Mi mind...? /Befejezett/

Larry (19.rész)

Louis

Az ajtót igyekszem a leghalkabban kinyitni, mert félek már alszik Hazz. Igazából nem félek csak reménykedek, hisz lassan éjfél és nem akarom, hogy holnap fáradt legyen, mert nem aludta ki magát. Az ajtón benézek és látom, hogy nincs lent ezért kicsit bátrabban csukom be a nyílászárót, de még mindig ügyelve arra, hogy ne csapjak zajt. Lassan lépkedek a lépcső felé mintha halkabb lenne a lépésem a csiga tempó miatt. Most kicsit olyan érzésem van mintha betörő lennék aki nem akarja, hogy meghallja a ház tulajdonosa a jelen létét.  A lépcsőn is félve megyek fel noha tudom, hogy nem nyikorog egy darab foka sem. Csak a felét másztam meg mikor meghallom Harry  brummogó hangját ami olyan fáradt, hogy lehet bármikor eltudna aludni. 

- Tudom. - felel valamire. - Nem akarom, hogy így legyen. - vajon kivel beszél? Nem állok meg megyek tovább a megmászni való akadályon. - De én nem akarok féltékeny lenni! Olyan butának érzem tőle magam. 

- Nem vagy buta azért, mert szereted. - hirtelen egy másik hang is társul az övéhez. Nem idegen számomra a hang, de mivel telefonon beszélnek elég nehéz megmondani kié is az a kissé torzított hangocska. 

- Tudom. De szerinted ő is szeret engem? - a csúcson megállok és ekkorra már látom, hogy az ágyon fekszik és a telefonja a feje mellet van kihangosítva. 

- Miért ne szeretne? Szerinted veled lenne ha nem így lenne? - nem lépek be az ajtón, mert szeretném előtte ezeket a fél mondatokat megérteni.  Harry nem válaszol csak csendben szuszog. - Ah, öcskös. - ekkor ismerem meg Gemma hangját - Én nem ismerem olyan jól Louis-t mint te, mert rajtad kívül senkinek nem mutatja meg magát, de azt tudom róla, hogy szeret téged. - ebben nagyon is igazat kell adnom Gem-nek. - Nem valami modell csajszit akar akit mellé raktak, hanem téged! - hevesen bólogatok és szinte bele is szédülők. 

- Nem igaz! - horkan fel Harry. - Eleanora is egy csomó olyat tud amit azt hittem csak én. Sőt biztos tud olyat amit én nem. - lehetetlen! Vagyis mégsem, ezek szerint. Ezek szerint ő jobban tudja mit érzek Harry iránt. Hallom, hogy az ágy egy kicsit megnyikorog alatta ezzel bátorságot adva arra, hogy bekukucskáljak. A hasára fordult így van időm jobban szemügyre venni. Egy szürke melegítő van rajta amit még tőlem kapott. A felső testét nem takarja semmi ezért tökéletes rálátást nyerek a hátizmaira. Kényszerítem magam, hogy nézzek inkább szét, mert nem akarok véletlen elbambulni és ezzel a lebukásom erősíteni. Az ágy szinte sértetlen. Pont olyan ahogy mindig hagyjuk, be van vetve és csak ott van meggyűrve ahol Hazza fekszik. 

- Hallgass ide Harry... - kezdene bele a fejmosásba Gem, de Harry félbe szakítja.

- Nem! Tudom mit akarsz mondani. De inkább gondolj bele! Én nem tudok neki családot adni. Én nem vagyok nő aki teherbe eshet... - egy kissé elcsuklik a hangja, nem folytatja tovább pedig tudom, hogy akar még valamit mondani. 

- Mi van? - fút ki belőlem akaratlanul  is ez a kettő rövid szó. Harry úgy ugrik fel mintha tényleg betörő lennék és maga elé kapja a takarót, hogy még véletlenül se lássam a mellkasát. - Harry? - elképedve nézek rá, hisz meglepet amit mondott. 

- Lou, mióta vagy itt? Nem is hallottam, hogy bejöttél. - kezdi el kapkodni a levegőt. Látványosan veszek egy mély lélegzetet, hogy emlékeztessem a tudat alatt, hogy ne kapkodja a levegőt. De az is lehet, hogy magamat is megakarom nyugtatni. 

- Azt hittem alszol, és ezért halkan jöttem be. - a hangomban én is érzem még mindig a döbbenetet. Az agyam  nem tudja felfogni mi történt vele. 

- Gem most elköszönök, szia! - Harry hangja pedig ilyet.

- Szia öcsi! Lou vi... - nem hallom mit akar mondani, mert Hazz kinyomja. Nem törődöm vele csak a lassan fuldokló Harry mellé leülők. Nem szólok egy szót sem csak egymás mellet gubbasztunk és simogatom a hátát, hogy megnyugodjon a légzése.