Dreamnotfound ff.

Cseptör 1

                            György

Reggel telefonom pittyogására ébredtem fel. Átkoztam is magam, amiért elalvás előtt nem némítottam le a készüléket. Gyorsan megnéztem mennyi az idő. 14:56.

- Baszki! Ne! Már ennyi az idő?! Álomnak megígértem, hogy 10-kor játszom vele Bányaszakmát! - kiáltottam fel. Szerencse, hogy már három éve egyedül lakom, mert így legalább senki nem néz egy komplett idiótának, akinek nincs élete. Mondjuk az is vagyok, de most nem ez a lényeg.

Megnéztem a telefonom: 99+ új üzenet tőle: Álom

Gyorsan megnéztem az üzeneteket.

Álom:

Görgy!

Fent vagy?

Hahó!

György?

Te most alszol?

Vagy ignorálsz engem?

Írj már vissza!

Rohadj meg!

Geci kelj már fel!

Élsz?

Utállak!

Gyere már játszani!

*törölt üzenet*

Nvm találtam valakimást, akivel játszhatok!

Itt bepánikoltam. Én úgy tudtam hogy Álom egy depressziós agybajos balfasz, akinek nincsenek igaz barátai, rajtam kívül persze. Gyorsan írtam egy rövid választ:

György: Kit?

Nemsokára meg is érkezett rá a válasz:

Álom: Károlyt.

Hogy mihh? Ez a szemetesláda Károllyal játszik?

György: Miért nem engem?

Álom: Azért, mert mostanáig húztad a lóbőrt!

György: Rendben! Akk én is találok vki mást akivel játszhatok!

Álom: K!

Ezzel le is zárult a beszélgetés. Lefeküdtem az ágyamra, és könnyekben törtem ki. Olyan rossz érzés volt, hogy nem velem játszik! Mintha elárultak volna. Hirtelen ötlettől vezérelve felhívtam Vilmost, a második legjobb barátomat, és elpanaszoltam neki milyen lelki traumát éltem át az utolsó egy percben. Ő nagyon megértő volt, végighallgatott, kérdezgetett, majdpedig amikor elmondtam mindent elküldött a kurva anyámba, kinyomott, és le is tiltott mindenhol. Ez a nap is csodásan kezdődik, gondoltam, majd elhatároztam, hogy felhívom harmadik legjobb barátomat, TomiNemigaz-t. (an: igen, utána néztem és rájöttem hogy Tommy neve nem egy n-el van írva, hanem kettővel, így az tükörfordításban nem "vanbenne" hanem "nemigaz?".) De ő kinyomta a hívást.

Itt már olyan szinten deppresszióba estem, hogy inkább úgy voltam vele, lefekszem aludni. El is aludtam pár percen belül.

Egy virágos réten feküdtem virágok között, amiknek fingom sincs, hogy milyen színük volt, mivelhogy színvak vagyok.

- György... - hallottam egy kedves hangot a bal felemről.

- Álom... - ránéztem a fiúra, aki az ajkaimat bámulta kibaszott nyilvánvalóan. Ezt meg is jegyeztem neki. - Miért bámulod az ajk-

Nem tudtam befejezni a mondanivalómat, mert Álom közelebb hajolt hozzám, a szemembe nézett szép mittomén milyen színű tekintetével (még nm is láttam hogy néz ki az arca), majd intenzíven, teli érzelmekkel olyan szinten pofán baszott, hogy normálisan csillagokat láttam magam körül.

Ebben a pillanatban felébredtem, és siránkoztam, hogy miért lett ilyen hamar vége ennek a csodálatos álomnak.

                           Álom

Már minimum a huszadik üzenetet küldöm Györgynek, amiben afelől tudakolózok, hogy még egyáltalán életben van e. Eközben barátom, Károly a Facebook híváson keresztül próbál megnyugtatni.

- Szerintem csak alszik... - próbálkozott a srác.

Ekkor felmérgettem, és elküldtem neki olyat, amit szinte abban a tizedmásodpercben megbántam, és kitöröltem. Helyette egy kultúráltabb szöveget írtam:

Álom: Nvm, találtam valakimást akivel játszhatok.

Károly szerint ez volt életem legnagyobb hibája. De már késő volt visszavonni, mert már látta. Elkezdtem könnyezni, pedig nem vagyok az a sírós fajta. Ebben a pillanatban György végre válaszolt

György: Kit?

Álom: Károlyt.

Válaszoltam rá. Károly szerint már áshatom is ki a síromat. Én csak válaszul annyit mondtam "Shut up!", erre ő azt mondta "I don't shut up, I grow up, and when I look at you I throw up".  Erre olyan szinten felbaszódtam, hogy bevertem a monitorom képernyőjét. De rájöttem, hogy így nem csak Károllyal nem tudok beszélni, hanem igazából az égvilágon senkivel. Ezért mégjobban elkezdtem könnyezni.

Ekkor megláttam, hogy György visszaírt.

György: Miért nem engem?

Mivel már így is elborult az agyam, ezért megírtam neki életem legdurvább válaszát:

Álom: Azért, mert mostanáig húztad a lóbőrt!

György: Rendben! Akk én is találok vki mást akivel játszhatok!

Álom: K.

Itt véget is ért a konverzációnk. Átgondoltam, hogy pontosan mi is történt az utolsó öt percben. A monitorom eltörött, a legjobb barátom is mérges rám, ezért szó szerint elkezdtem bőgni.

Ezt Miki is hallotta a szomszéd szobából, ezért átjött hozzám.

- Mi a bánatos szart csi- Na jó, eddig is tudtam, hogy nem vagy százas, de mostmár biztos, hogy segítségre szorulsz. - mondta, miközben végignézett rajtam, és a törött monitoromon.

A karjai közé vetettem magam, és zokogásban törtem ki.

- Minden az én hibám... - motyogtam.

- Mégis miről beszélsz? - nézett rám Miki nagykomolyan.

- György most nem áll szóba velem, mert Károllyal játszottam helyette!

- Hát barátom, ezt rendesen elbasztad! - vallotta be őszintén, majd otthagyott engem. Engem, és a gondolataim.

Úgy gondoltam, az lenne a legjobb ha lefeküdnék aludni. Így is tettem. Még elalvás előtt ráírtam Györgyre, bocsánatot kértem tőle. Ezután lecsuktam a szemem, és ha hiszitek, ha nem... Elaludtam.

Nos itt is lenne az első rész. Mégegyszer hangsúlyozom, hogy az egész könyv egy vicc, senki ne vegye komolyan.

Ui. Tudom hogy szörnyű a humorom. Azért ha neked mégis tetszett, vagy esetleg (valami csoda folytán) viccesnek találtad, akkor azt vote, vagy komment formájában a tudtomra adhatod ;)