Dreamnotfound ff.

Cseptör 4

                       Írói szemszög

Nemsokára el is érkezett a nagy nap. Mindenki nagy izgalommal várta a bulit. Fun fact: Igazából senki nem akart elmenni, de mivel nem akarták megbántani Tomit, ezért bekussoltak, oszt elmentek.

Tomi, Vilmos, János és Niki azon fáradoztak, hogy estére minden kész legyen. A többiekkel megbeszélték, hogy ki mikorra lesz ott.

A legelső György lesz, aki - mivel Tominak nem engedték meg, hogy piát vegyen - az alkoholért felelős. Ő már háromra hivatalos. Utána jönnek Rossz és Szkeppi, akik normálisan nyolcra jönnek. Legutoljára pedig Károly, Miki, Álom és Alex jönnek, akik a város másik felén laknak, - és mivel csórók, és nincs pénzük buszra - ezért ameddigre ide érnek, vége is lesz az egész bulinak. Na jó nem, de majdnem.

A négyes jól szórakozott, jókat beszélgettek, így a délelőtt gyorsan eltelt. Megbeszélték, kinek mi lesz a feladata: János lesz a DJ, aki pörgetni fogja a jóu zenéket egymás után. Niki lesz az, aki a biztonságra figyel. Magyarul ha valaki hulla részegre issza magát, ő fog rá vigyázni, és ő fogja őt hazaszállítani autóval. Tomi nem akart kapni semmi munkát, amit el is intézett magának, mivel ő a szervező, és ő megteheti.

Vilmos... Nos, Vilmos egy naon szpesől munkát kapott Tamásunk jóvoltából. Tomi ugyanis úgy gondolta ha már besztó frendójáról van szó, akk ő kapja a legnehezebb, és leggyönyörűbb munkát. Ő fogja szedni a szemetet, amit a 🤞rEnDeTlEn Mf'S🤞 fognak szétdobálni (remélhetőleg nem).

Ameddigre észbe kaptak, és megnézték az órát, rájöttek, hogy már elmúlt három óra, és György még nincs sehol. 

- Sztem még várjunk egy kicsit. - javasolta Niki, mivel tudta Györgyről, hogy néha szokott késni.

- Nikinek igaza van. - helyeselt Vilmos.

Ezzel végül meg is egyeztek, hogy még várnak egy fél órát.

Vártak. Már több mint fél órája, de György még mindig nem volt sehol. Ezt Tomi már kezdte megelégelni. Jobban mondva majd szét robbant a méregtől.

Eltervezte, hogy elmegy Gyurihoz, és meggyilkolja. Mivel ezt az ötletet senki nem támogatta, maradt a jó öreg telefon.

Tomi remegő kézzel kikereste György számát (hát igen, a gyereknek vannak dühkezelési problémái...), és felhívta. Kicsengett, de hosszú ideig senki nem válaszolt. Egy idő után a hívás automatikusan befejeződött. Tomi mégegyszer megpróbálta felhívni Györgyöt, de másodszorra se sikerült neki. Niki már kezdett aggódni. János próbálta őt nyugtatni több-kevesebb sikerrel.

Tomi harmadszorra is próbálkozott. Kicsengett, de sokáig senki nem vette fel. Már mindnyájan kezdtek aggódni (igen, még Tomi is), amikor egyszercsak valami olyan történt,amire senki sem számított...

Nos, itt is lenne a következő rész. Remélem te-

Na jó, nem, csak vicceltem.

Na tehát...

...valami olyan történt, amire senki sem szátított...

György végre fogadta a hívást.

- Hlhshdfgvtsheloooo? - köszönt Gyurikahh áLmOs HaNgOn.

- GYÖRGY! You dickhead! - kiabálta Tamásunk, mint egy komplett idegbeteg - Most rögtön hordjad ide a segged ha jót akarsz!

- Miért isss? - kérdezte félálomban György.

- H-H-M-H-MI-MIÉRT IS? H-H-OGY ÉRTED?! M-M-M-MI-MIÉRT IS??????!!!!! MI AZ HOGY MIÉRT IS? - mielőtt még kedves Tamás komplett idegösszeroppanást kapott volna a nehéz kérdés hallatán, Niki átvette a telefont.

- Azért György, mert már mindjárt négy óra lesz, neked pedig már háromkor itt kellett volna lenned. - magyarázta kedvesen.

- Jézusszentmáriaatyaúristen! Már annyi az idő? - ébredt fel teljesen az előbb említett személy. - Ezermilliótrilliómilliárd bocsánat! Már indulok is! - mondta kétségbeesetten Gyögy.

- De ugye már megvetted a piákat? - kérdezte János kiváncsian.

- Öhmm... Hát... Izé... Hát az úgy volt... - próbált magyarázkodni György.

- MÉG NEM VETTED MEG? - kiabált bele a Telefonba Tomi, ami Györgyünknek egy kisebbfajta halláskárosodást okozott.

- Öhm... De, már megvettem. De most mennem kell... Mindjárt ott vagyok! - válaszolta György, majd mielőtt még akárki akármit mondhatott volna, letette a telefont.

                            György

Ahogy a hívás befejeződött, rögtön fogtam magam, alig öt perc alatt elkészültem, majd gyorsan egy taxi segítségével elmentem a legközelebbi Tescoba, és felvásároltam az egész bolt alkoholkészletét.

Egyébként egyáltalán nem értem, hogy miért nekem kell megvenni az alkoholjukat. Hisz' Tomi és Vilmos voltak vásárolni, és Vilmos már nem kiskorú, szval neki adhattak volna el alkoholt. Szerintem ezek szivatnak engem...

Gyorsan elindultam kifizetni, amit vettem. Útközben a kasszához eltörtem egy pár üveget, de valahogy végül csak megoldottam.

Nagynehezen elvittem az üvegeket Tamás barátom házához. Ahogy kinyílt az ajtó a kopogásomra, egy dühös Tomival találtam szembe magam.

- Bocs a késésért! - mondtam. Tomi fogta az üvegeket, és szinte szó szerint kitépte őket a kezemből. Rámnézett, majd motyogott valami olyasmit, hogy "gyere má be". Így is tettem.

Beléptem a házba, már minden kész volt a bulira.

Most nem fogom részletezni, hogy nézett ki a ház, gondolom el tudod képzelni. Ha nem, akkor sajnálom😟.

 
                      Írói szemszög

Tamás, aki valamelyest lenyugtatta magát, elmotyogott valami "bocsánat" félét Györgynek, amiért majdnem megsüketítette őt. De Györgyöt ez nem igazán érdekelte, teljesen magán kívül volt. Hogy miért is?

Nos, szegény, lassú felfogású gyereknek csak most esett le, hogy pár órán belül bizony élőben fog találkozni Álommal. Ez annyira felpörgette őt, hogy rögtön kedve támadt a bulizáshoz. Izgatottan várta hogy végre leteljen az a pár óra...

Most elkezdhetnék itt magyarázkodni, hogy kedden pontosan miért is nem volt új rész. És el is kezdek. (Lol. Naon vicci vagyok.)

Ennek az oka roppant egyszerű: retek rosszul éreztem magam. Egész héten beteg voltam, és nem igazán volt kedvem részeket írni. Ez abból is látszik, hogy ezt a részt is így a mai nap utolsó órájában posztoltam csak ki. Nem is vagyok rá büszke. De remélem, hogy a következőket jobban meg fogom tudni majd írni.

Mindenesetre mindegy is. Legközelebb megpróbálok a rendszerhez igazodni, vagy ha netán valami közbejönne, akkor azt mindenképpen jelezni fogom.

Legyen szép estétek! :))