Valóra vált álom (befejezett)

3. fejezet

~Reader~

Döbbenten ültem az ágyamon. Nem mertem megmozdulni. Még fel sem fogtam, hogy mi történt, de valamiért boldog voltam. Sokkolt, de boldog. Bár kicsit elszomorított, hogy csak úgy elrohant. 'Lehet valami rosszat tettem. Biztos nagyon érződött, hogy mennyire tapasztalatlan vagyok.'

Elmentem fürdeni hátha az megnyugtat, de sajnos nem használt. Felkaptam magamra valamilyen ruhát, majd elindultam Izuku szobájába. (Írói megj.: Akkor hívja Izukunak, ha haragszik rá.) Az ajtó előtt egy pillanatra megtorpantam, de végül csak bekopogtam. Mivel nem kaptam választ  ezért óvatosan bekukucskáltam. Izuku az ágyán feküdt és te jó isten mit csinál ez?

Amit ráeszméltem mi is történik bevágtam az ajtót és rohantam vissza a szobámba. Azonnal beugrottam az ágyamba magamra húztam a takarót, majd lehunytam a szemem. Pár másodpercel később lépteket hallottam, majd kinyílt az ajtóm. Csak arra koncentráltam, hogy tökéletesen tettesem az alvót nehogy lebukjak. Valaki legugolt elém. Éreztem az arcomon a leheletét. Apró puszit nyomott a homlokomra, majd elkezdett beszélni.

-Sajnálom (Név)-chan, hogy csak úgy elmentem. Csak féltem a reakciódtól. Tudod amióta megláttalak szerelmes vagyok beléd, de nem tudom, hogy te mit érzel. Remélem megbocsátasz.

Majd kisétált az ajtón. Amint becsukódott az ajtó kipattantak a szemeim és lefolyt pár könnycsepp az arcomon. Ennyire szeretne? Én vajon, hogy érzek? Nem is tudom milyen a szerelem. 

Ezekkel a gonolatokkal mentem aludni.

Másnap reggel gyorsen összekaptam magam, majd elindultam Deku szobájába. Benyitottam, de nem találtam ott senki. Gondoltam körbenézek. Találtam egy ajtót amit nagy vígan ki is nyitottam,de nem kellett volna.

~Midoriya~

Lassan folyt végig testemen a forró víz. Csak a tegnapi eseményeken tudtam kattogni. Egyszerűen el sem tudom képzelni mit gondolhat most rólam (Név)-chan. Ajtó nyitódást hallottam, de ne foglalkoztam vele. Gondoltam biztos csak Todoroki akarja ellopni a házimat. Mindig ezt csinálja.

Hirtelen kitárult a fürdőszoba ajtaja és egy döbbent (Név)-channal találtam szembe magam.

-Én elnézést kérek nem akartam.-takarta el arcát, majd elindult kifelé.

Gyorsan magamra tekertem egy törülközőt aztán utána siettem. Már nyitotta volna ki a bejárati ajtót mikor megragadtam a kezét.

-Kérlek maradj.........-Néztem bele gyönyörű (szemszín) íriszeibe.

-Én sajnálom igazán nem akartalak megzavarni. Csak azért jöttem, hogy a tegnapit megbeszéljük. Tényleg annyira szeretsz ahogy mondtad?

Egy percig sokkolt csöndben álltunk. Ezekszerint mindent hallott.

-Igen nagyon szeretlek. Megőrülök érted.-Nyomtam puszit a hajába.

-Én is szeretlek Deku!- ölelt át.-Viszont most mennem kell hagylak készülődni.

-Megyünk együtt a suliba?

-Igen.-mondta, majd egy hatalmas vigyorral az arcán távozott a szobából. 

Én tovább folytattam a szokásos reggeli rutinomat. Miután végre összeszedtem magam elindultam a földszintre. Hirtelen egy furcsa hang ütötte meg a fülem a folyosó végéről. Várjunk csak ez (Név)-chan hangja! A nyugodt léptekből futásra váltottam. Mikor odaértem nem hittem a szememnek. (Név)-chan a földön feküdt méghozzá megégett arcal. Előtte pedig Kachan állt. Gondolkodás nélkül löktem félre Bakugót és gugoltam le (Név)-chanhoz.

-(Név)-chan hallasz engem!-semmi reakció. Gyorsan felkaptam, majd Kachanhoz fordultam.

-Még is mi a jó büdös francott csinálsz. Ezt nem fogod megúszni azt garantálom.

Majd rohantam is recovery girlhez, hogy minél hamarabb ellássa (Név)-chan sebeit. Útközben találkoztam Aizawa-senseiel.

-Midoriya mi történt?

-(Név)-chan és Bakugo vitatkoztak valamin. Mire odaértem már a földön feküdt súlyos égési sérülésekkel.

-Elkísérlek recovery girlhez.

Mikor odaértünk (Név)-chant rögtön kezelésbe vette recovery girl. Aizawa-sensei elmondta a történteket. Aztán vele mentem az osztályterembe, mert kezdődött az osztályfőnöki óra.

~Reader~

Mikor kinyitottam a szemem azt hittem megvakulok. Egy korteremben voltam. Mellettem recovery girl ült.

-Csak, hogy felébredtél. Bakugo csúnyán elintézet.

Ekkor eszméltem rá miért is vagyok itt. Oda kaptam az arcomhoz ami nem volt valami bölcs döntés.

-Súlyos égési sérüléseid vannak, így egy darabig bent kell tartsalak. Könnyen meglehet, hogy lesz olyan sebb aminek örökre rajtad marad a nyoma, de reménykedjünk a legjobbakban. 

Majd el is ment én pedig egyedül maradtam a korteremben.

~Midoriya~

-Mindenki üljön le kivéve Bakugót.

-Bakugo Katsuki mit tudsz felhozni mentségedre (Név)-chan sérüléseivel kapcsolatban.

-Tch. Ő provokált.

-Ilyen esetben sem szabad valakinek az arcába robbantani. Sajnos a büntetésedet egyenlőre nem tudom megszabni, mert még nem hallottam (Név)-chan verzióját. Ami valószínű lényeges hiszen neked mást jelent a provokálás, mint nekem. Most ülj le a helyedre.

~Reader~  14:00

Aizawa-sensei lépet be az ajtón.

-Látom már jobban vagy. Azért jöttem, hogy megtudjam mi is történt pontosan. Eltudnád mondani most vagy jöjjek vissza később?

-Maradjon nyugodtan. Elmondok mindent. Éppen sétáltam a folyosón. Bakugo jött velem szembe. Véletlen neki mentem a vállának. Ő ekkor a felhoz taszított megkérdeztem tőle, hogy ezt most miért, majd elkezdett velem ordibálni. Aztán a fejemhez emelte a kezét. Én elkezdtem kiabálni, hogy ne csinálja. Az arcomba robbantott.-Folyt le egy könnycsepp az arcomon. Úgy látszik Aizawa-sensei észrevette, mert leült az ágyam melleti székre és egy nyugtató pillantást vetett rám.

-Ne izgulj Bakugo megfoglya kapni a méltó büntetését.

-Köszönöm.-sutogtam, majd elnyomott az álom.

~Midoriya~

Angol óra kezdetekor Aizawa-sensei lépet be az ajtón.

-Bakugo Katsuki nagyon súlyos szabályszegést követtél el így hát nem adhatok enyhe büntetést. Leendő hőshőz képest megengedhetetlenül viselkedtél. Az ügyet a tanári kar tagjai előtt lezajló tárgyaláson foglyuk eldönteni amin részt kell venned. Továbbá Midoriya Izuku és (Teljes név) is meg fog jelleni. Az időpontról később kaptok értesítést.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok!

Itt is lennék egy újabb fejezettel. Remélem tetszet. Bocsi a helyesírási hibákért.