Valóra vált álom (befejezett)

2. fejezet

~Reader~

Reggel zihálva ébredtem. Pár hete újra kínoz egy folyamatosan visszatérő rémálom. Csalódást okoztam mindenkinek és zuhanok a sötétségbe. Nem tudom mitől van ez, de már nagyon frusztrál. Lassan kimásztam az ágyból majd elmentem zuhanyozni. Hamar összekaptam magam, majd lementem reggelizni.

Csak Dekut találtam a konyhában. Valamin nagyon ügyködött. 

Ilyenkor olyan aranyos. Hatalmas odafigyeléssel csinál mindent. Ezért is olyan vonzó.

..........Várjunk csak MIKRE GONDOLOK ÉN!

Deku felém pillantott. Azonnal éreztem, hogy forrósodik az arcom így gyorsan elkaptam a fejem.

-Jó reggelt (név)-chan! Kérsz egy kis palacsintát? Már egy pár darab készen van.

-Köszönöm Deku!-öleltem át, majd elvettem két darabot és leültem az asztalhoz.

Szépen lassan realizáltam, hogy mit is tettem, így ismét apró pír jelent meg az arcomon. Deku még egy pár percig sütögetett, majd kezében egy tál palacsintával Ő is leült az asztalhoz.

-Remélem finom!-mosolygot rám aztán elkezdett enni.

Szépen lassan a többiek is leszivárogtak, majd elindultunk a suliba. Amint beértünk leültem a padomhoz beraktam a fülesem majd elindítottam egy zenét. Fejemet lehajtottam a padra, úgy fókuszáltam a zenére.

Egy idő után éreztem, hogy valaki megkocoktatja a vállam. Felemeltem a fejem, de nem kellett volna. Aizawa-sensei magasodott fölém kérdő pillantást vetve rám. Azonnal kitéptem a fülemből a fülest, majd felültem.

-Ide kérem azt a telefont. Óra után jöjjön a tanári asztalhoz.-mondta Aizawa-sensei.

Egy szó nélkül oda adtam a telefonomat. Ez után az óra csigalassan telt. Mikor végre kicsöngettek odakullogtam a tanári asztalhoz.

-Elnézést Aizawa-sensei szeretném visszakérni a telefonomat.- mondtam amilyen illedelmesen csak tudtam.

-Kérem jöjjön velem a tanáriba ott, majd megvitatjuk mi legyen magával.

Lesütött szemmel követtem tanáromat a tanáriba.

~Midoriya~

Idegesen doboltam lábammal mikor láttam, hogy (név)-chan Aizawával távozik a teremből. Nem tudtam mi történhetett, de nagyon kíváncsi vagyok mi lehet vele. Észrevétlenül kisétáltam az ajtón, majd Aizawa nyomába eredtem. Amint bezáródott az ajtó rátapaszottam a fülem. Még mielőtt bármit is hallhattam volna valaki megfogta a vállam és magafelé fordított.

-Nem szép dolog leskelődni Midoriya fiam.-szólt rám All might.

-Elnézést kérek csak tudja Aizawa-sensei behivatta (név)-chant és kíváncsi lettem mi történhetet.

-Megértelek. Tudod, ha jó barátja vagy (név)-channak akkor biztos elfogja mondani neked. Most pedig menj vissza az osztályterembe, mert hamarosan kezdőtik az angol órád.

Csalódottan kullogtam vissza a terembe. Pont csengőre be is értem.

~Reader~

A tanáriban

-Foglalj helyet.-intett az egyik szék felé Aizawa.

-Miért szeretett volna velem beszélni?

-Észrevettem, hogy elég fáradt és lehangolt vagy egész nap. Megkérdezhetem miért?

-Tudja ez már egész régóta így van. Pontosabban egy éve tart ez. Éjszaka mindig gyötör egy rémálom. Csalódást okozok azoknak akiket szeretek, majd elkezdek zuhanni egy véget nem érő sötétségbe. Ha szerencsém van felébredek, de ha mégsem üvöltözni kezdek. Szenvedek a fájdalomtól amit az álmomban érzek. Előfordult már, hogy össze-vissza karmoltam magam, de ez elég ritka.

-Értem. Valahogy lehet ezt kezelni?

-Tudtommal csak úgy, ha valaki felébreszt még mielőtt kárt tennék magamba vagy a környezetemben. 

-Volt esetleg bármilyen traumája ami ezzel összeköthető lehet?

-Igen volt, de azt nem szívesen osztom meg. A lényeg annyi, hogy ha sikerül feldolgoznom a traumát vagy feledésbe merül akkor a rémálmok elmúlnak.

-Rendben van. Majd erről még beszélünk. Ami a telefont illeti, visszakaphatod csak figyelj, hogy még óra előtt hagyd abba a zenehallgatást.

-Viszont látásra Aizawa-sensei.-léptem ki a tanáriból, majd egyenesen a terem felé vettem az irányt, mert már rég becsöngedtek.

Bekopogtam az ajtón és be is léptem.

-Elnézést a késésért Aizawa-senseiel kellett beszélnem.

-Semmi probléma. Üljön le a helyére.

Mikor elmentem Deku mellett egy kérdő pillantást vetett rám.

~Midoriya~

(név)-channal egész nap nem beszéltünk. Nem tudom mit beszélhetett Aizawával, de az biztos, hogy nagy hatással volt rá. A kollégiumba érve felrohant a szobájába Így esélyem sem volt vele beszélni. Vártam egy órát hátha átjön beszélgetni, de csak nem jött. Így hát átmentem én.

Elfelejtettem bekopogni így csak szimplán benyitottam. Az ágyon ült és zokogott. Azonnal odarohantam és szoros ölelésbe vontam. Fejét a mellkasomba fúrta úgy sírt tovább.

-Mi történt (név)-chan?

-Aizawa-sensei mikor behívott a tanáriba megkérdezte miért vagyok olyan letört. Tudod minden este gyötör egy rémálom. Csalódást okozok a szereteimnek, majd elkezdek zuhanni a semmibe.

Folyt le egy újabb könycsepp az arcán. Felemeltem a fejét. Olyan gyönyörű és aranyos. Lassan felé hajoltam, majd lágy csókot leheltem ajkára. Kis habozás után viszonozta. Még egyszer végig simítottam a fején, majd kimentem a szobájából. Nem akartam látni a sokkos arcát vagy éppen hallani ahogyan kiabál. Így mentem el aludni.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok!

Itt is lennék az újabb fejezettel. Remélem tetszik. Vigyázzatok magatokra.