Isaac Lahey Fanfiction

10.Rész

Olyan közel voltam hozza, hogy már láttam az arcát is.

Már csak pár méter volt köztünk, mikor kell köszönnöm? Mit kéne köszönnöm? Jó ez nem kérdés Szia-t. Vagy inkább Hello-t kéne?
Jó majd az ellenkezőjét, ha ő Szia-t akkor én Hello-t, ha ő Hello-t akkor én Szia-t.

-Szia Lizz!-köszöntött Isaac amikor oda ért mellém.

-Szia Isaac!-köszöntem neki vissza.-Basszus elrontottam. Hello-t kellett volna mondanom.-szitkozódtam magamban.

-Hogy vagy?-kérdezte.

-Jól!-válaszoltam-Ez már most kínos, pedig még csak most indultunk el.-pánikoltam a fejemben.

- És te, hogy vagy?-megkérdezem, hogy ő, hogy van az sosem hiba. Ugye?

-Egész jól.-válaszolt majd el mosolyodott.

-Mi olyan vicces?-kérdeztem már én is mosollyal az arcomon.

-Semmi, csak ez olyan felszínes volt, pedig ezt hittem bírjuk egymást, legalábbis én bírlak.

-Én is bírlak, csak hát nem tudtam, hogy mit mondhatnék.-mentegetőztem.

Nem válaszolt, csak halkan nevetett.

-Szóval messze lakik még innen Lydia?-kérdezősködtem.

-Igen, eléggé!

-Hát ez határozott volt.

-Mit is mondtál miért költöztetek?-nézett rám érdeklődve.

-Anyám új állást kapott és ez jobban fizettet úgyhogy költöztünk.

-Nem azt mondtad, hogy azért mert el váltak a szüleid?

O jaj nekem.

-Miért kérdezed ha emlékszel rá?-próbáltam menteni a menthetőt.

-Nem tudom, én csak próbáltam beindítani a beszélgetést. Szóval mi is történt?

-Hát részben azért költöztünk mert elváltak.
Viszont akkor még nem akartunk ilyen messzire költözni de aztán anyám megkapta az állást és ide költöztünk.-jó tanács, emlékezz mit hazudsz a barátaidnak. Barátaim. Az emberek nem hazudnak a barátaiknak nem?

-És ezelőtt melyik iskolába jártál?-egy újabb kérdés amire fogalmam sincs, hogy mivel válaszoljak.

-Hé! Ez nem ér folyton csak te kérdezősködsz.

-Igazad van, akkor most te jössz.

-Te mindig itt éltél?

-Ja, pedig szívesen utaznák valahova máshova.

-Igen az utazgatást engem is nagyon vonz de sosem volt rá elég pénzünk.

-Apám igazából sosem törődött velünk, az összes pénzét elhordálta, fogalmam sincs mire.
Anyám pedig próbálkozott sőt még mindig próbálkozik, de elég nehéz eltartania hármunkat.
A te szüleiddel mi van?

-Khm körülbelül már csak  5perc és oda érünk-válaszolt lesütött szemmel.

O jaj ezek szerint elég kényes ügyre tapintottam.

-Bocsi ha nem szeretnél beszélni róla nem kell, tényleg bocsi.

-Semmi gond nem a te hibád. Apám egy seggfej a többi mellékes.

-Értem, és mégegyszer bocsi.

Szegény, el sem tudom képzelni mit élhetett át. Megpróbálom többet nem felhozni a témát.

Az út további részét csendben folytattuk, viszont ez nem olyan kínos csend volt. Inkább olyan csend volt amit élveztünk is, élveztük egymás társaságát és a friss őszi szelet.
Hát meg is érkeztünk.-nézett először rám aztán a házra.

-Ennél nagyobb és szebb házat meg életemben nem láttam.-ámuldoztam el az óriási ház láttán.

-Hát igen, nem is rossz.-nevetett fel újra halkan.

Ő előre ment én pedig követtem. Be ment a házba, ami nem csak kívülről, hanem belülről is óriási volt.

-Gyere, majd később körbe nézel a házban.
Szólnunk kell a többieknek, hogy ide értünk.

-Igaz. Hol van ebben a nagy házban Lydia szobája?

-Előre egyenesen aztán jobbra. Hidd el néha még én is eltévedek pedig már elég sokszor jártam itt.

Végig mentünk a folyosón és eltértünk jobbra, ugyanúgy ahogyan Isaac is említette az előbb, majd be nyitottunk az ajtón.