Sötét Támaszpont [Kageyama x Reader]

23.rész

(Kageyama szemszöge)

Mikor indultunk a tanárhoz éreztem hogy Y/N nagyon feszült. Mostanába elégge fura. Mármint tudom az okát, de akkor is. Rossz így látni.
Huh? Ez meg? Miért szorítja a markába a pólómat.

-Ha? Baj van?-kérdeztem talán eléggé bunkón

-Fura. Bocsánat.-vettw volna el a kezét

-Ha megnyugtat add a kezed.-mondtam majd ezután megfogtam a kezét és úgy mentünk oda Nekomata senseihez.

-Pont jókor! Gyertek menjünk ki.-mondta az öreg majd követtük őt

-Tehát Y/N-ről lenne szó.-mondta Nekomata sensei amire Y/N erősebben szorított rá a kezemre

-Igen.-adtam én választ a lány helyett

-2 órakkor találkozótok van Ikkeivel és Keishinnel! Y/N-ről lesz szó. Úgyhogy kérlek titeket legyetek ugyanitt hármonegyed kettőkor!-mondta az öreg és a lány csak egyre jobban szorította a kezemet. Közben lelépett a sensei így hát kettesben maradtunk.

-Figyelj! Tudom hogy most nem érzed lelkileg jól magad úgyhogy menjünk fel a szobába és beszéljük át és megnyugtatlak vagy valami.-mondtam a lánynak majd elindultunk befele.

-Akkor most adj ki magadból mindent.-mondtam neki miközben egymással szemben a földön ültünk. Huh?! Mi a?! Jah. Ha így jó neki. De miért ült be az ölembe.

-Én....nem tudom felfogni az egészet ami történik velem. Nem. Nem és nem.-kapaszkodott bele szorosan a pólómba.-Talán....ha te nem találtál volna rám akkor én is elhervadtam volna.-kezdett el halkan sírni. Most öleljem meg? Eh. Nem vagyok ilyen nyálas. Mégis csak én mondtam neki. Huh. Na, de most talán. Nem tudom. Vele jól esik ölelkezni. Vajon miért?

-Tudod. Rám számíthatsz. Én örökké melletted leszek. Kérlek nyugodj meg. Igazak azok az érzések amiket most érzel, de nekem nem esik jól így látni tégéd. Legszívesebben. Nem is tudom. Egész nap ölelnélek vagy nem tudom, de azt akarom hogy újra mosolyogj és vidám légy. Meg hogy átmásszunk egymáshoz a kerítésen át meg minden. Én azt szeretném hogy te boldog legyél. Nem vagyok valami nyálas tipus és az sem vall rám ahogy veled viselkedem, de nem tudom miért, de szerintem te megváltoztattál
vagy van benned valami várzslatos erő ami pontosan vcsak is Kageyama Tobiora hat.-öleltem át szorosabban a lányt mire ő egy kicsit megnyugodott.
Csak igy voltunk egy jó fél óráig. Y/N már viszonylag lenyugodott így hát belekezdtem.;

-Y/N. Lassan mennünk kell. Nekem meccsem van tudod. Te meg vagy a legjobb menedzser. Úgyhogy menjünk. Okés?-simogattam meg a hátát. Ew. Miért vagyok ilyen nyálas. Vagy ez nem az? Ennyire hülye is csak én lehetek. Akkor legközelebb valami romantikus mangát fogok olvasni vagy milyet.

-Rendben.-nyöszörgélte ki majd lassan felállt ezután én is ezt tettem.

-Akkor gyere.-nyújtottam felé a kezemet amit ő meg is fogott és így mentünk el a csarnok bejáratáig.(huh? Ezt most jol irtam le?) Majd odamentünk a csapathoz. Mindenki ott volt már. Uh basszus. Y/N eléggé látszik hogy sírt. Elbasztam volna? Már mind1.

-Sziasztok!-köszönt a csapat

-Hali.-nyögte ki a lány

-Mi történt?-kérdezte Sugawara ezzel Y/N érzéseit felébresztve.

-Hagyd őt! Nem fog válaszolni.-álltam be elé védően.

-Miért? Te csináltál vele valamit?-nézett rám Tanaka gyilkos szemmel.
Megfogott. Mit válaszoljak.

-Y/N. Mondhatom?-néztem rá a lányra amire ő biccentett

-Tehát...-fogtam be a lány fülét- Y/N szülei....elhunytak tegnap este.

-De ne mondjátok neki kérlek. Így is nemrég hagyta abba a sírást. Úgyhogy kérlek.-huh? Mikor lettem ilyen nyálas és védelmező?! Ez nyálasság vagy mi? Nem tudom.

-Várjunk! Kageyama kedves volt?! Csoda történt!-szólt közbe valamelyik csapattársam de nem igazán tudtam hogy ki. Azt viszont észre vettem hogy furán néznek mintha. Huh? Csodálkoznak? Nekem van egy ilyen oldalam is? Wait?! Nekem mikor lett ilyen oldalam???? Uf. Teljesen el vagyok kavarodva. Nem igazán értem most mi van.