Karlnap

Pt.15

*Karl*

Vasárnap reggel van, hu de jó, amúgy nem jó, hisz holnap hétfő és suli, nagyon nem akarom, bár ez az utolsó évünk szóval, nem lesz olyan hosszú már igaz hogy eddig húztuk azt hogy összejöjjünk, de megérte. És most itt fekszik mellettem és alszik ennél jobb már nem is kell. Viszont muszáj lesz felkelni mert kezdek éhes lenni, és szeretnék valamit készíteni Sapnap-nek, biztos örülne neki. Ki is keltem az ágyból és leindultam a konyhába, hát szokásosan anya nincs itthon hisz ő dolgozik és mint tudjuk neki nincs szünet. De a szokásos kis cetlit mindig hagy. Mindig az van benne hogy kaja a hűtőben, vagy hogy nem volt most ideje kaját készíteni de mindig mondom neki hogy nem kell hisz én is tudok, és hogy ne ezzel foglalkozzon reggel. De csak néha hallgat rám, most az volt benne hogy..

"Rendben fiam, akkor nem csinálok reggelit, pedig szerettem csak mostanság nincs időm rá.
Puszi anya."

Na ez egy jó pont végre, így többet tud pihenni. Jah na de igen kaját akartam csinálni, nem csak itt lenni és nézni előre. Meg is csináltam két szendvicset öntöttem két pohárba narancslevet, és vágtam fel egy kis gyümölcsöt is, ezeket egy-egy tálcára tettem és már indultam is fel vissza a szobámba. Mikor felértem szerencsére Sapnap már fent volt szóval meg is tudjuk enni egyből és közösen. Mikor megreggeliztünk levittük a tálcát és a rajta lévő dolgokat, elmossogattunk és vissza mentünk, és egy ideig csak beszélgetünk.

Karl: Holnap suli, el tudod ezt hinni?

Sapnap: Jah igen sajnos, nem akarok vissza menni.

Karl: Hát hidd el én se, de muszáj lesz.

Sapnap: Olyan hamar eltelt ez a szünet.

Karl: Hát jah, de még van egy napunk töltsük el jól és hasznosan.

Sapnap: Okés benne vagyok és mégis mit akarunk csinálni?

Karl: Mi lenne ha elmennénk valamerre?

Sapnap: És hova menjünk?

Kicsit elgondolkodtam hogy mégis merre menjünk el, de végül kitaláltam.

Karl: Menjünk el gördeszkázni úgyis rég voltunk már, főleg együtt.

Sapnap: Biztos vagy benne, elég jól van már hozzá a lábad?

Karl: Igen, már teljesen jól van a lábam, ne aggódj emiatt.

Sapnap: Jó akkor menjünk, de azért vigyázz magadra, jó?

Karl: Jó értettem, főnök. - nevettem fel a végén.

Sapnap: Haha, vicces vicces. - forgatta meg a szemét.

Karl: Jó, naaa, inkább menjünk, így kevesebbet tudunk együtt lenni.

Sapnap: Jó, jó. - nevetett fel.

Át is öltöztünk, le mentünk a földszintre, fel vettük a cipőinket és fel is kaptuk a gördeszkáinkat mert még itt volt Sapnap gördeszkája is mert múltkor itt hagyta. Bezártam az ajtót és indultunk is el a gördeszka pályára. Mikor ki értünk szerencsénkre senki nem volt kint pedig amúgy elég sokan szoktak itt lenni, de most kivételesen senki nem volt.

*Sapnap*

Tök sokat gördeszkáztunk, próbálkoztunk új trükkökkel, valami sikerült valami nem. De nagyon elvoltunk, mikor csak egyszer hívott Dream.

Sapnap: Igen?

Dream: Nem akartok jönni egy kicsit át hozzánk?

Sapnap: Miért?