𝑇𝒉𝒆 𝒈𝒂𝒛𝒆 𝒐𝒇 𝒕𝒉𝒆 𝒎𝒐𝒐𝒏𝒍𝒊𝒈𝒉𝒕 𝒔𝒕𝒐𝒍𝒆 𝒎𝒚 𝒉𝒆𝒂𝒓𝒕

3. rész

Jay pov

Az ablakon beáradó nap sugarai keltettek fel. Az órára néztem, 9 óra volt. Másik oldalamra fordulva megpillantottam az alvó Minat. Olyan szép volt, akaratom ellenére elmosolyodtam, megsimogattam arcát, óvatosan puszit nyomtam a fejére és halkan kikeltem az ágyból, és elhagytam a szobát. Kicsit rendbe tettem magam, és lementem a konyhába ahol nekiálltam kávét főzni. Éppen hogy elindítottam a kávéfőzöt hallottam, hogy valaki kopog. Nem voltam benne biztos hogy kopogtak. Reggel volt és lehet kihagy a hallásom, de nem. Mégegyszer kopogtak. Foggalmam sem volt, hogy ki lehetett az, de odasétáltam a bejárati ajtóhoz és kinyitottam.
Azt hittem dobok egy hátast.
- Jó reggelt!
Mosolygott rám Taehyung, mögötte az egész bandájával!! Hirtelen történt ez az egész, és az első dolog amire gondolni tudtam, hogy megvernek. Az egész testemet kirázta a hideg, de próbáltam leplezni a félelmemet és a zavaromat is.
- Sziasztok. Segíthetek?
- Ami azt illeti... igen - mondta Kevin.
Nem úgy tűnt mint akik bántank akarnának, szóval kicsit megkönnyebbültem.
- Gyertek be - álltam félre az útból.

Mit csinálok? Jézusom. Szinte idegeneket invitálok be! Persze, még most sem fogtam be a szám.

- Pont most kezdtem kávét főzni, kértek?
- Nem köszi - érkezett a válasz mindenkitől. Nagyon sokan voltak. Volt aki a kanapéra ült, volt aki az asztalhoz, de a társaság jórésze a szőnyegre.
A kávémát gyorsan megcsináltam és leültem hozzájuk.
- És pontosabban miben is tudok segíteni? - néztem Kevinre.
- Hát, nos. Öhm... - szegény nagyon ideges volt.
- Tudodt te azt jól - válaszolt helyette Taehyung. Erre csak néztem, nem értettem mire gondol.
- Tegnap - kezdte Tae - nos tegnap amikor itt voltatok, vagyis amikor megérkeztetek meg minden... igen. Na akkor hát az igazság az, hogy... Najó. Mindent hallottunk amit beszéltetek Minaval...

Lepörgött előttem az egész életem. El sem hittem. Mindent ami tegnap elhangzott, tudnak. Csak bambultam a semmibe.
- Magyarul tudtok mindent - túrtam hajamba - Tudjátok Jungkookot, Seohot, Kevint. Mindent. Aishh, gyanús is volt az a kedves mosoly az elején Taehyung.

Tae csak elégedetten mosolygott.
- Amúgy nem tévedtél, tegnap még tényleg utáltalak.
Nevetett Tae. Amire mindenki más, és én is, elnevettük magunkat.
- Jay - mondta halkan Jk - miért hagyott el?
- Sajnálom Jungkook - néztem rá - nem mondhatom el.
Láttam, hogy kicsit elszomordik szegény, sajnáltam.
- Amúgy hol van Mina? - nézett körül Tae.
- Alszik még.
- De el isfelejtettem - fordultam el majdnem teljes
180°-ot ülve - Kevin. Mesélj. Te tudsz mindent, én viszont semmit.
- Hát - pirult el - röviden annyi, hogy észrevettem Minat és azonnal beleszerettem. Aztán flörtöltek vele azok a srácok is, ami nagyon idegessé tett, de túléltem valahogy, aztán fellépett veled és megcsókoltad és annyira szomorú nem voltam még soha, aztán kiderült, hogy Tae legjobb barátnője, úgyhogy ki akartuk deríteni hogy a barátja vagy e vagy nem, de Tae túl ideges volt, és ti majdnem egymásnak estetek és aztán követtünk titeket majd hallottam amit hallottam és... igen - mondta el egy levegővel Kevin az egészet.
Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, így hallva mások szempontjából a sztorit.
- Hát figyelj... - kezdtem volna el, de valami olyna történt amitől mindenki lefagyott.
- Oppaaaa - szinte kiabált Mina miközben, hallhatóan a lépcsőn jött lefele - képzeld, az álmomban ott volt Jungkook és Seoho is, és megtudták azt, hogy az exeim, meg ott volt Kevin is és annyira helyes voolt - hirtelen megakadt a mondanivalójában, a nappaliba ért és meglátta a rengeteg srácot. Rögtön elpirult, mivel észrevette Kevint, és pizsiben volt, kócos hajjal. Szeme gyorsan átfutott a tömegen, de a két említett személy láttára a kezét a szájához kapta, és felszaladt a lépcsőn, becsapta az ajtót maga mögött.
Síri csend uralta a helységet percekig, amit az én hangom tört meg.
- Mina - kiáltottam - készülj össze, és gyere le, kérlek. Választ nem kaptam, de pár perc múlva megjelent Mina. Szó nélkül sétált le a lépcsőn, a pultról elvette a kész kávét, majd leült mellém. Senki sem szólalt meg. Ismét csönd volt. Kínos csönd.
- Szia - szólalt meg Tae - sajnálok mindent. Tényleg. Nem kellett volna kiabálnom. Nem hittem neked... sajnálom.
- Én sajnálom - nyögte ki Mina - szólnom kellett, volna a fellépésről, és még sok másról amit nem mondtam el - kezdett könnyezni.
- Mina én - vakarta meg
tarkóját Tae - tudok mindent.
- Tegnap hallottunk mindent amit itt beszéltetek Jayel.
Erre Mina nem tudott mit mondani, nagyon rosszul érezte magát, de kicsit mérges is volt, hogy kihallgatta. De hirtelen felállt, Taehez rohant, majd megölelte.
- Annyira sajnálom - tört ki - sajnálom hogy nem szóltam Seohoról. Sajnálom, hogy nem szóltam Jungkookról, de tudtam milyen mérgesek vagytok a lányra aki szó nélkül elhagyta és féltem. Féltem, hogy bántasz.