𝐌𝐞𝐧𝐞𝐝𝐞́𝐤 || 𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬 ||

kettő

2021. 05. 18-19.   Kedd-szerda

-Kedden találkozunk. -köszöntem el a munkatársamtól.

-Jó szórakozást nektek. -integetett kedvesen Alice.

A kis kávézót elhagyva indultam hazafelé kedd este. Szerencsére a környék abszolút biztonságosnak mondható, ezért nem kell félnem a sötétben minden áldott este a hazafele vezető úton. Valljuk be, ha nem lenne ennyire jó környék lehet, hogy nem kísérelném meg minden este a hazautat egyedül.

Kedd este van. Az elkövetkezendő pár napot, illetve az utazás utáni hétfőt kivettem szabadságra. Holnap este indul a repülőnk Monacoba, hogy a csütörtöki szabadedzésen és a programokon már gond nélkül részt tudjunk venni. 

Belefért volna az időmbe, hogy egy műszakra mégis bemenjek, de az utazás előtti időt inkább pihenéssel és pakolással szeretném eltölteni. Az elkövetkező hétvégém valószínűleg nagyon hosszadalmas és fárasztó lesz. Apuékat ismerve minden apró lehetőséget ki akarnak majd használni, hogy találkozzanak a pilótákkal vagy bármi velük kapcsolatos extra információhoz jussanak azalatt a pár nap alatt. 

Azok ketten együttvéve, de néha külön-külön is rosszabbak, mint egy csapat fangirl. 

-Megjöttem. -rúgtam le a cipőmet miután beértem a házba és bezártam annak az ajtaját.

-Szia Amelia. -mosolygott apu és egy puszit nyomott a fejem tetejére -Milyen volt a munka? -érdeklődött kedvesen. Szinte minden nap ugyan az a válaszom, de ő mégis mindig megkérdezi.

-Egész jó, de elfáradtam. Ahhoz képest, hogy majdnem a hét közepe van rengetegen voltak ma. -mondtam két ásítás között.

-Jól van kicsikém, menj csak pihenni. -mosolygott tovább kedvesen.

-Vacsoráztatok? -érdeklődtem.

-Igen. Megettük a maradék sült húst.

-Akkor jó. Holnap találkozunk. -pusziltam meg apa arcát és a szobám irányába vettem az irányt.

-Ne feledd. Délután 3-kor indulunk a reptérre. -emlékeztetett.

-Mindig nem értem, hogy miért olyan korán. -ráztam a fejemet miközben a tekintetemet apára vezettem.

-Idő mire odaérünk, becsekkolunk és megtaláljuk a számunkra megfelelő kaput. -mondta hevesen és már csak a Forma1 puszta gondolatától is lelkes lett.

-Ha te mondod. -hagytam rá és becsuktam a szobám ajtaját.

Délelőtt folyamán elterveztem, hogy alvás előtt elkezdem a bepakolást az utazásunkra, ám a fáradtság rendesen közbeszólt. Semmi energiám nem maradt a nap végére ezért inkább az alvás mellett tettem le a szavazatomat.

--

-Lia hol van a narancssárga pólóm? -kiabált a nappali közepéről Derek.

-Nézd meg a szekrényedben. -ott a legvalószínűbb, hogy megtalálja a keresett ruhadarabot.

-Ott nincs. -kiabált ismét.

-Szárító? -kiabáltam immár én is. Ez volt a másik lehetséges opció.

-Megvan. -jött a válasz.

Semmi esély nincs arra, hogy a bátyám itthon hagyja a narancssárga pólóját. Számára a narancssárga a McLaren színe, ezért mindenképpen azt akarta felvenni valamelyik nap. Nem értem, hogy minek ekkora felhajtás csupán egy póló miatt, de jobbnak láttam ha nem avatkozok jobban bele a dolgokba. A legvégén úgy is az lenne, hogy kioktat.