𝐌𝐞𝐧𝐞𝐝𝐞́𝐤 || 𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬 ||

húsz

Az este folyamán nem keltem fel arra, hogy Lando befeküdt mellém. Szinte az egész estét végig aludtam, hiszen az előző nap eseményei rendesen lefárasztottak, mint testileg és mint lelkileg. Még mindig hihetetlen és felfoghatatlan számomra az egész.

Viszont, amikor reggel felébredtem akkor sem volt mellettem a brit pilóta. Megkérdőjelezhetném, hogy egyáltalán mellettem töltötte-e az estét, de biztos voltam benne, hogy ő sem szívesebben lett volna máshol az éjszaka folyamán.

Előző este említette, hogy párszor hamarabb kel fel a többieknél és lemegy a partra. Egy percig sem aggódtam miatta, hiszen ismerte már az itteni járást és biztosan jó oka volt, hogy már korán reggel kimásszon a hatalmas franciaágyból.

Hosszú percekig forgolódtam és szenvedtem az ágyban, hogy hátha vissza tudok még aludni egy kis időre, de mélyen legbelül tisztában voltam azzal, hogy itt az ideje felkelni és üdvözölni a hajnalban érkezőket.

Magamra kaptam egy fehér trikót és hozzá egy barnás rövidnadrágot, ami nem kifejezetten volt melegítő, de mégis egészen kényelmes választásnak bizonyult. A fürdőszobában eltöltött 10 perc után frissen léptem vissza a szobánkba, ahol megágyaztam és egy kisebb rendrakást tartottam.

A telefonommal a kezemben indultam a hatalmas ház alsó szintjére. Már a lépcső tetején hallottam a távoli beszélgetéseket majd besétálva a nappaliba megpillantottam a hangok forrásait. Nem voltak sokan lent, hiszen 9 órakor még a hajnalban érkezők javában aludtak, ennek ellenére az újdonsült barátnőim már teljes egészükben belemerültek a beszélgetésre.

-Jó reggelt. -sétáltam oda hozzájuk meg megöleltem először Charlotteot majd Katherinát.

-Szia Lia. Jó újra látni. -mosolygott rám az utóbbi lány.

-Titeket is. Hogy hogy már ilyen korán fent vagytok? -néztem rájuk felváltva.

-Meg kell még szokni a helyet. -mosolygott Charlotte. -És te hogy aludtál? -érdeklődött.

-Egész jól azt hiszem. -mosolyodtam el én is –Nem láttátok Landot?

-Nem. Biztos elment futni.

-Lehetséges. -vontam meg a vállamat.

-És mi újság veletek? -kanyarodott egy kínosabb téma felé Katherina. Tudtam, hogy a lányok valamikor rákérdeznek a helyzetünkre, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ezt már a legelső adandó alkalommal megteszik.

-Mi lenne? -kérdeztem vissza -Barátok vagyunk, mint eddig. -szilárd nézésemmel próbáltam elhitetni velük a hazugságomat. Ugyanis Landoval már jóval több volt közöttünk puszta barátságnál.

-Hát jó. -nevetett egy aprót Katerina majd a 3.lányra nézett. Charlotte is hasonlóan tett, de szerencsére nem feszegették tovább a témát. Tudták, hogy nem vagyunk közömbösek a McLaren pilótájával, ám mégsem szerettek volna belefolyni az események alakulásába. Ránk bízták a jövőt, amiért hatalmas hálával tartoztam nekik.

-Jó reggelt. -sétált be a nappaliba Lando. A köszöntését mindhármunknak szánta, de a tekintete egyértelműen rajtam állapodott meg.

-Jó reggelt. -feleltük szinte egyszerre.

Lando tényleg futni lehetett. Lábán egy Puma edzőcipő kapott helyett miközben a testének többi szegletét fekete pamut anyagok takarták. Az arcán enyhe izzadság és pír foglalt helyet, a haja pedig rendetlenül meredezett az ég felé.

-Lia tudsz egy kicsit segíteni nekem? -kérdezte miközben a tekintete még mindig az enyémbe fúródott.

-Persze. -mosolyodtam el halványan.