Dreamnotfound ff.

Cseptör 2

                              György

Ebben a pillanatban felébredtem, és siránkoztam, hogy miért lett ilyen hamar vége ennek a csodálatos álomnak.

Ránéztem a telefonom kijelzőjére. Láttam, hogy Álom írt valamit. Gondolkoztam, hogy meg e nézzem, vagy sem. Végül az első opció mellett döntöttem, mert lehet hogy pont ebben az üzenetben vallotta be irántam az érzéseit. Megnyitottam. Sajnos nem vallotta be, hogy szeret, helyette egy nagyon annoying üzenetet írt:

Álom: Figyelj György... Igaz, semmi okod nincs arra, hogy így fel légy rám bőszülve, de mivel tudom ha rajtad múlna, még halálunk után sem kérnél bocsánatot tőlem... Szóval sajnálom ig...

Nem tudtam, hogy sírjak e vagy nevessek. Már annyira biztos voltam benne, hogy itt ebben a pillanatban az ÁlomNemTalálható ship teljesülni fog.

De miért is gondolkodom ezen, ő csak a legjobb barátom, semmi több. Nyilván...

Leírtam neki egy rohadt bonyolult választ, amin 15 percig gondolkodtam:

György: Ok.

Mivel hirtelen kedvem támadt játszani Májkraftot, ezért gondoltam megkérdezem tőle, hogy játszik e velem.

György: Akk nem akarsz játszani?

Vártam, de nem jött válasz.

György: Hahó!

Még mindig nem válaszolt. Most vajon ezt azért csinálja, mert előbb én sem válaszoltam neki? Biztos. Most nagyon mérges rám. Igaz, bocsánatot kért, de ismerem őt. Most biztos ignorál...

György: Álom ott vagy?

Hahó!

Most ezt azért csinálod, mert mérges vagy rám?

Álom!

Válaszolj már!

Kérlek!

Sajnálom!

De tényleg!

Kérlek Álom!

Válaszolj már a kurva életbe!

Ott vagy?

Élsz még?

Kérlek!

Bepánikoltam. Nem akartam őt elveszíteni. Zokogásban törtem ki. Könnyeim végig folytak az arcomon.

Gondoltam, hogy megpróbálom máshogy elérni hogy válaszoljon. Megpróbáltam őt felhívni. Első próbálkozáskor nem válaszolt. Másodszorra sem. És harmadszorra sem. Még megpróbáltam egy párszor. Már majdnem feladtam, amikor:

- Mi. A. Faszt. Csinálsz. - hallottam meg máskor nyugtató hangját. Most valamiért mérgesnek tűnt.

- Álom... - könnyebbültem meg.

- Ez most mégis mire volt jó?- kérdezte idegesen.

- Hogy érted? - kérdeztem

- Hogy értem? Hogy értem? Például úgy, hogy 10 nem fogadott hívás, és harminc új üzenet várt rám, amikor megnéztem a telefonom! Úgy értem! - miután meghallgattam dühkirohanását, válaszoltam:

- Akkor miért nem válaszoltál legelőször? - kérdeztem hisztérikusan.

- Mert próbáltam aludni! De sikertelenül, mivelhogy felkeltettél az üzemeteiddel!

- Oh... - erre nem is gondoltam.

- Istg György néha olyan idegesítő vagy! - mondta dühösen. Próbáltam vissza tartani a könnyeimet, sikertelenül.