21.rész

64 3 0
                                    

(Kageyama szemszöge)

-Tudod, soha többé ne csinálj!

-Értettem. Csak nagyon hirtelen jött és ráadásul semmi ötletem sincs hogy mit kezdjek magammal. Nincs kihez mennem lakni. Ezen még gondolkodnom kell.

-Értelek. Akkor soha többé ilyen hülyeséget ne merj csinálni magaddal! Rendben?! Mert.....mert nem akarlak elveszíteni vagy bármi!-álltunk meg

-Soha többé!-ölelt át szorosan a lány

-Mennünk kell! Bekötöm a táborba a csuklód és utána addig ölelgethetsz ameddig csak akarsz!-néztem rá egy aranyosabb mosolyal. Ez másabb mosoly volt. Nem olyan mint mikor a fiúkra mosolygok vagy bármi. Ez más! Ez jól esik és nem gyilkos mosoly!

-Menjünk.-mondtam majd folytattuk utunkat.

Olyan fél órába telt az út és azt sem mondom hogy meleg volt odakinn.

-Akkor menjünk fel a szobába!-suttogtam a lánynak amire már csak egy bólintást kaptam és már mentünk is.
Mikor beértünk a szobába sóhajtottam egyet majd kifeküdtem a földön.

-Én is jövök!

-Nem! Előbb megcsináljuk a csuklód!-mondtam majd felpattantam és már kerezsgéltem is a táskámban a szükséges dolgokat.

-Ez most csípni fogja!-mondtam majd hozzá is kezdtem. Mikor egy olyan helyhez értem ahol eléggé nagy számban állt a vér a lány megfogta a pólómat majd szorítani kezdte azt.

-Ennyire fáj?-kérdeztem, de erre csak egy kissebb biccentést kaptam

-Folytatom!-mondtam majd tettem a dolgom.

-Na látod! Már kész is van a fájdalmas része! Mostmár csak bekenem ezzel és bekötöm és már kész is!

-O....okes.-mondta majd elkezdtem lassan bekenni csulkóját

-Ez nem fájt ugye?

-Nem.-mondta majd elkezdtem körbetekerni kötszerrel.

-Izé....Arigato!

-Szívesen! De mostmár menjünk aludni mert hajnali 1 van!

-Igen.....izé. ....akkor....fent....mindketten?

-Fent mindketten.-válaszoltam a lánynak majd felment az ágyra én lekapcsoltam a villanyt majd én is oda férkőztem hozzá
Miután bedőltem mellé arra lettem figyelmes hogy a melkasomom szuszog a lány.

-Jó éjt!-suttogtam majd feje búbjára leheltem egy puszit és átöleltem majd már el is aludtam

{Reggel}

Reggel arra ébredtünk fel hogy Takeda, Nekomata Sensei és Kuroo kongrétan kirúgják az ajtót.

-Y/N! Jól vagy?-kérdezte a legöregebb

-Semmi bajom.....-hazudozott. Én már csak tudom

-És mikor értetek ide vissza?-kérdezte Takeda sensei

-Fél egy.-válaszoltam neki még mindig fél holtan.- Amúgy mennyi az idő?

-Negyed hat!

-Y/N, aludj vissza! Én beszélek velük! Addig pihend ki magad!-mondam neki majd kimásztam az ágyból és gyorsan átöltöztem a fürdőbe.

-Akkor folytassuk odakinn a beszélgetést!- mondta Nekomata sensei majd ezzel a lendülettel már kint is voltunk

-Akkor mesélj!

-Hát olyan éjfél körül találtam meg Y/N-t egy "hegyen".  Mikor meláttam egy fának volt dőlve és..... vág....vágdosta magát.

-Uram' Atyám'! Miért?

-Mert....elszáltak.

-Kik? Ja.... Részvétem.-mondták mindhárman

-De a sebbel mi van! Akkor gyorsan kezdeni kéne valamit.

-Este megtörtént. Csak most azt nem tudom hogy kivel fog élni, vagy nem is tudom.

-Kuroo....te tudod Y/N IGAZI család nevét?-kérdezte Nekomata sensei

-Miért? Én mit nem tudok?-kérdezte aztán Takeda sensei

-Nem. De tippjeim vannak.-mondta Kuroo

-Ukai....-mondtam halkan

-Az az.....Ikkei a nagyapja?-tágultak fel szemei Takeda senseinek

-Így igaz, és Keishin a keresztapja.-mondta az öreg ( vagy forditva? Nincs kedvem rákeresni!😂)

-Oh....

Sötét Támaszpont [Kageyama x Reader]Όπου ζουν οι ιστορίες. Ανακάλυψε τώρα