Az új avatár II. ⍟ Ayla naplója ⍟ 𝒃𝒆𝒇𝒆𝒋𝒆𝒛𝒆𝒕𝒕

Titok

Kedves Naplóm!

Már azt hittem, ma nem is fogok írni, mert a gyógyító később érkezett a szokásosnál. A már említett fejsérülésemről van szó. Gyanúsan lassan tűnik el, pedig Zsófi avatár vízidomár lánya, a negyven év körüli, sokat tapasztalt Klára remek gyógyító.
De nem is ez a lényeg. Még ott tartok a történetben, hogy felhívtam az egyetlen embert, akivel valaha dumáltam Vanashin kívül. A kémia és fizika labortársamat, Daniellát, vagy, ahogy én hívom, Ellát.
-Szia, Ayla- köszönt- Igen, volt házi. A tankönyv százegyedik oldalán az ötödik feladat. Megoldást küldjek?
-Nem ezért hívtalak- feleltem komolyan.
-Miért, van házid?- kérdezte őszinte elképedéssel.
-Na jó, ezért is hívtalak, de van más is- sóhajtottam- Elmesélem, hogy miért nem vagyok suliban.
-Tegnap magad mesélted, hogy melyik kémia kísérletet akarod kipróbálni otthon- nevette el magát Daniella- Kórházban vagy, ugye?
-Nem- ismét sóhajtottam- Itthon vagyok.
-Akkor nem olyan komoly a baj- könnyebbült meg Ella.
-Figyelj, figyelj. Nem. Kísérleteztem. Itthon- úgy beszéltem hozzá, mint egy dedóshoz.
-Kiböknéd, hogy akkor mi történt?- Daniella hangján hallatszott, hogy sikeresen felidegesítettem. Ez még ebben a helyzetben is felvidított.
-Nem biztos, hogy telefonon meg akarjuk beszélni- feleltem sejtelmesen- Vanashiban pedig többé nem bízhatunk.
-Miért ne beszélhetnénk meg?- Ella teljesen összezavarodhatott.
-Köze van a Fehér Lótuszhoz- suttogtam bele a telefonba, úgy, hogy a leheletem bepárasította az okoseszköz képernyőjét- Meg látni akarom a fejedet- tettem hozzá vidoran- Találkozzunk a Yuebucksban.
-2098-at írunk, ember! Holohívás!- szinte láttam magam előtt Daniella szemforgatását.
-Azt is lehallgathatják, te idióta!- azt bírom Ellában, hogy a "degenerált", "idióta", "tökfejű", "retard" és ehhez hasonló kifejezésekkel illetjük egymást, közben meg tök jóban vagyunk. Nem nagyon ismertük egymást egészen a hívás megtörténéséig, de mondom, hogy minden gyökerestül megváltozott az életemben.
Végül megbeszéltünk egy suli utáni időpontot a Yuebucksban, ahol egy kávé mellett tudunk beszélgetni.
-Anya- szóltam, amint letettem a telefont- Háromkor találkozom... Vanashival a Yuebucksban! Elviszi a házikat!- hazudtam.
-Rendben, mehetsz! De ne igyál kávét, nagyon egészségtelen a koffein!- kötötte a lelkemre- De egy 8up-ra vagy ilyesmire szívesen adok pénzt.
-Oké, majd csak üdítőt iszom- ígértem.
A találkozóig az Aangról és Korráról szóló rajzfilmek random epizódjait néztem újra, és a képregényeket olvasgattam. Valamivel el kellett terelnem a figyelmemet.
Aztán háromnegyedkor magamra kaptam egy farmerkabátot, mert kora tavasszal kissé hűvös tud lenni, és légidomitást imitáló légdeszkámra pattantam.
-Szia, anya!- köszöntem el, és a sarkammal megnyomtam az indítógombot.
A légdeszka nem úgy nézett ki, ahogy azt valamikor a század elején elképzelték. Aang avatár légroller nevű találmánya alapján működik, és nagyon hasznos egy cucc. Körülbelül háromszor olyan gyors, mint egy átlagos autó.
Végigszáguldottam egy csomó utcán, felnyírt, sötétszőke hajamat uszályként húzva magam után. Nagyon büszke vagyok arra, hogy tudok légdeszkázni, mert nem könnyű dolog.
Hamar odaértem, de természetesen Ella már ott volt, és foglalt egy asztalt.
Anyának tett ígéretem ellenére nem üdítőt rendeltem, hanem egy jegeskávét.
-Na, mesélj- szólt Daniella, amikor a pincér elment.
-Először ígérj meg valamit- kértem- Egy: ne szólj közbe. Kettő: ne röhögj ki. Három: ne mondd el senkinek.
-Rendben, ez nem nehéz- bólintott Ella- Megígérem.
Nagy levegőt vettem, és töviről hegyire elmondtam mindent. Daniella mosolygott a beszólásaimon, de nem mondott semmit, csak a legvégén:
-Bebizonyítjuk, hogy te vagy az avatár.
Bólintottam.
-Köszi- motyogtam, és belekortyoltam a kávémba. Persze, hogy félrenyeltem egy darab jeget.
Ella hátba vágott, mire az úgy lőtt ki belőlem, mintha valami puska lennék, és átsüvített az egész Yuebuckson, végül belecsapódott a szemközti falba, hogy aztán csigalassúsággal csússzon le, hosszú, nedves csíkot hagyva maga után.
Természetesen mindenki minket nézett.
-Ez a tökéletes végszó. Lépjünk le- suttogtam Ellának, aki egyetértően bólogatott.
Mint azt utólag megtudtam, valaki még a jeges incidens előtt figyelt ránk. És minden szót hallott. De ezzel csak másnap szembesültem.