𝐌𝐞𝐧𝐞𝐝𝐞́𝐤 || 𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬 ||

tizenhat

2021. 07. 04-05. Vasárnap-Hétfő

A nyaraló vaskapuján belépve egyből tátva maradt a szám. A sűrű sövény miatt kintről szinte teljesen lehetetlen betekintést nyerni ebbe a földi paradicsomba. Az egész udvar és terasz úszott a fényben az egységes színű fényfüzéreknek köszönhetően. Az udvar hatalmas volt, de valahogy mégis mindenki egybe gyűlt és egy hatalmas családias légkört alkottak.

Lando a kelleténél hangosabban csukta be a kaput magunk mögött, aminek köszönhetően az összes ott lévő ember egy emberként fordította felénk a fejét. A tömegből egyből kiszúrtam Carlos meleg tekintetét, ahogy mosolyogva indult meg az irányunkba szinte azonnal.

-Sziasztok. -pacsizott le Landoval. -Jól néztek ki. -nézett végig rajtunk.

-Megszokhattad volna már. -felelte Lando önelégült mosollyal köszönés helyett.

-Igaz. Lia mindig csinos, viszont ez rólad nem igazán mondható el. -húzta tovább a spanyol Lando agyát. Carlos aprócska bókja megmelengette a szívemet.

-Kezdődik! -csapott hisztérikusan a térdeire Lando, ám a szája fülig ért a boldogságtól. Jó volt így látni őt.

-Na gyertek beljebb. Igyatok valamit. -mutogatott egy hatalmas asztal irányába, ami tele volt minden féle itallal.

-Nem is te vagy a házigazda. -vágta neki oda Lando nyersen a szavait.

-Charlotte nevében beszélek. -magyarázta hevesen a spanyol.

-Ő merre van? -kérdezte Lando miközben a szemét végig futtatta a tömegen.

-Bent van Katerinaval a konyhában. Készítik elő a nasikat.

-Megmutatnád, hogy merre vannak? Segítek nekik! -vágtam közbe a beszélgetésükbe. Magukra akartam hagyni az egykori társ pilótákat, hiszen biztosan volt olyan dolog, amiről négy szem közt szívesen beszélgettek.

-Persze. -ezzel Lando megfogta a kezemet és a nyaraló bejárata felé kezdett el húzni. Út közben udvariasan üdvözöltük a velünk szembejövőket is.

-Végig mész a nappalin, aztán pedig balról megtalálod őket. -adta ki egyértelműen az utasítást Lando.

-Köszönöm. -mosolyogtam rá hálásan majd elindultam a megfelelő irányba miután elengedtem a kezét.

A kezdetleges pánik kezdett eltűnni a hasamból, hiszen Charlotte már nem volt számomra ismeretlen. Igaz, hogy nem beszélgettünk túl sokat, de abszolút pozitív vélemény alakult ki bennem a lányról. Ismeretlenül is meg tudtam állapítani, hogy a lány maga a vidámság és a kedvesség.

A konyha tényleg elég könnyen megközelíthető volt, ám amikor beléptem mindkét lány háttal állt nekem és valamiről nagyon mélyen beszélgettek. A nasik előkészítésének pedig nyoma sem volt.

-Sziasztok. -köszönten normál hangerőn mire ők ijedten felém kapták a tekintetüket.

-Szia Lia. -köszönt barátságosan Charlotte. -Hát te? -kérdezte egyből. A tekintetében teljes összezavarodás volt.

-Landoval jöttem. -feleltem szinte azonnal.

-Szóval mégsem voltál egyedül. -egyértelműen a délutáni VIP-s találkozásunkra utalt.

-Úgy is mondhatjuk. -mosolyogtam kedvesen mire ő felnevetett.

-Lia ő itt Katherina, Pierre barátnője. Katherina ő pedig itt Lando barátnője? -bemutatása inkább kérdésnek hangzott, mint kijelentésnek.