Sötét Támaszpont [Kageyama x Reader]

22.rész

(Kageyama szemszöge)

-Akkor így állunk!-szólalt fel Takeda sensei-Van egy "hős" a csapatunkban. Mostmár érthető miért olyan jó a játékban.

-A lakásról illetően. Kageyama ti kertszomszédok vagytok nem?

-Igen így van.

-Hát a legésszerübb megoldás hogy vagy Keishinhez megy vagy esetleg nálad lesz Kageyama. Úgy látom mostanság elégge össze vagytok melegedve.-mondta Takeda sensei

-Hát. Hogy is mondjam. Kezd valami alakulni köztünk.

-Ezt már hétfőn is láttuk!-röhögte el magát Kuroo

-Majd beszélek Keishinnel. És meglátjuk mi lesz.

-Én kontaktálok Ikkeivel.-szólt bele az öreg

-Vissza megyek Y/N-hez.-mondtam majd ezzel visszamentem a lányhoz.

-Kageyama.....nem jössz vissza ide?-paskolta meg gyengéden az ágyat.

-Ha szeretnéd.-ezzel felmásztam a létrán majd befeküdtem a lányhoz

-Már jobban érzed magad mint este?

-Igen. Sokat segítesz és segítettél nekem. Nagyon köszönöm!

-Hé! Ne köszöngesd! Inkább gyere bújj ide!-mondtam majd a lány
félig-meddig rámfeküdt én pedig átöleltem.
Éreztem hogy a szívem gyorsabban ver és a pillangók csak úgy repkednek odabenn. Valamiért a lánnyal hogy is mondjam, olyan nem. Inkább kitöltsük egymás üres részeit. Vagy nem is tudom. Nehéz fogalmazni. Főleg most. Szerelmes vagyok a lányba mostmár tudom hogy ezt éreztem sokszor mikor vele voltam, de azt is tudom hogy most hagynom kell lenyugodni mert felkavarta ez az egyszerre két fontos személy elvesztése, remélem mihamarabb kiheveri és újra látom rendesen mosolyogni és nevetni. Nem tudom hogy ez a lány varázsló-e, de egy új érzést várázsolt ide belülre. Sőt nem is egyet. Most tudok valakivel kedves lenni, megérteni vagy nyugodt lenni. Például mostanság nem vagyok olyan bunkó Hinatával sem sőt most olyan fura. Kedves vagyok. Aggódok. És még sok más érzés amit még nem tudok megnevezni, de remélem egyhamar erre is rájövök és az érzelmi gűjteményem meg fog telni. Remélem azt is hogy Y/N örökké mellettem lesz és azt is tudom hogy nem biztos hogy felfogta most milyen kapcsolat is van köztünk. De nem is bánom. Talán egyszer normális körülmények közt valhatok neki szerelmet. Azt is remélem hogy a kapcsolatom örökké jó lesz. Most jelenleg azért aggódok inkább hogy össze fog omlani, de rám számíthat minden téren. Most inkább örülök nyugodt és bízik bennem és remélem tudja hogy rám és az "egész" csapatra számíthat, de legfőkképpen rám meg Kuroora és Kenmára. Azt hiszem ők állnak legközelebb hozzá és bennünk bízik meg legjobban. És tényleg! Asahi is nagyon közel áll hozzá, de tudom hogy jelenleg én vagyok neki a legbisztosabb támaszték számára. Ezen sokat gondolkodom és próbálom átérezni a helyzetét. Ezen gondolkodás végett engem is elnyomott az álom.

{Time skip}

Mikor felébredtem a lány még aludt. Nem tudom hány óra lehetett. Egy ideje már aludhattunk.

-Hé, Y/N! Ébresztő! Hasadra süt a nap! Y/N! Ideje felébredni!

-Kageyama? Jó reggelt!

-Neked is! Y/N emlékszel hogy mi volt tegnap este?

-Igen....nagyrészt. Arra emlékszem hogy kaptam tőled egy puszit mert azt kellett megengednem! A többire ezekután ami kint történt nem teljesen. Azt tudom hogy kézenfogva jöttünk ide vissza és bekötötted a kezemet majd elaludtunk.

-Tehát akkor...... Akkor arra nem emlékszel?

-Mire?

-Izé..-vörösödtem el-Hát ő....ah. Nem tudom újra elmondani. Nehéz. De mostmár menjünk reggelizni!-mondtam elterelve a témát majd szép lassan lemásztunk az emeletes ágyról

-Én is szeretlek Tobio!-ölelt át a lány szorosan, VÁRJUNK! Most? Akkor emlékszik? És Tobio? Nem érteeem. De akkor mi most? JÁRUNK? Wtf. Nem értem még mindig.

-Akkor emlékszel?-kérdeztem tiszta vörös arcal, de még mindig ölelt a lány

-Emlékszek. A kapcsolatot kicsit halasztani akarom. A mostani helyzet miatt.

-Egyetértek!-igen én is valahogy igy gondoltam, de legalább tudja mit érzek

-Akkor megyünk reggelizni?

-Uhum.-válaszoltam, de még mindig sokkban voltam hogy mi történt az előbb. Mostmár leültünk az asztalhoz reggelizni. Szerda van. Mik lesznek még itt? Jó kérdés. Milyen lesz a kapcsolatunk ezután? Huh?! Ne ezeken gondolkodj már te barom Kageyama Tobio!

-Jó éjtvágyat!-nézett rám a lány majd elkezdte enni a reggelit.

-Neked is....-mondtam halkan, de ő rám mosolygott. Fura. Tegnap elmentek a szülei most meg él és virul. Fogadok hogy játsza magát. És eléggé ügyes is benne. Bár nem igazán örülök neki mert mégis csak magába szorítja a szomorúságát és ez nincs jó hatással rá. Remélem hogy jobban lesz belül.

-Gyerekek! Ma csapat a csapat elleni játékok lesznek! Ebéd után ezt folytatjuk majd az a csapat lesz az első aki a legtöbbet szettet nyer! Értve?-mondta Nekoma sensei

-Értve!-válaszolt mindenki majd A Sensei felénk közeledett

-Ha megettétek a reggelit beszélni szeretnék veletek!-mondta Nekomata sensei majd megütögette válunkatt és odébb állt.

-Vajon mit akarhat?-néztem rá a lányra

-Nem tudom.-kaptam egy lehangolt választ tőle. Teljesen különbözött a hangja ahoz képest amit mutat az emberek felé. Vagyis mostmár biztos vagyok benne hogy álcázza magát.

-Figyelj Y/N....majd később dobd el a maszkodat. Nekem se jó így látni téged.

-Oh, rendben.....-halkult el a lány.

-Ha befejezted a kajálást lassan mehetünk.-mondtam

Ekkor még nem tudtam hogy mi áll előttünk a mai nap.