Mi mind...? /Befejezett/

Larry (9.rész)

Harry

- Harry! - szólít ismét az a rettentő aranyos de egyben kicseszett szexi hanga ami most rettentően idegesít. Nem válaszolok és úgy teszek mint aki meg sem hallotta, hogy hozzá szólt.   - Basszus Harry ez tiszta gyerekes!

- Én vagyok a gyerekes? Én? Tsz, remélem ezt nem gondoltad komolyan! - förmedek rá. Haladhatnának a csomagjainkkal, nem akarok sokáig várni még rájuk. Vagy elmegyek nélküle vagy Louval nagyon össze veszek.

- Te nem vagy hajlandó beszélni velem! - ordít vissza. Nem válaszolok, ismét. Tudom hogy ezzel megyek a legjobban az agyára. - Jó majd otthon megbeszéljük. Csak annyit akartam, hogy hívtam taxit. - basszus kajak. Mi együtt lakunk. Most a képzeletemben egy hatalmasat csapok a homlokomra, mert nem jutott eszembe ez az "aprócska" részlet.

- Mizu skacok? - kérdezi Liam a kezét a vállunkra téve miközben be áll a köztünk lévő résbe.

- Kérdezd a hisztist. - köpi oda Louis.

- Tsz, nem én voltam az aki... Tudod mire gondolok - baszki majdnem kimondtam Liam előtt. Jobban kell figyelnem az érzéseimre, mert ha így haladunk nem csak én leszek nagyon mérges, hanem Simon is.

- De én nem tudom. - szól bele a farkas szemezésünkbe Li. - Lehet tudok segíteni a gondon ha elmondjátok.

- Itt vannak a csomagok. Harry gyere! - tereli a témát Louis. Az ahogy beszél a legsértőbb amit mondhatót volna bárki is. Nem hogy ő!. Soha nem szólt ilyen keményen hozzám. Sokat szokott piszkálni a megszeppentségem miatt, és ha félre mondok valamit. De tudom hogy ő ezeket a kis hibáimat is imádja.

- Nem vagyok a pincsid, basszdmeg. - ugrik ki a számon. Nem szoktam ennyire csúnyán beszélni, de nem tudok uralkodni a szám felet. Főleg ha róla van szó. Akármi jöhet míg nem róla van szó. Annyira ugrok a kapcsolati egyenlőtlenségre, hogy elveszi az eszem. És mivel ő tudja ezt a legjobban így még jobban idegesít.

- Ne már Harry. Soha nem mondtam, hogy az vagy. - dacosan állok továbbra is Liam mellett. - Harry én... Faszom én szeretlek. - a szám tátva marad és azt sem tudom melyik bolygón vagyok most. Liam keze is lecsúszik a vállamról - Most már jössz? Van egy csomó megbeszélnivalónk. - önként és dalolva indultam el felé teljesen elfeledve miért is haragszom rá annyira. Pedig tudom, hogy iszonyat mély sebet okozott vele. Liamre nem nézek rá, elköszönni is megfeledkezek annyira belemerültem Lou bámulásába. Nem tudom elhinni, hogy ki mondta Liam előtt ezt az egyszerű, de mégis rettentő bonyolult szót.

...

Az egész út alatt meg sem szólaltunk. Azon őrlödtem vajon jelentett-e neki valamit ez a Ele... Az a lány? Nem igazán tudtam koncentrálni a nevére. A külseje viszont teljesen beleégett az agyamba. Talán ez a féltékenységgel jár egy cipőben. Ha valaki elvesz tőlünk valamit ami fontos számunkra az egy életre megmarad.

- Köszi a fuvart, szia. - köszön és fizet is mikor kiszállunk a taxiból.                                                            Az ajtót kinyitja és előre enged. Pont úgy viselkedik mint eddig. Mintha nem lennénk összeveszve. - Éhes vagy? Rendeltünk vagy csinálunk valamit? - kérdezi ismét úgy mintha az utazás végén lennénk zökenő mentes landolással.

- Louis, még mindig haragszom. - mondom ki, de nem üvöltve, finoman szólok hozzá, de határozottan, hogy tudja tényleg így van. Becsukja a hűtőt amiben eddig kutatót és felém fordul.

- De miért? Az ég világon nem csináltam semmit! Azt se tudom miért is haragszol. - egy kicsi düh sem hallatszik a hangjában sokkal inkább a színtiszta értetlenség. Az arca is ugyan erről árulkodik, de még is felhúzom magam.