Dreamnotfound ff.

Cseptör 6

Nos, szegény, lassú felfogású gyereknek csak most esett le, hogy pár órán belül bizony élőben fog találkozni Álommal. Ez annyira felpörgette őt, hogy rögtön kedve támadt a bulizáshoz. Izgatottan várta hogy végre leteljen az a pár óra...

Nos, az a pár óra eléggé elhúzódott. György még az első egy-két órát is alig bírta kivárni (többször is majdnem elájult), viszont azt a plusz két óra már túl sok volt számára. Sőt, annyit elmondhatok, hogy nem csak neki.

Tamás már eleve haragos kedvében volt György késése miatt, arra még rá kapta a hírt, miszerint Szkeppi és Rossz nem tud eljönni, mivel állítólag valami közbe jött nekik.( Persze mind tudjuk, hogy ez nem igaz, de most erre nem fogok kitérni...). Szóval el tudjátok képzelni hogy Tomin már így is óriási nyomás uralkodott. Így Álomék késése már tényleg nagggggyon sok volt neki. A gyerek szó szerint járkált körbe körbe a lakásban, várva hogy végre mikorra érnek ide a többiek.

- Nyugalom, biztos csak dugóba keveredtek... - próbálta nyugtatni János barátját.

- DUGÓBA? GYALOG?! János ne basszá má fel kérlek! - jött a nagyon kedves felelet. János inkább nem felelt semmit, mert nem akart még egy ilyen dühkirohanás áldozata lenni.

- De most komolyan...mi van ha balesetük volt, vagy valami és most éppen a kórház felé tartanak? - kérdezte aggodalommal a hangjában Niki.

- Akkor nagyon balfasznak kell hogy legyenek ahhoz hogy mind a NÉGYÜKET elbassza egy autó! - válaszolt Tamás vörös fejjel.

Ekkor szipogást hallottak a sarokból. Odanéztek. Nagy meglepetésükre György volt az, aki sírt. Ott ült a sarokban egydül, miközben folytak a könnyei le az arcán.

- György, mi történt? - kérdezte kedvesen Niki.

- Semmi...cs-cs-csak mivan ha valami tényleg történt vele...öhm velük, és-és-és meghaltak?- az utolsó szónál György zokogásban tört ki. Vilmos, aki egy nagyon szerető barát, odament Gyurihoz és átölelte. György gondolkodás nélkül vissza ölelte őt. Beszippantotta az illatát, elképzelte hogy Álom az, és most őt öleli. Erre a gondolatra pillangók kezdtek el repkedni a gyomrában.

- Jólvan most erre nincs időnk! - morogta Tomi.

- Akkor mit akarsz csinálni? Huh? - szólalt meg György. - Mert tudtommal most éppen arra a négy idiótára várunk! DE HA VAN ÖTLETED HOGY MIT CSINÁLHATNÁNK, AKKOR GYERÜNK, MODD EL! HALLGATLAK!

- Öhm...igazad van...semmit...bocs... - motyogta Tomi. Megijedt, még nem hallotta Györgyöt ennyire kiakadni.

- Én is így gondoltam... - morogta Gyuri.

- Gyere nyugodj meg, igyál egy kis vizet! - mondta nyugtató hangon Vil és karjainál fogva elkezdte felhúzni a földről barátját. György bólintott egy nagyot, majd egyik karját Vilmos vállára rakta támogatásért. Amit meg is kapott. Vil elkezdte őt finoman ráncigálni a konyhába a vízcsap felé. Már majdnem ott voltak, amikor megszólalt a csengő. György olyan gyorsan cselekedett, hogy szinte egy tizedmásodperc alatt sikerült teljes káoszt teremtenie.

Hogy ez pontosan mit is takar? Vilmost el lökte magától, aki a nemvárt lendületnek köszönhetően akkorát baszódott, hogy az egész ház belerengett.

- Faszfej! Idióta! Vadbarom! - csak úgy vágta Vilmos a sértéseket György fejéhez, de őt ez most egyáltalán nem érdekelte. Egy maratonfutót is megszégyenítő gyorsasággal elkezdett sprintelni a bejárati ajtó felé. Gondolkodás nélkül ki is nyitotta azt.

- Na végre itt vagyto- kezdte mondani, de nem fejezte be mondanivalóját, mert amit ott látott, arra nem volt felkészülve. Három legjobb barátja, akiknek az arcán egy terebélyes mosoly terült szét. És persze ott volt ő. Ő.
Álom személyesen. Nah erre a látványra nem volt felkészülve! Gyönyörű piszkos szőke haja szemébe lógott, ami smaragd zölden pompázott. Amit szegény György sajnos nem láthatott, mivel színvak volt. De ez nem érdekelte. Így is látta hogy  Jövendőbeli Boyfriendje milyen szép.

- Álom... - szólalt meg György először, miközben könnyek gyűltek a szemébe.

- György... - mosolygott gyengéden Álom, miközben ő is könnyei visszatartásával küszködött.

Elkezdtek egymás felé szaladni, széttárták a karjaikat. Amikor elég közel értek egymáshoz, szoros ölelésbe vonták egymást.

- György... - mosolygott Álom az alacsonyabbra. - Én...

- Tudom... - válaszolta György.

- Nem, nem tudod! - nézett le Gyurihkára Álom, aki mellette egy kész toronynak tűnt, magassága miatt.

- Igazad van, mondd... - kért bocsánatot György.

- Én...én...BASZKI, most miattad elfelejtettem! - morgott Álom.

- Ne-nem akartok bejönni? - tette fel a jogos kérdést Miklós. Szegénykémnek fájta a lába az egész napi túrától.

- Miklóshhh, te most ruined the
🥺sPeCiAl MoMeNt🥺! - mondta mérgesen Álom.

- Nem érdekel tbh! Tudod hogy fáj a lábam? Egész nap talpon voltam!

- Szerinted én nem?! - vált mostmár el Györgytől Álom. Nem volt idejük tovább veszekedni, mert egy mérges Tomival találták szembe magukat, aki épp arra készült, hogy jól leordítsa őket. Nem mintha már nem lett volna elég a feszültségből, de Tomi haragját úgysem lehet elkerülni.

-HOL. A. FENÉBE. VOLTATOK. IDÁIG?!. - kérdezte Tamás, hát nem éppen a legkedvesebb hangsúllyal.

- TÚRÁZTUNK. IDE. HOZZÁD. Tudod nem olyan könnyű elsétálni gyalog ide a város másik felére, ráadásul hajnali ötkor. - válaszolt ugyanolyan hangnemben Álom, akinek kezdett elege lenni mindenből.

- Ooooh, értem! Így már minden világos! DE ARRA MÉG MINDIG NEM KAPTAM VÁLASZT, HOGY A PÁR ÓRÁS TÚRÁBÓL HOGY LETT FÉL NAP?!

- Őket kérdezd! - mutatott másik három barátjára.

- Hé hé hé! Nekem ehhez mi közöm van? - kérte számon Álmot Károly.

- Neked semmi, én róluk beszéltem! - Mutatott Mikire, és Alexre. - Olyan lassú tempóban haladtak, hogy azt még egy teknős is megirigyelte volna!

- Én?! - szólalt fel Alex.

- Igen, te! - válaszolt Álom.

- Ő! Nem én! - mutatott Mikire, akinek már végképp nem volt ehhez az egészhez türelme.

- Méghogy én! - védekezett a vádlott.

- Ahha! Persze mostmár mindenki tiltakozik! Milyen vicces! - kezdett kijönni Álom a béketűrésből. - Hát! ha rajtam múlt volna, én el sem jöttem volna! Az egyetlen aki miatt itt vagyok, az György! - Álom ezen mondatára György úgy kipirult, mint a paradicsom.

- Hát rendben... - mondta csalódottan Tamás.

- Tomi, tudod, hogy nem úgy gondoltam! - próbálta meggyőzni a szőkét Álom, de Tomi mintha meg sem hallotta volna, intett egyet vendégeinek, hogy kerüljenek beljebb, majd lehajtott fejjel besétált a házba.

A többiek is elkezdtek utána indulni.

- Hát haver, ezt most nagyon elbasztad! - jegyezte meg Miki.

- Tudsz te mást mondani ezen kívül? - válaszolta Álom feszülten.

 

Végre, itt is lenne eme csodás mű hatodik része. Tudom, rohadt sokáig tartott, de most a karácsony szelleme belém szállt, oszt megírtam,vagy nemtom.

A további részekkel kapcsolatban nem ígérek semmit, majd 'jön amikor jön'. Mindenesetre nagyon köszi mindenkinek a támogatást, a kommenteket, a sok pozitív visszajelzést. Nagyon sokat jelent!

És ami még kimaradt, Kellemes Ünnepeket kívánok mindenkinek, remélem jól telik a karácsonyotok! Illetve ha addig nem posztolnák új részt, Boldog új évet mindenkinek! <33