Együtt, Veled, Nélküked/Lando Norris ff./BEFEJEZETT

hatodik

-Hol voltál olyan sokáig tegnap este?-szólt utánam anya a kanapéról, mire én kikerekedett szemekkel fordultam felé.

-A parton.-vontam meg a vállam, és egyhelyben toporogva vártam, hogy bemehessek a szobámba.

-Nem gondolod, hogy az anyáddal is foglalkoznod kéne? Nem csak a parton illegetni magadat...-vonta fel az ívesen megrajzolt szemöldökét.

-Hah.. most komolyan anya? Nem nem gondolom.-ráztam meg a fejemet-Két napja szó szerint el lettem zavarva, mert apával kettesben akartál lenni. Sajnálom, de van saját életem is. Én nem apa vagyok, aki minden csettintésedre ugrik, és úgy manipulálod, ahogy akarod...

-Hogy beszélhetsz így velem?-kérdezte hisztérikusan-Az anyád vagyok!-emelte fel a hangját

-Az anyám? Komolyan az anyámnak mered nevezni magadat?!-nevettem el magam- Lehet, hogy papírilag az vagy, de már rég nem ezt a szerepet töltöd be az életemben. Azt sem tudod milyen egyetemen vagyok, nem vagy tisztában semmivel velem kapcsolatban, ahogyan apáról se tudsz semmit. Folyton megcsalod, majd hazajössz és úgy teszel pár napig mintha minden rendben lenne.  Néha dobsz egy videóüzenetet és ki is fogysz a velünk való foglalkozásból. Hát gratulálok! Igazán csodálatosan végzed az anyaságot! De köszönöm, én nem kérek belőled!-vágtam hozzá, majd megváltoztattam az irányt, és a bejárati ajtó felé szaladtam. Gyorsan magamra kaptam a cipőmet, és elhagytam a házat. Anyám még javában kiabált utánnam, de én bedugtam a fülhallgatómat, és megpróbáltam kizárni a gondolataimból.

Sikertelenül.

A könnyeim eleredtek, és szipogva sétáltam a Mallorcai város szűk utcáin.

-Igen?-szóltam bele a telefonomba, meg se nézve a képernyőn megjelenő telefonszámot.

-Szia Rell!-szólt bele a telefonba Lando-Minden rendben?-tette hozzá és csak ekkor tudatosult bennem, hogy kivel is beszélek. Szinte magam előtt láttam, ahogy összehúzott szemekkel várja a válaszomat.

-Persze!-töröltem le egy nagy könnycseppet az arcomról, és próbáltam minnél hihetőbb lenni.

-Hol vagy most?-kérdezte, és éreztem a hangján, hogy aggódik. Természetesen nem hitt nekem.

-Sétálok!-vontam meg a vállam, bár ő ezt nem láthatta.

-Mondj egy utcanevet és odamegyek!-türelmetlenkedett és hallottam, ahogy a háttérben csörögni a kulcsait. Tényleg ide akar jönni....

-Nem jöhetsz ide!-kezdtem tiltakozni azonnal-Nyári szünet van, a barátaiddal kell lenned! És...-akartam folytatni, de közbeszólt

-Ezt már megbeszéltük... De ne húzd az időt! Keress egy utcatáblát, és várj meg ott ahol vagy!-erősködött, én pedig szipogva elnevettem magam.

Apró mosollyal tettem le a telefont, miután megtaláltam a Bacon Road feliratot, és megegyeztem; az angol pilótával, hogy sehova se mozdulok, amíg ide nem ér.

Körülbelül tíz percen belül, feltűnt a sportos alakja, az utca végén, és felém közeledett.

Se szó se beszéd, mellém lépett, és egy szoros ölelésbe vont. Fogalmam sincs meddig álltunk csak úgy, de végül megegyeztünk abban, hogy keresünk a parton egy nyugodt kis helyet, és beszélgetünk.

-Elegem van belőle!-dőltem hátra a homokra leterített kis mangó színű pokrócon. Amit útközben szereztünk.-Ismét megjelent, és úgy tesz mintha minden tökéletes lenne. Eljátsza mindenki előtt, hogy mennyire tökéletes család vagyunk, aztán ismét elutazik, és felénk se néz hónapokig!-sóhajtottam, majd oldalra fordultam, és szembe találtam magam a fiúval, aki figyelmesen hallgatta minden egyes szavamat. Tekintetéből sugárzott a megértés, belőlem pedig csak dőltek tovább a szavak.-Apa szinte issza az összes szavát, és úgy tesz, mintha nem tudná, hogy megcsalja.-néztem fel az égre, mire Lando óvatosan megérintette az arcomat.

Ujjbegyei forrón érintették a bőrömet, nekem pedig megjelentek a pillangók a hasamba, és a nyári meleg ellenére is beleborzongtam az érintésébe.

-Sajnálom!-ráztam meg a fejem.-Nem kellett volna mindezt rád zúdítanom!-sütöttem le a szemeimet

-Tudod, jól, hogy bármikor itt vagyok és szívesen meghallgatlak. Muszáj kibeszélned magadból, ezeket a dolgokat nem szabad magadban tartanod, mert belülről fog felemészteni.-kezdte. Nekem pedig volt egy olyan sejtésem, hogy a saját tapasztalatairól beszél. De nem mertem rákérdezni. Majd elmondja ha akarja.- Sajnálom, hogy így alakultak a dolgok anyukáddal.-ölelt át

-Köszönöm!-bújtam a mellkasához, és hagytam, hogy tenyere óvatosan simogassa a hátamat, miközben gyenletes szívverését hallgattam.-És ez fordítva is igaz, ha beszélgetni van kedved nyugodtan szólj, és én meghallgatlak.-pillantottam fel rá

-Okés!-mosolyodott el.-Már tegnap is akartam valamit kérdezni!-jutott hirtelen eszébe, ezért elhúzódtam tőle-Jövő héten Belga Nagydíj. És ha jól tudom még nem kezdődik meg az egyetem, szóval ha szeretnél, vagyis szeretném, ha eljönnél. Persze csak ha van kedved! Nem akarok semmit se erőltetni.-kezdett kicsit össze vissza beszélni-És tudom, hogy a Hungaroringen baromira unatkoztál, de ha igent mondasz, megígerem, hogy nem fogsz unatkozni!-mosolyodott el kisfiúsan, miközben az alsó ajkát harapdalta a válaszomra várva.

-Huh hát ez most hirtelen ért....-nevettem el magam-De meg kell néznem a naptáram.-válaszoltam fancsali képpel, mire lebigyesztette a száját-Nagyon elfoglalt ember vagyok, de talán tudok neked helyet szorítani. Mondjuk a semmittevés 1.0 és a semmittevés 2.0 között.-tettettem gondolkozást majd elvigyorodtam, mire láthatóan egy hatalmas kő leesett a szívéről, majd hangosan elnevette magát.-Szóval, igen, szívesen elmegyek!-bólintottam

-Ezaz!-bokszolt bele a levegőbe-Reméltem, hogy igent mondasz, annyi ötletem van...-kezdett lelkesedni, én pedig mosolyogva hallgattam....