Valóra vált álom (befejezett)

14. fejezet

~Reader~

Éreztem hogy valami történik körülöttem még sem tudtam kinyitni a szemem. Valamit beleszúrtak a karomba.

'Biztos egy infúzió' -gondoltam. Hiszen Deku ki hozott engem. Megígérte hogy kihoz így biztos ez történt.

Hirtelen mozgásba lendültünk. Szirénak csendültek fel. Nagy sebeséggel robogtunk előre.

Aztán hirtelen megálltunk. És most nem a kocsi amiben vélhetőleg eddig feküdtem mozgott hanem engem mozdítottak el.

Velem is rohantak. Hirtelen meghallottam egy hangot.

-16 éves lány súlyos sebekkel, zúzódásokkal. Jelenleg önkívületi állapotban van, de vélhetőleg mindent érzékel ami körülötte történik.

-Rendben van. Kérem altassák el. Remélhetőleg mire felkel eszméleténél lesz. Addig megvizsgálom. Iparkodjanak egy fiú is van, szintén az eset áldozata.

Egy maszkot tettek az arcomra. Egyre jobban tompult minden mígnem teljesen elvesztem valahol. Egyedül.

~Midoriya~

Lassan nyitottam ki a szemem. Egészen elszoktam a kórházoktól. Valahogy más volt a hangulat. Nyomasztó és semmilyen. Nem tudnám pontosan meghatározni.

Csak egy problémám volt. Nem tudtam mi történt (név) és ez nagyon aggasztott. Amint mindent tisztán láttam felültem. Szembeszökő különbség volt, hogy a sebeim gondosan be voltak kötözve.

Furcsa volt megint így kinézni. Sokszor voltam kórházban, rengetegszer ágyhoz kötve. És most mégis furcsa volt.

Körülnéztem a korterembe. Ekkor tűnt fel hogy nem vagyok egyedül. Volt még egy ágy. (Név) feküdt benne.

Várjunk csak MIII!!!!!

Felpattantam az ágyról magammal cipálva mindent ami rávolt kötve a testemre. Nem érdekelt mi lesz. Csak oda akartam jutni (név).

Megakartam csodálni a gyönyörű arcát. Megcsókolni és addig ölelni míg már levegőért kapkod.

Mikor odaértem az ágyhoz elállt a lélegzetem (név) még aludt. Szeme csukva volt néha megrebbent, de nem nyíltak ki.

Csak néztem őt. Soha nem voltam ennél boldogabb. Mikor velem van minden sokkal jobb.

Lágy csókot nyomtam a homlokára. Aztán leültem az ágyam szélére. A hozzá közelebb eső oldalra. Vártam mikor nyitja ki a szemét. Hogy felüljön és meghalljam a hangját.

Már éppen csukódott le a szemem mikor megmozdult. Lassan nyomta fel magát az ágyon. Nem mertem levegőt venni. Erre a pillanatra vártam.

~Reader~

Lassan nyitottam ki a szemem. A fény mint általában most is elvakított. Félig csokutt szemmel elkezdtem magam feltortázni ülő helyzetbe.

Mikor végre sikerült megdörzsöltem a szemem, pislogtam párat.

Most már tiszta látással néztem körbe. És ekkor megláttam Őt.

Deku egy másik ágy szélén ült. Engem nézett. Aztán lassan felállt és hiper szónikus gyorsasággal termett mellettem.

Ölelésbe vont. Nagyon szorosan tartott a larjaiban, de most jól esett. Újra együtt vagyunk és ez a lényeg.

-Deku megfulladok.......

-Bocsánat csak annyira boldog vagyok. Azt hittem örökre elveszítelek. Hogy többé nincs olyan, hogy mi.

-De itt vagyunk élünk.

Kicsit közelebb hajolt az arcomhoz. Majd még közelebb és a köztünk lévő távolság teljesen megszűnt.

Ajkai összefortak az enyémmel. Lágy és érzéki csókba vont amit kézségesen viszonoztam.

Mert újra itt volt velem. Deku és én.

--------------------------------------------------------------

Sziasztok!
Ez egy kicsit rövidebb fejezet lett. Éppen utazom így gondoltam megírom az új fejezetet.
Remélem tetszett.
Jövő héten újra itt😘