𝐌𝐞𝐧𝐞𝐝𝐞́𝐤 || 𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬 ||

négy

2021. 05. 22. Szombat

A tegnapi városnézés csodásra sikeredett. Amikor apáék elindultak a pályára én egyenesen a város felé vettem az irányt. Felajánlották, hogy bevisznek a városba, de inkább elutasítottam az ajánlatukat. Magam szerettem volna felfedezni minden apró részletet ebből a csoda városból.

A képzeleteim nem csaltak. Monaco pont ugyan olyan gyönyörű élőben is, mint a fényképeken. A városban szerencsére nem voltak sokan, de azért érezhető volt a turisták túlnyomó többsége. A hétvégi futam idevonzotta az embertömeget csak úgy ahogy minket is. Ám ilyenkor senkit sem a város érdekeli leginkább. Pedig bátran kijelenthetem, hogy Monaco az egyik legszebb hely, ahol életem során jártam. Próbáltam a lehető legtöbb helyet megnézni az alatt a kevés idő alatt. Minden momentuma és négyzetcentije teljesen magával ragadott. Önfeledt boldogság járta végig a testemet, ahogy a partra értem. Megfogadtam, hogy indulás előtt még eljövök ide, bár nem tudom, hogy az időm, hogy fogja engedni.

Az időmérő délután 3-kor vette kezdetét. Mi már 1 órakor a pálya felé vettük az irányt, hogy előtte még legyen időnk rendesen körül nézni. Extra betekintést kaphatunk az időmérő előtti utolsó simításokba a csapatoknál.

Az autóból kiszállva ismét besétáltunk a pályára. Az ellenőr leellenőrizte a VIP kártyánkat majd jó szórakozást kívánva az utunkra engedett mindent. Apa és Derek egyértelműen teljesen más irányba akartak menni. Engem otthagyva indultak el a McLaren és a Red Bull garázsai felé. Tanácstalanul kószáltam én is a csapatok ideiglenes székhelyei között, amikor valaki a nevemet kiáltotta.

-Amelia! Szia. -egyből a hang irányába kaptam a fejemet. Flo a McLaren garázsai felől sietett felém hevesen integetve.

-Szia. -köszöntem kedvesen mosolyogva.

-Mikor jöttél? -támadott le egyből a kérdésével.

-Hát kb. egy 30 perce. -tippeltem meg az időt mivel nem tudtam pontosan. -És te? -kérdeztem vissza.

-Én már 10-kor itt voltam. Azt hittem, hogy meghalok az unalomtól. -drámaian a fejéhez emelte a kezét, ami őszintén megmosolyogtatott engem.

-És hogy bírod ezt az egészet? -én valószínűleg már teljesen kikészültem volna.

-Halálra unom magamat mint már mondtam. Még jó, hogy jöttél. -lelkesedett. Flot egyáltalán nem ismertem, de nagyon aranyos és szimpatikus lánynak tűnt elsőre. Áradt belőle a pozitivitás és a boldogság. Ő az, akit szívesen tudtam volna magam mellett bármikor. Csupán a jelenlétével képes volt jobb kedvre deríteni az embert.

-Örömmel hallom. -villantottam egy széles mosolyt. Jól estek a kedves szavai.

-Figyelj nekem most rohannom kell. -nézett a karórájára. -De mi lenne, ha az időmérő után ennénk valami? -ajánlotta fel az ötletet.

-Jól hangzik. -mentem bele a tervébe.

-Az neked jó, hogyha a McLaren konténereknél találkozunk? -kérdezte és az enyhén narancssárga felirattal ellátott konténerek irányába mutatott, amelyek jó pár méterrel arrébb voltak.

-Tökéletes. -mosolyogtam kedvesen.

-Szuper. Akkor majd később látjuk egymást. -búcsúzott el és már ott sem volt.

Egyedül folytattam tovább a dolgok felfedezését. Be kell vallani, hogy eszméletlen munka és felhajtás zajlik minden megmozdulás előtt. A csapatok emberei papírokkal a kezükben és telefonálva szaladnak az egyik helyről a másikra. Mindenki végzi a dolgát, hogy a lehető legjobbat nyújtsák ebben a 3 napban is.