Josceline (Countryhumans ff.)

2.rész

1775.április.17

Nyugodtan ettem, mikor....
- Kisasszony!- jött be nagy hangal a dadus.
- Igen?- fordultam hozzá.
- Lehet, hogy háború lesz!- lett idegesebb a dadus.
- Nyugodjon le dadus. Üljön le.- fel álltam és le ültettem.- És mondja, kik fognak háborúzni?- ültem vissza. A dadus le nyugodot és el kezdtem mondani.
- Amerika és Anglia.- mondta. Ezen most nagyon meglepődtem.
- Apja és fia....- mondtam miközben sóhajtottam nagyot.
- És még van valami kisasszony!- mondta a dadus és fel állt.
- Mondja dadus..- néztem fel rá.
- Az Orosz Birodalom jön ma látogatóba. Önhöz.- mondta.
- Hozzám?-lepődtem meg.
- Én is meg lepődtem miközben mondta az apja nekem. De most ha szabad....
- Szabad dadus, menjen csak.- mondtam.
- Nagyon szépen köszönöm!- mondta és ki szaladt az étkezőből.

Miután a dadus el ment elkezdtem gondolkodni, hogy miért is jön sz Orosz Birodalom. Ha csinált valamit Rae.... akkor én.... én....ketté töröm.
Pár perc múlva elindultam az apám szobája felé. Be kopogtattam.
- Szabad!- kiabálta ki. Miután ki kiabált be mentem.
Apám pont egy könyvet olvasót
- Josceline?- nézet rám apám.- Mi a baj?
- Apám, miért jön el Orosz Birodalom?-  mentem közelebb az asztalhoz.
- Lányom, még én sem tudom. Csak küldött egy levelet, hogy ma jön.- mondta és leült az asztal mögötti székbe.
- Tán Rae öcsém csinált valamit?- néztem ki az ablakon.
- Nem tudom. De nekem is lenne hozzád egy kérdésem.- nézet rám. Ne, ne, ne. Mindig ettől tartok. Apám kérdez én meg alig tudok válaszolni. - Tudod hol van az öcséd?
- Nem apám.. Sajnos nem. De lehet, hogy Poroszországnál van.- mondtam. Apám csak meg csóválta a fejét és újra rám nézett.
- Ha meg jön Orosz Birodalom és meg beszéltetek azt amit kellett, akkor menj el az öcséd ért. Kérlek.- mondta, fel vette a szemüveget és folytata a könyvet.
- Rendben.- mondtam és kimentem a szobából. Ki mentem a kertbe, leültem a lépcsőre és vártam..

Nem is beszéltem az öcsémröl.  Rae-röl. Ővé lett a félsziget. Ikrek vagyunk. 21 másodpercel született meg utánam. Szóval én vagyok az idősebb. Majdnem ugyan úgy néztünk ki csak nekem 3 piros csíkom van, neki meg 2 piros csikja van és , hogy ő fiú, én meg lány. Minket külön neveltek. Reanek is volt dadus, meg nekem is volt dadusom csak én a ház másik oldalán voltam míg ő a másik oldalán.

- Kisasszony!!- hozott vissza a dadus a földre.- Kisasszony!!
- Itt vagyok dadus. Nem kell kiabálni.- álltam fel a lépcsőröl és fel mentem  dadushoz az ajtóhoz.
- Itt van. Orosz Birodalom.-mondta miközben liheget.
- 1. Ne szaladjon. 2. Üljön le és pihenjen. 3. Köszönöm, hogy szólt dadus.
- Kisasszony, az étkezőben vár a férfi. És......- mondta mosolyogva az " És.."-t.
- Mi és?- néztem rá kérdöen.
- Nagyon jó képü férfi.- mosolygott.
- Akkor magának való dadus.- mondtam mire a dadus kuncogot.

Elindultam az étkező felé. Ahogy be mentem az étkezőbe észre vettem, hogy apám egy férfival beszélget. Meg álltam az étkező bejáratnál, de ahogy meg álltam ott észre vettek.
Apám mondott valamit még neki aztán ki ment.
Közelebb mentem hozzá. Alul fehér, közepen sárga, felül pedig fekete volt. A haja fekete volt és hátra volt téve. Magas és egy kicsit vékony volt.
- Jó napot, Josceline.- mondta miközben kezet csókolt.
- Jó napot. Ha nem tévedek akkor őn lenne..
- Orosz Birodalom.- szakított félbe. Erre csak mosolyra húztam a szám és bólintottam egyet.
- Jöjjön ki a kertbe. Jó idő van..
- És szeret kint lenni, tudok róla. Menjünk.- szakított félbe egy mosollyal az arcán.
Én előre mentem a hosszú folyosón és miután a végére értünk gyorsan ki nyitottam a hátsó ajtót ami a kertbe vezet.
Az ajtón mind a ketten ki mentünk, és magam után becsuktam az ajtót.
Le mentünk a fűre és oda ki ülöre.

- Nagyon szép kertettek van.- mondta miközben végig nézete az udvarunkat.
- Köszönöm.- köszöntem meg és le ültem az egyik székre.- Kérem,üljön le.- néztem rá a vendégre. Ő csak egy mosollyal az arcán bólintott és le ült elém.

- Szóval.. Az öcsédröl van szó..- mondtam komor arcal. Ettől egy kicsit meg ijedtem.
- Mit tett az öcsém?- néztem rá.
- Az Egyesül Királyságnálláttam. Hány hete, hogy már nincs itthon? Kettő, három?
- Három hete, hogy nincs itthon. És mit keres ott az öcsém?- dőlt előre.
- Azt nem tudo-..
- És ezt maga honnan tudja?! Tán megfigyel minket?!- akadtam ki.
Erre ő csak el mosolyodot.
- Nem figyelem önöket. Az öcsét akkor láttam ott mikor csak arra jártam.- mondta és vissza dőlt. Rendben ez egy kicsit fura...
- Értem..- mondtam.
- És lenne még valami...- nézet rám.