Együtt, Veled, Nélküked/Lando Norris ff./BEFEJEZETT

tizennyolcadik

Egész életemben arra törekedtem mindig, hogy a belső érzésem jó legyen. Ne érezzek semmi zavartságot, ne legyenek kétségeim, ne idegeskedjek, hogy egyszerűen ne legyen összeszorulva a gyomrom, valahányszor kettesben vagyok a gondolataimmal. Ez sokszor olyan döntésekkel járt, amikre egyáltalán nem voltam büszke, de ahhoz, hogy a belső nyugalmam fennmaradjon, muszáj volt megtennem.

A sárga színű taxi hátsó ülésén ülve ástam bele magam a gondolataimba, és pörgettem végig az elmúlt hónapokat. Hogy minden rendben volt. Végeztem az első évvel az egyetemen, a vizsgáim jól sikerültek. Végeztem a nyári gyakorlattal, és értékes időt töltöttem Gigivel és Joshal. Aztán jött az a várva várt nyaralás, és a nyugodt, megszokott életem teljesen felborult. Megismertem Landót, és felrúgott mindent, ami átlagosnak volt mondható. Teljesen magával ragadott és az események csak úgy felgyorsultak körülöttem.

Két héttel ezelőtt még minden olyan csodálatos volt. Egyszerűen úsztam a rózsaszín ködben, a negatív energiák pedig messziről elkerültek.

Viszont, ez nem tartott sokáig. Ugyanis amióta az anyám megjelent a lakásunk ajtajában, a dolgok még ennél is jobban felborultak. Anyám maga volt a negatív energia, annak ellenére, hogy mindig pozitív kisugárzása volt. Ő maga volt a borús felhő, ami teljesen beárnyékolt minket. Miután megjelent, és rá egy hétre Lando egy hajszálon vesztette el az élete első f1-es első helyét. Azóta teljesen ellepte őt az önmarcangolás, és egy eltaszító, negatív burkot húzott maga köré. Senki, még a családja, Zak, Carlos, és még én sem tudtunk vele mit kezdeni. A gyárba nem ment be dolgozni, a közösségi oldalait teljesen elfelejtette, engem pedig lassacskán kezdett eltaszítani. Elképzelni se tudtam, hogy mit élhet át, de tudtam, hogy időre van szüksége, ezért megadtam neki. Hosszú hetünk volt, mindkettőnkre ráfért.

Ez volt a kezdet. Érezhetően eltávolodtunk, de csak ez után jött a fekete desszert.

A média szó szerint felrobbant, a vasárnapi kis interjúm után. A rajongók teljesen szétszedtek, a sajtó pedig belekevert az elvesztett győzelembe. Mondván: "Lando Norris az új barátnője miatt vesztette el a fejét, ezzel együtt pedig az első győzelmét". Mindenki teljesen rápörgött a témára, és én lettem a fekete bárány, a rossz barátnő, aki korlátozza a fiút a munkájában. Én voltam a lány, akit a többi forma1-es barátnőhöz hasonlítgattak, mert nem vagyok olyan neves, mint Kelly Piquet, olyan gazdag, mint Charlotte Sine, vagy olyan gyönyörű mint Katerina Berezhna és még sorolhatnám. Egy egyszerű egyetemista lány vagyok, aki tönkrettette Lando Norris karrierjét. Egy lány aki csak a pénze és a hírnév miatt van vele. A rosszindulatú kommentek elárasztottak, én pedig mindegy egyes nap egyre jobban elvesztem bennük.

Minden egyszerre jött össze, ezért úgy döntöttem, elmegyek futni, és kiszellőztetem a fejem. A futásból végül egy séta, lett, ami közben bőven volt időm gondolkozni, úgy kb mindenen.

-Megérkeztünk!-parkolt le a taxi sofőr a hatalmas wokingi ház mellett, ahol ezelőtt még sosem jártam. Egy kétszintes ház volt, de nem sokat lehetett belőle látni, a hatalmas szürke kerítés miatt.

-Köszönöm!-nyújtottam át a pénzt, majd kiszálltam, és megvártam míg a sárga jármű elhajt az utcából. Csak én voltam, bevárosi zaj, és néhány sirály.

Hosszú percekig bámultam a kaput, mint valami szobor, és képtelen voltam közelebb lépni hozzá. A gondolatok felemésztettek, én pedig a döntéseim határán voltam.

A gondolataimba belemerültem, a kapu pedig váratlanul kinyílt és Max Fewtrell lépett ki rajta kezében egy palackkal, futóruhában.

-Rella?-pillantott rám meglepően-Mit keresel itt?-ráncolta össze a homlokát-A környék tele van fotósokkal..