Szjg Másképp

szeptember 9., csütörtök

Mivel semmi dolgom nem volt, és tétlenül ültem a szobámba, vártam a csodát. Valamilyen égi jelet. Megkaptam, ugyanis Virág felhívott, hogy nincs kedvem elmenni Zsoltiék garázsába? Úgyhogy gyorsan felkaptam a conversem meg egy szürke hosszú cipzáros pulcsit. Vagyis felvettem volna, ha megtalálom.
-ANYA!!! - üvöltöttem le idegesen.
- Mi van? - nyitott be a szobámba. Pont előtte sétált el.
-Hol a szürke pulcsim? Nincs meg, és nagyon ideges vagyok! Arghhh! - dühöngtem.
- Renáta! - kiáltott rám. - Azonnal fejezd be ezt a viselkedést! Komolyan, elegem van belőled!
Elképedve néztem magam elé. Mi a fene baja van?
- Mi? - kérdeztem vissza értetlenül.
- Állandóan csinálod a fesztivált mindenért! Dühkezelési problémáid vannak, elég régóta, úgyhogy a hétvégédet a pszichiátrián töltöd, vagy nem jössz haza. Elég!
- Mi van????? - akadtam ki. A pulzusom 100, vérnyomás 200. Anya nem normális. Tudtam, hogy vannak ilyen kiborulásai időnként, de ez durva. Volt már mondjuk, hogy elküldött otthonról, még nyolcadikban, és a nagyiéknál kellett aludnom. Úgyhogy néha vannak elmebajai, de pszichiátria? Bocsánat, de ez túlzás. Kiviharzott a szobámból, én meg továbbra is sokkosan álltam a szobámba. Ezt nem tudom feldolgozni. A saját anyám oda küld. Mi a jó isten van már az emberekkel??? Hát én biztos nem szólok hozzá egy ideig.
Teljesen idegállapotban voltam, viszont elindultam. Kingához. Mostanában ő a lelki szemetesem.
Mikor a ház előtt álltam felhívtam, pár csörgés után felvette.
- Renáta, mi van már megint? - vette fel indulatosan. - Nem érek rá egész nap, szóval remélem valami fontosat akarsz mondani! - nem szóltam bele, mert nem tudtam, mit mondjak. - Haló! Nyögd már ki.
- Anya elküldött otthonról - mondtam ki nagy nehezen, mire elcsendesült. - Itt vagyok a házatok előtt.
- Megyek - felelte, és pár pillanat múlva ki is jött.
- Miről beszélsz? - kérdezte meg. Látszólag nagyon összezavartam.
- Leülünk a padra? - mutattam oldalra. 1 perc sétányira van ott egy pad. Kapóra jött. Leültünk, én pedig csak beszéltem, beszéltem, és beszéltem. Elmeséltem neki mindent. Amióta "elváltak" apuval (mert bár nagyon régen volt, tíz éves lehettem) tett érdekes dolgokat.
Igazság szerint Kinga szóhoz sem jutott. Nem csodálom.
- Lehet nem ártana neked az az egy hétvége. Tudnál szakemberrel beszélni - tanácsolta, én meg elhúztam a számat. -Tudja, hogy itt vagy?
-Nem. Nem szóltam semmit. Haza nem megyek - ellenkeztem hevesen.
- Jó, én megértem. Rossz, biztos. De muszáj hazamenned - bólintott. Csörögni kezdett a telefonom, mivel láttam, hogy Virág hív, felvettem.
- Reni! Egy órája várunk. Merre vagy? Baj van? - érdeklődött félénken.
- Neem. Nincs. Mindjárt ott vagyok - mondtam, és megszakítottam a hívást.
- Hova mész?
- Zsoltiék garázsába bandáznak a többiek. Szinte minden nap - feleltem, mire kikerekedtek a szemei, és már el is indultunk.
- Be kell kerülnöm ebbe a klubba! - kiáltotta el magát, mire felröhögtem.
- Ez nem egy klubb - ráztam meg a fejem szórakozottan. Amíg oda nem értünk idegesen magyarázott, én meg végig vihogtam, és már kezdtem magam jobban érezni. Mielőtt beléptünk az ajtón felémfordult.
- Jól leszel? - kérdezte, mire elmosolyodtam. Kinga nem vallja be, de igenis a legjobb barátnője vagyok és szeret. Hahahahah!
- Igen - bólintottam, mire bementünk a helyiségbe.
Mindenkinek odaköszöntünk, én meg körbenéztem. Hát. Van csocsóasztal, még mindig rothadó kanapé, darts, ősrégi tv, dobkészlet, hangszórók, egy kis asztal a sarokban mindenféle kütyüvel, és egy minihütő. Otthonos. Meg koszos. De az mindegy.
Leültem Virág mellé a kanapéra, és próbáltam felfogni a látottakat.
- Hétvégén nem alszol nálam? - kérdezte Virág mosolyogva, mire lehunytam a szemem. Ezt erősen át kell gondolnom. Elmondjam neki? Hát a legjobb barátnőm. Jó. Elmondom.
- Virág... - sóhajtottam, és elhúztam a szám. - A hétvégén nem leszek itthon.
- Mi? Miért? - nézett furán. - Elutaztok?
- Nem erről van szó - legyintettem. - Csak. Hát - közelebb hajoltam, hogy a fülébe tudjam súgni. - Anyu pszichiátriára küldött.
- Mi van??? - akadt ki teljesen. És én összeomlottam legbelül, úgy teljesen. Rám jött a sírás, a 30 ember között elkapott a szorongás, alig kaptam levegőt, hányingerem lett, és akkora gombóc volt a torkomba, amilyet még soha nem éreztem.
- Én elmegyek - suttogtam, és rámosolyogtam. Amennyire tudtam.
- Megyek veled! - mondta, én meg hiába ráztam a fejem, jött utánam. Egy halk sziasztokot benyögtem, és már ott sem voltam. A ház elé kiérve pedig elkapott a keserves zokogás. Virág meg sehogy nem tudott lenyugtatni. Cortezre van szükségem. Nagyon. Hiányzik és vele akarok lenni.
Mivel a sírástól alig tudtam egy értelmes szót is kinyögni, így nehéz volt megtudnia pontosan mi is történt, de mivel Kinga utánunk jött, elmondta neki.
- Renáta, szánalmasan festesz itt. Menj haza, és fürödj le - adta ki a parancsot, mire bólintottam. Picit sikerült nyugodtabbnak lennem, már kaptam azért levegőt, összeszedtem magam végre.
Miután elköszöntem tőlük hazaindultam, és szó nélkül felmentem a szobámba. Vettem egy hosszú fürdőt, átvettem a pizsim, utána meg forgolódtam az ágyamban. Éjfél lehetett, mikor csippant egy bazi nagyot a telefonom. Sms. Ricsitől. Másolom.

Ricsi üzenete: Minden oké, Ren?
Reni üzenete: Persze. Nálad minden okés?
Ricsi üzenete: Ne tedd a fejed. A garázsban láttam rajtad, és Virág is utánad ment. Mondjad csak.
Reni üzenete: Anyukámmal kapcsolatos.
Ricsi üzenete: ?
Ricsi üzenete: Mi van vele?
Reni üzenete: Pszichiátriára küld. De ezt ne hírdesd, kérlek, mert nagyon kellemetlen.
Ricsi üzenete: ????? Mi a fenéért??
Reni üzenete: .... Nem tudom. Amiért mindig mindenért idegeskedek. Vagy fogalmam sincs.
Ricsi üzenete: azta büdös ****... sajnálom. De figyu. Bármi van írj nekem vagy Emónak, jó?
Reni üzenete: Köszönöm ☹︎
Ricsi üzenete: Semmiség Ren. Bármikor.

Akkor most álomba sírom magam. Sziasztok. Hétfőn jelentkezek, addig remélem megőrülök.