Sötét Támaszpont [Kageyama x Reader]

19.rész

(Kageyama szemszöge)

-Finom!-mondta a lány

-Ebben igazad van! De most inkább egyél! Nehogy valami-nem ezt nem mondthatom.

-Rendicsek!-mondta majd elkezdte magába tömni a pörköltet.

-Hé! Hé! Lassabban! Nem időre megy! Mi vagy te? Valami óvodás?

-Hát az IQ-m az lehet. De akkor eszek lassabban!-kaptam tőle egy biztos mosolyt

-Igaz!-mondtam majd mindketten folytattuk az evést.

-Ez jól esett!-mondta a lány

-Igen! És ez még csak az ebéd volt.

-Furdal a kiváncsiság hogy mit kell megengednem! Mond már el!!!

-Mondom hogy T-I-T-O-K!

-Ajh. Inkább akkor megyek aludni!-mondta majd mikor felállt volna az ölemből én egy szoros ölelésbe vontam

-Izé....mi van?-kérdezte a lány

-Nem tudom. Csak maradj így. Nekem most jól esik.

-Ő...izé oké.-aztán hirtelen megfogtam a homlokát mert eléggé úgy tűnt hogy még nincs jól

-Lázas vagy még? Vagy mi van....?

-Igen, biztos lázas vagyok!-mondta határozottan Y/N

-Akkor viszont irány az ágy! Pihend ki magadat holnapra!-mondtam neki majd felkaptam kezeimbe mire a lány arca még vörösebb lett

-Ennyire lázas lennél? Tiszta vörös az arcod!-mondtam neki majd hirtelen kezébe fúrta azt

-Megérkezett az expreksz!-mondtam majd letettem az ágyra és betakartam

-Akkor Ukai Y/N, aludjál!

-Kageyama Tobio! Esküszöm egyszer...!

-Egyszer mi? Hm? Naa? Elvitte a cica a nyelved?!

-Hajolj ide!-mondta a lány majd meg is tettem.

-Itt az uti kölcséked!-nyomott a homlokomra egy puszit amitől én is kivsit elvörösödtem

-Akkor én alszok!-mondta majd a fal felé fordult és már aludt is. Visoznt nekem csak az előbbi tettén járt az agyam. Nem tudtam felfogni hogy mit is történt. Várjunk! Most ugye csak képzelődtem! Az előbb...előbb Y/N-től kaptam egy puszit? Whaaaaat? Mi?! Ez kifáraszt! Mondjuk nem hibáztatom. Jól esett.
Megmérem most a lázát. Ha már normális a magassága akkor lehet visszamegyünk a fiúkhoz.
Ezután kezembe vettem a lázmérőt majd odaszorítottam hónalja alá s vártam hogy pityogjon az a szar.

-35.00! Szuper! Ha felébred akkor lehet hogy vissza is mehetünk! Sőt mostmár a Dateko is itt van! Hát akkor folytassuk a manga olvasást!-mondtam majd lehuppantam a lány lábához és tettem a dolgomat.
Már vagy 30 perce olvastam mikor valaki bocsánat valakik benyittak.;

-Hey! Hey! Hey!

-Bokuto kuss! Alszik!-vágta rá Kuroo

-Na és jobban van már?-kérdezte Oikawa

-Igen, már a láza is lement.

-Hoztunk neki Pocky-t!

-Bokuto! Kuss!-verte nyakba Kenma Bukutot

-Tehát te is tudsz beszélni!-vágta rá a bagyoly

-Na, ne mond.

-Hogy felkaptuk a vizet!

-Elég! Y/N alszik!-vágta tarkón Kuroo a két ordibáló gyereket

-Na! Tessék már évredezik!-mondta suttogva Kuroo

-Huh, sok az ember! Ezek fiuk! Megyek aludni!

-Y/N! Megyfenyegesselek?

-U-

-Jó felébredtem!

-Mit akartál mondani?-kérdezte a 4 fiú

-TITOK!-vágta rá Y/N

-Na! Végre vissza tértél.-mondta Bokuto

-Sajnálom!-ment oda a lányhoz Oikawa és kezdett hajlongani és mondogatni hogy
~Sajnálom~

-Oikawa! Guggolj le ide!-mutatott az ágy mellett a földre (?)

-Okes.-mondta majd megtette amit a lány kért.

-Ezt vedd úgy hogy megbocsátok!-lehelt egy apró kis puszit Oikawa homlokára.
Bennem most dőlt össze minden, nem nem nem! Miért?! Ugye most nem?! Olyan rossz érzés. Még soha nem éreztem ilyet.

-Kageyamaaaaa!-hadonászott előttem a lány

-Föld hívja Kageyamát! Föld hívja Tobiot!

-Na most mi legyen?-kérdezte Kenma erre a lány megtörölte a száját majd az arcomra lehelt a puszit amitől már a rossz érzés is elszállt.

-Hát Y/N! Te valami orvos vagy! Hehe!-mondták a fiúk amire már én is vissza tértem

-Baj van?-kérdezte Y/N

-Nem, teljesen jól vagyok.-hadonásztam a fejemet minden fele

-Hát jó! Amúgy mostmár nem játszotok?

-De, ti nem jöttök vissza? Most kevert csapatok lesznek!

-De, visszamegyünk!-vágta rá Y/N

-Nem engedem hogy játsz!-böktem oda a lánynak

-Miért is? Hm?

-Jó, de akkor egy csapatba leszel velem!

-Milyen önző vagy Kageyama!-mondta Bokuto

-Akkor mi megyünk! Gyertek ti is!-mondta Kuroo majd el is tűntek