Együtt, Veled, Nélküked/Lando Norris ff./BEFEJEZETT

epilógus

-Rell! El fogunk késni!-nyitott be a szobába türelmetlenül Lando. Egy jótékonysági estére készülünk épp, ahol a fogyatékkal élő gyermekek számára gyűjtenek adományt. A rendezvényt Monacoban tartják, nekünk pedig lassan indulni kéne, de kivételesen nem én vagyok a késésünk oka. Vagyis, hát jelenleg rám kell várni. Ugyanis Lando rossz zakót hozott el a szalonból, és persze rám várt az a nemes feladat, hogy még ma ki tudják cserélni. Az egész délutánom ráment az intézkedésre, így későn tudtam elkezdeni készülődni. Mi lenne vele nélkülem...

-Jövök! Csak valahol elhagytam a telefonom. Nem láttad?-kérdeztem, majd gyorsan áttúrtam az ágyneműt, és benéztem az ágy alá is, de nem volt sehol

-Megkeresem, addig te készülj el!-hagyott magamra, én pedig összeszedtem a táskámat, annak tartalmát és utoljára végig néztem magamon a tükörben. Egy halvány rózsaszín, A vonalú szatén ruhát viseltem, a mell részénél pedig kövekkel volt kirakva. Egy hasonló színű magassarkúval, ezüst táskával, ezüst kiegészítőkkel. Hajamat begöndörítettem, és egy csillogós, természetes sminket tettem fel. -Megvagyok!-léptem ki a hatalmas nappaliba, majd magamra kaptam a szövetkabátomat, és indulásra készen álltam a bejárati ajtó előtt.

-Csak tudnám, hogy mi a fenét keres a mosógép tetején?-csóválta meg a fejét, kezében pedig az eltűnt telefonomat mozgatta.

-Valakinek mosnia is kell....-pillantottam rá szemforgatva, de kisfiús mosolyát látva azonnal ellágyultam.-Mehetünk?

-Még egy valami....-szólalt meg, és a kérdő tekintetemet látva elmosolyodott. Közelebb lépett hozzám és így szólt-Amúgy hihetetlenül gyönyörű vagy! Az összes tekintet rajtad lesz az biztos!-hajolt közelebb majd érzékien megcsókolt-Kibaszott szerencsés vagyok, veled!

-Igen, kevés embernek adatik meg szerény személyiségem elviselése! De, ha nem indulunk el engem fogsz hibáztatni, szóval menjünk!-mosolyogtam rá édesen, majd nyomtam egy puszit az arcára-Na gyere már!-sietettem ezúttal én.

Az udvaron beszálltunk az egyik fekete Mclarenbe, majd elindultunk a Monacoi rendezvényterem felé. A La Mancha-ba. A nagyjából negyven perces út során leginkább az estéről beszélgettünk. Mi lesz a menete, az ismerőseink közül kik varhatóak, és hogy mennyire jó dolog, hogy ilyen eseményeket is szerveznek. Az befolyt összeg felét a gyerekekre költik, a másik feléből pedig egy közösségi épületet alakítanak ki a számukra, ahol rengetek közösségfejlesztő programra lesz lehetőségük.

Ha Budapesten, vagy Londonban lennénk, már rég feltűnt volna a hatalmas kivilágított épület, azonban ez itt Monaco. Ahol a fényűzés teljesen alap dolognak számít. Eleinte kicsit féltem ettől az egésztől, hisz én tényleg csak egy egyszerű egyetemista vagyok és semmi keresni valóm Monacóban. De rájöttem, hogy felesleges félni az új dolgoktól és a változástól. Szóval átkértem magam a Monacói egyetemre, ahol immár az utolsó évemet járom, és ide költöztem Landohoz.

Visszatérve a La Mancha-ra, ez is épp ugyanolyan gyönyörű épület volt, mint az utca többi része.

Leparkoltunk a kijelölt parkolóba, majd leadtuk a kulcsot és kézen fogva a faragott, oszlopos bejárathoz indultunk. Lando felmuatta a díszes meghívót, majd beléphettünk, és a személyzet két tagja, azonnal mellénk lépett, hogy elvigyék a kabátjainkat.

Pezsgővel és macaronnal kínáltak, és biztos voltam benne, hogy bármi kérésünk van, teljesítik. Az előteret egy hatalmas boltív választotta el a főteremtől. Minden egységesen letisztult volt. Fehér falak. Aranyozott faragott szobrok, zöld folyónövények, gyertyák. A szemem alig bírta felfogni a látottakat. Egyszerűen csodálatos volt az összhang.

A boltíves bejárattal szemben egy nagy színpad állt, két oldalán pedig hosszúra nyúló svédasztal, tele minden féle finomságú étellel. Az egyik sarokban egy élőzenekar játszott, középen pedig rengeteg kiöltözött személy beszélgetett.

Érkezésünkre néhányan elmosolyodtak, és voltak olyanok is, akik azonnal megindultak, hogy köszöntsék a mellettem álló fiút.

-Üdvözlöm Mr.Phill. Nagyon örülök, hogy találkoztunk, hogy van?-fogott kezet egy idősebb férfival Lando. Ha jól tudom ő Monacó egyik leghíresebb építesze.

Már lassan negyven perce vagyunk itt, és eddig semmi izgalmas nem történt. Rengeteg számomra ismeretlen emberrel találkoztunk, ettünk, ittunk és beszélgettünk. Lando említette, hogy unalmas lesz ez a része, de őszintén szólva nem erre számítottam.

-Szia Lando! Jól köszönöm, képzeld én kaptam azt a megtisztelt feladatot, hogy a cégemmel felépítsük a közösségi épületet. Te? Hogy vagy? Ki ez a csinos hölgy?-biccentett felém Mr.Phill

-Ez nagyon szuper. Biztosan csodálatos munkát fognak végezni.
Én is jól vagyok,köszönöm.
-Ő itt Rella-mutatott rám majd elmosolyodott-a menyasszonyom...

♡

...

Sziasztok!
Hát végre eljött ez a nap is.
Az Együtt, Veled, Nélküled befejeződött.

Sajnálom, hogy voltak kisebb kihagyások a részek között, de az iskola miatt nem sok szabadidőm maradt. Ezért néhány rész nem is lett tökéletes.
...

Szívesen várom a véleményeteket, a történetről, a szereplőkről. Hogy mi volt a kedvenc jelenetetek, stb. Jöhet hideg meleg.

Végső soron pedig....

Nagyon nagyon hálás vagyok nektek, hogy végig itt voltatok velem, hogy ennyien olvastátok, a sok csillagot, az aranyos kommenteket. Hihetetlenek vagytok! Ezt nem lehet elégszer megköszönni!!♡♡