meg, ha a vírust is hordozná.
Bepakoltuk a hátizsákjainkat a csomagtartószerűségbe, lestoppoltunk magunknak két-két ülést (hogy elfeküdhessünk, ha úgy gondoljuk) és vártunk.
Archibald meglepően pontosan érkezett.
-Nos, hölgyeim- emelte meg toprongyos, lyukas tetejű cilinderét- A gép akár fel is szállhat.
Ellával összenéztünk, és bólintottunk.
-Szuper, kinyitottam a hangár kapuját- mutatta a pilótafülke nagy szélvédőjén keresztül- Úgyhogy kapaszkodjatok- azzal megnyomott egy gombot, mire az egyetlen ajtó bezáródott. Kényelmesen elhelyezkedett a pilótaülésen, a cilindere tetejére húzott egy motorossisakot, és gázt adott.
Akaratlanul is sikítottam egyet, és a körmeim az ülésembe mélyedtek.
A repülőgép ugyanis versenyautóként farolt ki a hangárból, és amint a szabad ég alá ért, azonnal emelkedni kezdett az orra. Archibald meglehetősen profi pilótának bizonyult. Hamarosan már New York fölött szeltük a felhőket.
Akkor végre befejeztem a kétségbeesett kapaszkodást, és a gyomrom sem liftezett, összeszedtem minden bátorságomat, és kinéztem a kis ablakon.
-Wow!- tátottam a számat, és megkönnyebbülésemben elnevettem magamat. A hatalmas toronyházak alattunk aprónak tűntek, pedig még nem is voltunk olyan magasan. A városi élet hirtelen mikrokozmosszá vált, apró hangyák rohangáltak a betondzsungelben, aminek szürke egyhangúsagát csak a villogó reklámplakátok és az elsuhanó, színes járművek törték meg. A Central Park föntről még szebb volt, mintha benne sétáltam volna.
-Még sosem repültél, ugye?- szólt hátra Archibald.
-Nem- feleltem, de oda sem néztem, ugyanis egy pillanatra sem akartam elfordulni az ablaktól. Úgy ittam magamba a látványt, mint szivacs a vizet.
Amikor kiértünk a tenger fölé, inkább végignyúltam a két ülésemen és megpróbaltam aludni. A próbálkozásom hiábavalónak bizonyult, hiszen az agyam megállás nélkül dobált fel véletlenszerű gondolatokat. Milyen lehet Geo Beifong? Mi van, ha nem én vagyok az avatár, és tévedtem? Mit csinál a Fehér Lótusz, ha elkap minket? Miért hazudott Vanashi és mit keresett huszonegy éves Kyoshi harcosként a sulinkban?
Végül feltettem a legaktuálisabbat Archibaldnak.
-Legális, amit csinálunk?
A férfi felnevetett.
-Akkor hol lenne benne a móka?
Mintha erre akarna még egy lapáttal rátenni, megreccsent az adó-vevő az irányítópulton.
-Itt a torony beszél. Kérem, közölje úticélját, és hogy ki jogosította fel a repülésre. A járműve nincs a jegyzékünkben.
Archibald egy laza mozdulattal kikapcsolta a rádiót.
-Ha nem ezen hallgatnék zenét, már megszabadultam volna tőle- morogta.
-Mikorra érünk Magyarországra?- folytattam a faggatózást.
-Hat óra múlva- közölte Archibald.
-Tessék?- kapta fel a fejét Ella.
-Ez nem mai darab- paskolta meg az irányítópultot Archibald- A század elején jártak ilyenekkel. Az újabbak két óra alatt körberepülik a földet, de ennek van meg a feelingje, nem?
-Annak lenne meg a feelingje, ha minél hamarabb Európában lennénk- morogtam- Ha már ezer dolcsit fizettünk, legalább azt megmondhatjuk, hogy hol szálljunk le?
-Persze. És enni is kaptok. Nem feleslegesen fizettetek Archie bácsinak- Fox hátrafordult, csak hogy ránk kacsintson- Én a hölgyek helyében megpróbálnék horpasztani az úton.
-Mit csinálni?- ráncolta a homlokát Ella.
-Durmolni, csicsikálni, na. Aludni- magyarázta Archibald- A század elején így mondták.
-Kit érdekel a század eleje?- fintorogtam- A század végén vagyunk, és maga sem születhetett korábban a közepénél.
Archibald lehajtotta a fejét, és sokáig úgy is maradt. Már kezdtem félni, hogy mind meghalunk, mert nem képes az utat nézni, de aztán szerencsére ismét koncentrálni kezdett. Végül kábé tíz perc csend után megszólalt:
-Egy Pause-kockában töltöttem majdnem hetven évet- mondta rekedtes hangon. Bár nem láttam az arcát, biztos voltam benne, hogy sír- Családom volt. Barátaim voltak. Aztán elkaptam a rákot. Mivel tehetősek voltak, megtehették, hogy 2033-ban bezártak egy Pause-kockába, hogy addig maradjak ott, amíg nem találnak ellenszert. Betoltak egy raktárba, és csak öt éve szedtek ki, amikor, bár volt gyógyír a bajomra és egészségesen élhetek tovább, már mindenki rég halott volt, akit szerettem. Azért van ez a rengeteg régi holmi, mert legalább addig olyan, mintha otthon lennék, a saját időmben- Archibald válla egyre erőteljesebben rázkódott, a végén már nem is bírta egyenesen tartni a kormányt- Ezt tartogatta nekem a fényes jövő: kisstílusú bűnöző lettem, és senkim sincs Mamlaszon kívül- azzal remegő kezével végigsimított az ölében fekvő vörhenyes macska hátán.
Archibald története annyira szívfacsaró volt, hogy ki is facsart belőlem néhány kömnycseppet. Meg hát érzékenyebb is az ember, amikor fáradt, én pedig nagyon az voltam.
Felálltam, és imbolyogva Archibaldhoz léptem. Sírástól rázkódó vállára tettem a kezemet.
-Lehet, hogy a régi életedet elvesztetted, de van egy új. Éld át!- biztattam- Tudom, hogy borzalmasan hiányozhatnak, mert szeretted őket, de azért tettek a kockába, hogy új életet kezdj. Szerettek, ezért elbúcsúztak tőled. Ők is azt akarnák, hogy szerezz barátokat, családot, élményeket!
Archibald rám emelte könnyekkel teli szemeit.
-Azta... sosem hittem volna, hogy egy tinédzserlány fogja a beszédével gyökeresen megváltoztatni az életemet- mosolyodott el halványan. Ebben most nem volt benne az eddigi pajkosság, sokkal komolyabb volt.
-Várjunk... Pause-kocka? Te idomár vagy?- kerekedett el a szemem.
-Van még mit tanulnom. Ezzel most elárultam magam?- pislogta ki a könnyeket a szemeiből Archibald.
-Mi is idomárok vagyunk- felelt Ella- Úgyhogy semmi gáz. Melyik elem?
-Levegő- felelt a férfi- Bát ez gondolom látszik- mutatott ki az ablakon- Meg hát ezt a rozoga tákolmányt is én tartanám az égben, ha lezuhanna.
-Akkor már minden félelmem eloszlott- vigyorodott el Daniella- Ha le is zuhannánk, itt vagy te.
-Miért, egyikőtök sem levegő-, vagy vízidomár? Csak mert ha az lenne, nem is féltetek volna.
-Földidomárok vagyunk- hazudtam, közben szépen visszaszambáztam a helyemre. Hát, engem illetően nem volt nagy kamu, hiszen a Föld Királyságából származom, és az lesz az első elem, amit meg fogok tanulni, ellenben Ella rokonai közt mindegyik népből akad valaki, így fogalmam sincs, milyen idomár lenne, vagy, ha még nem fedezte fel az erejét, milyen idomár lesz.
-Szuper. Fémet ugye nem tudtok idomítani? Mert nem lenne jó, ha szétszednétek a gépemet- Archibald kezdte visszanyerni jókedvét.
-Nem- ráztam a fejemet megnyugtatóan. "Még földet sem"- tettem hozzá gondolatban.
-Egyébként kinéztetek már?- váltott témát Fox.
-Minek? Csak kék ég meg tenger- vont vállat Ella.
-Nektek nem tetszik a horizont látványa?- vonta fel vörös szemöldökeit Archibald- Ahol az ég és a víz összeér, meg ilyenek?
Kikukucskáltam az ablakomon, és tapintatból megjegyeztem, hogy szép.
-Hát, üdv a végtelen tenger fölött- mosolyodott el szélesen a férfi. Szélesebben, mint a nap során akármikor.