Sötét Támaszpont [Kageyama x Reader]

27.rész

(Kageyama szemszöge)

Csak éreztem hogy fáj. Nagyon.

-Tobio!!Tobio!! Kageyama!! Kélrek! Ébredj!-hallottam halvány hangon ki akartam nyitni szemeimet, de olyan volt mintha ólom súlyúak lettek volna. Hirtelen egy ismerős dolog történt. A kezemet. Y/N! A kezemet Y/N!

-Y/N!......

-Kageyama! Segítek felülni!-kínosan éreztem magamat. Kiszolgáltatott voltam. Nem tudtam kiállni magamért.

-Jól vagy Y/N?.....

-Jobban mint te! Most segítek felülni!  Neki tudsz dőlni ennek a fatörzsnek!-nem tudom hogy most pontosan mi is zajlik le. Csak bólintottam majd felépítettem magam ülésbe.

-Ch! Miért voltam sőt még most is. Miért nem tudtam semmit se csinálni?-próbáltam felállni

-Ne próbáld meg! A fejed így is....

-Nem érdekel! El kell vinnelek téged kórházba!

-Engem? Inkább téged! Nekem alig van valami bajom!

-De mégis van!

-Te totál véres vagy mindenhol! Azt sem értem hogy tudsz most így mindent. Miért nem jött velünk valamelyik kelekótya? Mind1. Bármit megteszek csak ne menj sehova! Mondenhol tiszta véres vagy! Úgyhogy kélrek.-vissza ültem a törzsnek dőlve

-Akkor legalább beszélgessünk.-bólintott.-Most milyen kapcsolat is van köztünk?-oldalra nézett.
-Nem tudom...-bizonytalan volt. De megis biztos. Magamtól. Magamtól? Huh?

Kageyama  megfogta tenyerével Y/N arcát majd maga felé fordította. Kezét a lány nyakához vezette majd véres párnácskáit a lány puha és tiszta szájára nyomta. Egy hosszú puszit adott a lány ajkaira, ezzel válaszolva a fiú kérdésére. Mikor a két fél elvállt a lány a legvörösebb volt. A fiúnak pedig csak egy
kissebb-nagyobb pír szökkent orcájára. Viszont mindkét félnek az átlagosnál gyorsabban vert a szíve. Kageyama egy új kellemes érzést fedezett fel és végre van egy olyan személy akivel tud nyugottan és normálisan viselkedni. Y/N pedig annak örül hogy van egy mindig is Sötét támaszpontja aki mindig újjabb meglepetésekkel és kalandokkal rukkol elő, ezekkel együtt viszont teljes szívéből szereti és foglalkozik a lánnyal.

-Tudd nekem ez a válaszom a kérdésemre. Nem rögtönözlek a válasz adásra.-a lány csak bólintott, még mindig sokkolta az előbbi.

-Izé...valamit kéne kezdeni a sebeiddel. Ha így folytatod annak nem lesz jó vége...-motyogta

-Nincs semmi bajom!

-De igen is va-

-Itt vagytok ti pancserek! Most viszont nem hagylak ellógni titeket! Az előzőektől megszöktem.-mondta az egyik a búnyósokból

-Mit csináltunk?-kérdezte a lány a "férfi" előtt ülve.

-Heh! Kit érdekel!-lendült a lába, én pedig eszemet se tudva ugrottam fel nagy nehezen ülésből és mentem oda a lány elé, így nem a lány fejébe rúgott bele hanem az én oldalamba. A szám vérízű lett, de még mindig álltam a lány előtt. Iszonyatosan fájt. Viszont a lányt legalább nem találta el.

-Hirtelen valaki nagyon magabiztos lett!-hallottam egy ismerős hangot, de a fejem. A fejembe rúgott. Hirtelen és most. Eldőltem. Nem tudtam mit tenni. Jött a feketeség és csak hangokat hallottam.

-Tobio! Tobio!

-Hé! ~Tobi-chan!~ Nem nézel ki valami jól!

-Hogy van merszed mi? Az előbb meg a farkadat is behúztad. Most meg itt nagyképűsködsz?

-Y/N te jól vagy?

Hallottam ezeket a hangokat. Nem tudtam mi történik pontosan. Viszont abban biztos voltam hogy mindenem sajog.
Valaki megfogta a kezemet majd rám telepedett gyengéden. Világosság? Próbáltam kinyitni szemeimet, de nehéz.
Hallottam hogy egy számomra nagyon fontos ember sírni kezd. Csak nem. Y/N?
Nyitogattam látókáimat mikor a végére teljesen sikerült.

-Ne félj! Itt vagyok!-simogattam meg a lány fejét egy kedves mosolyt csalva az arcomra.

-Tobio! Oh, bocs.

-Nem baj. Jól esik....

-Kageyama, hol fáj?-kérdezte Kuroo

-Mindenhol. Viszont teljesen jól vagyok!

-Jól a frászt ~Tobi-chan~!

-Egyetértek Oikawával!

-Én is! Szerintem vigyünk be korházba!-mondta a bagoly. Lefagytam.

-Nem. Bárhova, de kórházba nem vagyok hajlandó menni.

-Pedig muszály lesz.

-Tobio, tényleg jobb lenne ha egy orvos is megnézne.- lány.

-Csak akkor ha Y/N-t is megvizsgálják.

-Egyértelmű! Viszont ahogy elnézem nem igazán tudsz járni és a legközelebbi kórház eléggé messze van.

-Honnan tudod Bokuto?

-Mikor Y/N mentünk bevásárolni akkor láttam a kórházat.

-Jaa! Akkor hívjunk mentőt?

-Szerintem igen.-egyezkedtek a fiúk

-Neked úgy jó Kageyama?-most nem mondhatom azt hogy nem mert tényleg alig tudok lábra állni.

-Jó....-modtam és már Kuroo telefonált is

-Jó estét! Miben segíthetünk!

-Jó estét! Két személyt megvertek, az egyik súlyosabban megsérült a másik kevésbé.

-Elmondaná a nemüket?

-Az egyik fiú, a másik pedig egy lány.

-Rendben. Hol tartózkodnak?

-Az ................ban vagyunk jelenleg.

-Rendben, hamarosan ott lesznek a mentősök. Addig is várjanak! Viszhall!

-Mindjárt itt van a mentős. Amúgy ha megkérdezhetem akkor miért akartak titeket elverni?

-Hát az úgy volt ho-

-Majd később elmondjuk.-valaki közbe vágott hehe.

-Rendben.-már hallottuk a sziréna hangját, ennyire fontos lenne? És már itt is volt a szemünk előtt.