Valóra vált álom (befejezett)

1. fejezet

~Midoriya~

Midoriya Izuku vagyog a UA. hősképzőbe járok. A mai nap szokásosan indult. Egészen a harmadik óráig. Mint általában Aizawa-sensei lépett be az ajtón, de most jött mögötte egy lány. Megálltak a tanári asztal mellet, majd Aizawa bele is kezdet a mondandójába:

-Diákok üdvözöljétek az 1A osztály új tanulójat (teljes név).

Az osztály hangosan köszöntötte az új diákot majd Aizawa-sensei folytatta:

-Rendben van. Akkor ülj le Midoriya mögé és kezdjük el az osztályfőnöki órát.

Ezek után nem nagyon figyeltem mi történik. Csak azon járt az eszem, hogy vajon miért jött át ebbe az iskolába az új lány. Arra gondoltam óra után megkérdezem tőle. Igen így lesz.

Egy öröké valóságnak tűnt mire végre kicsöngettek. Megpördültem a széken, hogy (név)-chan felé forduljak.

-Szia Midoriya Izuku vagyok, de nyugodtan szólíthatsz Dekunak.

-Szia ömm mit szeretnél?

-Csak szeretnélek egy kicsit megismerni. Igazából lenne egy kérdésem. Miért jöttél át a UA.-ba?

-Mert Japánba költöztünk. Eddig Amerikában éltük, de anyukám itt kapott állást így ide jöttünk. Amerikában is hősnek tanultam így az ott elért eredményeim alapján felvettek ide.

-És milyen volt Amerikában élni?

-A maga módján szuper volt. Bár én mindig is arról álmodoztam, hogy Japánban fogok élni így itt sokkal jobban érzem magam.

-Ha gondolod valamikor bemutatom neked a várost. Persze csak ha szeretnéd.

-Az szuper lenne! 

Még egy darabig beszélgetünk, de sajnos becsöngettek az utolsó óránkra így abba kellet hagynunk. Az óra hamar elment ígymikor megszólalt a csengő mindenki összepakolt és elindultunk a kollégium felé. Arra lettem figyelmes, hogy (név)-chan a kijárat felé halad. Utána szaladtam és még mielőtt becsukódott volna a kapu megfogtam a kezét erre ő megtorpant. Zihálva pillantottam fel rá. Az arcán apró vörös pír jelent meg. Rögtön elengedtem a kezét mert realizáltam mit is tettem, majd kiegyenesedtem. Éreztem, hogy egyre forróbb lesz az arcom. Hirtelen semmi nem jutott eszembe. Végül egy perc néma csend után megtaláltam a hangom.

-(név)-chan hova mész? A kollégium az ellenkező irányba van.

-Tudom, de még nem volt időm beköltözni így most haza ugrom a cuccaimért. Ma már szeretnék a kollégiumban aludni úgyhogy sietnem kell.

Már indult volna el mikor utána szóltam:

-Várj! Segítek elhozni a cuccaidat.

Bólintott egyet majd elindultunk. Egy darabig csendben sétáltunk.

 Ezt a hosszú csendet (név)-chan törte meg.

-Miért vagy velem ilyen kedves? Hiszen még nem is ismersz.

-Tudod emlékeztetsz magamra. Az első napomon én is pont olyan félénk, visszahúzódó voltam mint te. Aztán lettek barátaim így gondoltam lehetnék az első barátod itt Japánban.

(Név)-chan hirtelen megtorpant majd pár szipogást hallottam. Rögtön felé kaptam a fejem. Sírt. Sós könnyei úgy potyagtak mintha eleredt volna az eső. Azonnal szoros ölelésbe vontam. Fejét a vállamra hajtotta és tovabb sírt. Egészen addig így álltunk míg abba nem hagyta a sírást. Pár bocsánatkéréssel később tovább is indultunk. 

Nagyjából tíz percel később megálltunk egy hatalmas ház előtt.

-Hát ez lenne az otthonom. Kerülj beljebb. A dolgaim már össze vannak dobozolva így már csak ell kell vinni őket.

Beléptünk a hatalmas házba. Az előszobában, volt négy doboz. (Név)-chan azt mondta kettőt vegyek fel én a maradékot elviszi Ő. Így is tettem, majd el is indultunk a kollégiumba.

~reader~ 

 A kollégiumba mindenki örömmel fogadott. Bevallom őszintén kicsit féltem, hogy nem fognak nekem örülni, de szerencsére tévedtem. Midoriya felhozta egészen a szobámig a dobozokat, majd indult volna le a nappaliba én mégis utána szóltam.

-Deku várj egy pillanatot! Izé.... ömm... Segítenél nekem kipakolni?

-Persze!

Rám villantotta gyönyörű mosolyát, majd bementünk a szobámba. Elkezdtük kipakolni a dobozokat.

-Deku?

-Hmm?

-Miért akarsz hős lenni? Miért pont a UA.-t választodtad?

-Azért akarok hős lenni, hogy mosolyogva mentsek meg másokat mint a példaképem All Might. Azért választottam a UA.-t mert ez Japán legjobb hősképzője és nem utolsó sorban All Might is ide járt.

Ez után nem nagyon szóltunk egymáshoz csak feszült csendben kipakoltuk az összes dobozt.

-Köszönöm a segítséget Deku!

-Szívesen, ha bármiben kell segíteni a folyosó végén van a szobám.

Miután Deku kiment bedöltem az ágyamba és hagytam, hogy elnyomjon az álom. Valamikor éjfél körül hallottam, hogy kinyílt az ajtóm. Pár pillanattal később valaki megsimogatta a fejem, majd puszit lehelt a hajamba. Nem nyitottam ki a szemem. túl fáradt voltam ahhoz, hogy érdekeljen ki az. Hallottam ahogy becsukódik az ajtóm aztán újra elmerültem az álmok világában.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok! 

Itt is lenne az első fejezet. Kicsit rövid lett, de remélem azért tetszet. Hamarosan jövök az új fejezettel addig is vigyázzatok magatokra.