Hard boy [bkdk]

• 3 •

Midoriya Izuku

Tanácstalanul ácsorogva szekrényem előtt legeltettem pillantásom ruháimon, de amikor már vagy tíz perc elteltével sem jött az ihlet, ágyamon terpeszkedő és telefonját nyomogató barátom felé fordultam. Mikor óra után Todoroki is utánunk sietett a gyengélkedőbe, Uraraka nem várt sokat, őt is letámadta és vagy fél órán át győzködte, hogy jöjjön el Kirishima bulijába. Majdnem felnevettem mikor megláttam kétségbeesett arcát amint menekülőutat keres, de az csak egy volt, mégpedig a beleegyezés. Így aztán a lány elérte, hogy igent mondjunk a meghívására. Szinte azonnal amint tudatosult bennem, hogy egy buliba megyünk bepánikoltam, hogy nincs mit felvennem, emellett Bakugou is egészen biztosan ott lesz, hiszen sosem hagyná ki legjobb barátja házibuliját. Ochaco megnyugtatott, hogy bőven elég lesz a farmer-nagypulcsi kombináció, ami már tőlem megszokott, szóval megnyugodva indultam orvoshoz legjobb barátommal az oldalamon.

-Nem tudok választani.- biggyesztettem le vékony ajkaim, jobb kezem azonnal szemembe lógó tincsemhez emelve, hogy megcsavargassam.

-Én azt nem értem, hogy ezen miért csodálkozol. A cipődön és a táskádon kívül szinte mindened fekete és sötétzöld.- mondta, le sem véve tekintetét a kijelzőről.

-Te miben mész?- sóhajtottam fel, majd visszafordulva szekrényem felé kivettem egy egyszerű sötétzöld pulcsit és egy fekete, térdnél szakított csőnadrágot. Ezzel nem lőhetek mellé, meg amúgy is ez az én stílusom, az lenne szembetűnő, ha nem így mennék.

-Ez a sötétkék farmer ami rajtam van és hoztam egy váltáspulcsit, szóval azt majd átvenném mielőtt indulunk. Fekete-fehér csíkos mindkét ujja, a többi pedig szintén fekete.- vont vállat majd rám pillantott, én pedig elmosolyodtam.

-Neked minden illik, Todoroki, szóval szerintem oké.- bólogattam, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt, hogy gyorsan letusolhassak és elkészülhessek.

Ezúttal nem áztattam magam sokáig, csak gyorsan hajat mostam és megtisztítottam magam kedvenc citrusos tusfürdőmet használva, orromra természetesen vigyázva. Szerencsére semmi komolyabb sérülést nem szereztem, csupán egy hajszálrepedés, ami hiába fájdalmas, legalább hamarabb beforr. Kaptam rá krémet is, hogy segítse a gyógyulást és némán megjegyeztem, hogy ne felejtsem el azt is berakni a táskába, hátha szükségem lesz rá. Kilépve a zuhanykabinból villámgyorsan megtörölköztem, majd bekentem orrom, hajat szárítottam és fogat mostam. Magamra kapkodva a kiválasztott ruhákat siettem vissza a szobába, hogy barátom is elkészülhessen.

Egy kisebb táskát elővéve pakoltam bele pár fontosabb dolgot, mint papírzsebkendő, a krémem, ragtapasz, és telefon. Ágyamra huppanva terültem azon el, majd lehunyva szemeim mély levegőt vettem. Kíváncsi voltam mit fog szólni Katsuki ha meglát engem és Shotot. Mondjuk valószínűbb, hogy csak felhúzott orral arrébb áll, közben lenéző pillantásokkal illetve minket.

Ajtónyitódásra kaptam fel a fejem de csak barátom ért vissza, immár átöltözve, én pedig elismerően bólintottam.

-Csak nehogy elcsábíts a végén valakit.- nevettem halkan, majd felállva egészalakos tükrömhöz lépve ragasztottam le orrom az előre elkészített zöld ragtapasszal, amit a közeli kisboltban szereztem be. Kissé eltakarta szeplőim, de nem is bántam, nem igazán szerettem őket. Ha választhattam volna, szeplők nélkül jövök a világra.

-Néha elgondolkozom azon, miért is barátkozom veled.- mondta a maga sajátos életunt hangján, én pedig csak szemet forgatva felkaptam táskám és a konyhába indultam, hogy elköszönjek anyától mielőtt elmegyünk.

A ház előtt Uraraka és Tsuyu már vártak minket, így sietősen vettük fel cipőinket és már indultunk is.

-Sziasztok!- integetett boldogan Ochaco. Barátnőjével összeöltöztek, mindketten fekete szoknyát viseltek és rózsaszín felsőt. Uraraka szürke blézerrel egészítette ki öltözékét, míg a magasabbik egy vékonyabb, barna kabáttal.