Isaac Lahey Fanfiction

7.Rész

...de mielőtt el küldtem volna az üzenetet valaki berántott a kémia terem ajtaján.

-Jézusom normálisak vagytok?-kiáltottam amikor megláttam az alfa falka tagjait.-Be tudtam volna jönni segítség nélkül is.-magyarázkodtam.

-Nem tehetünk róla túl feltűnő voltál.-oktatott ki Ennis.

-Feltűnő?-kérdeztem vissza.-Mi feltűnő egy iskolában sétáló lányon?

-Mindegy hugi most nem ez a lényeg.-csitítitott le Aiden.

-Deucalion utasított minket, hogy beszéljünk veled.

-Jó és milyen okból?-értetlenkedtem.

-A lényeg az hogy minél közelebb kell kerülnünk Scott-hoz és a falkájához, DE ne felejtsd el semmi érzelem ne kössön hozzájuk, mert ha nem jön be a terv meg kell, hogy öljük őket és ha hátráltatsz minket téged is.-utasított Ennis.

-Jó nyugi hátrább az agyarakkal, tudom kontrolálni az érzéseimet.

Legalábbis remélem, hogy tudom.

A beszélgetés alatt a telefonom vagy ezerszer zümmögött, valószínűleg azért mert nem szóltam hogy nem megyek utánuk egy ideig.

-Oké mindent felfogtam, mostmár el mehetek?

-Menj! De ne felejtsd el miért vagyunk itt.

-Jó jó tudom, Scott, falka bla bla bla, én most megyek jó délutánt.-ezzel a lendülettel ki is siettem és az első dolog az volt hogy a zsebembe nyúljak a telefonomért.

,,4 olvasatlan üzenet"

Allison:
,,Hol vagy? Nem jöttél utánunk, minden oké?"

,,Hahó?"

Stiles:
-Aggódunk érted Lizz hol vagy?

,,Ha megkaptad az üzeneteket hívj fel!"

Kedves, hogy így aggódnak meg minden de ehez én még nem szoktam hozza. Úgyhogy ez nekem még egy kicsit fura.

,,Minden oké Stiles, csak volt egy kis elintézni valóm. Hol vagytok?"

,,Hála az égnek, hogy jól vagy, most kezdődik a lacrosse edzés. Ha jelentkezni akarsz NE késs el. 5 perc.

Basszus! Honnan tudhatnám, hogy hol van a lacrosse edzés? 5 perc alatt magam nem találok oda.

Kezdtem pánikba esni de akkor...

-Isaac!-kiáltottam a fiú után.

-Lizz? Tudod, hogy aggódtunk? Hol jártál?-tett fel nekem a fiú ezernyi kérdést.

-Az most nem fontos.-legyintettem.-Te lacrosse-ozol ugye?

-Ja most is edzésre megyek.-bólogatott.

-Megtudnád nekem mutatni hogy merre van ugye?-kérleltem.

-Persze, hogyne de sietnünk kell, 2 perc múlva kezdődik az edzés.

-Jó napot!-köszöntem a tőlem telhető legkedvesebben.

-Mit keresel itt?-kérdezett vissza az edző.

-Öhm én jelentkezni szertnék a csapatba.-mondtam magabiztosan, legalábbis próbáltam az lenni, ennyi fiú között elég nehéz.

-Te? De hiszen te lány vagy.-nézett rám értetlenkedve a férfi.

-Ez igaz, de elolvastam a szabályzatot és az nem tiltja, hogy lányok is legyenek a csapatban.

-Ugyan már edzőbá addjon neki egy esélyt a mai edzésen.-állt az oldalamra Isaac.

-Jó legyen!-egyezett bele nehézkesen.-Pályára!