Valóra vált álom (befejezett)

Epilógus

~Midoriya~
Reggel mikor kinyitottam szemem a nap vakító fénye vette el látásomat. Pár pislogással később azonban olyan látvány tárult elém amiért megérte egy pillanatra fájdalmasan megvakulni.

(Név) a karjaimban feküdt. Még békésen szuszogott. Arca kisimult, szeme lecsukva. Nem tudtam levenni róla a pillantásomat. Ahogy így néztem hirtelen megrezegtek szempillái és gyönyörű (szemszín) szemével nézett fel rám

-Jó reggelt Szerelmem! Hogy aludtál? -kérdeztem miközben végigsimítottam haján és lágy csókot leheltem fejére.

Hatalmasakat nyujtózott majd ismét rám emelte szemeit.
-Veled csak jól tudok aludni. -hangzott az elégedett válasz.

Óvatosan kikászálódtam az ágyból.
-Lemegyek egy kis reggeliért. Te csak maradj az ágyban.

Elmentem a szekrényeim. Előkotortam a soha nem látott köntösömet illetve egy alsót. Mindkettőt magamra ráncigáltam (persze a megfelelő sorrendben) majd az ajtóhoz léptem.

Már félig kinyitottam mikor (Név) hangját hallottam.

-A kávét ne felejsd el!
-Igenis!

Vigyorogva léptem ki az ajtón hogy aztán nyugott léptek helyett futva tegyem meg a konyhába vezető utat.

Hamar kikaptam mindent a hűtőből ami egy tökéletes omlethez kell, majd egy adag kávét is elkezdtem lefőzni. Gonfosan feldaraboltam az újhagymát és egy kevés sonkát, amiket rögtön a felhevített serpenyőbe borítottam.

Az ismerős sercegés zene volt füleimnek. Nagyon rég nem jutottam konyha közelébe és bevallom őszintén akármilyen melós is főzni már hiányzott.

Amint a sonka és hagyma kicsit lepirult rögtön ráborítottam a tojást. Amit lefedve sülni hagytam. A kávénak levettem két bögrét.

Csak egy pillanatra fordítottam hátat a serpenyőnek már hallottam ahogy lassan valaki lecsúsztatja róla a fedőd. Villámgyorsán megpördültem.

-Hali😅

Kaminari nézett velem farkasszemet jobb kezében egy villával a balban pedig az elcsent fedőm.

-Először is még nincs kész úgy hogy nem ajánlom hogy belekotnyeleskedj. Másodszor nem neked készül szóval, ha megdézsmálod eltöröm a kezed.

-Oke oke látom ma bal lábbal keltél fel.

-Nem sőt kifejezetten boldog vagyok. Ezért is van hogy dühös vagyok mert beleakartál enni az omletbe.

-Csak nem (névvel) és veled történt valami?
-Szeretnéd tudni mi? Hát nem fogod.-nevettem el magam mert eg,szerűen már nem bírtam hogy Kaminarinak ilyen sokáig lehet húzni az agyát.

-Na kérlek mond el!
-Bármennyire is viccnek hangzott nem volt az. Szóval nem fogod megtudni.
-Hát jó de elvárom hogy készíts nekem is egy omlettet.
-Majd meglátjuk.

Amíg beszélgettünk már el is készült az omlett. Kikaptam egy tányérra és már vittem is fel a szobámba.

-Megjöttem drágaságom!
-Remek siess!

Mikor beléptem az ajtón rögtön az ágyat pillantottam meg amiben (Név) félig fekve félig ülve nyakig betakarózva vár engem.
Letettem az éjjeli szekrényre a tálcát, hogy én is eltudjak helyezkedni.

Mikor megtaláltam a kényelmes pozíciót magamhoz vettem a tálcát és (Név) kezébe nyomtam egy bögre kávét.

-Köszönöm szépen! Pont erre volt most szügségem.